Szemet szemért, fogat fogért – ahogy a mondás tartja? Manapság, a filmipar és a brutalitás uralta világunkban szinte észre sem vesszük, hogyan kúszik be az erőszak a mindennapjainkba. Történik egy gyilkosság, kínzás, amiről például a közösségi oldalakon olvasnak az emberek, a kommentek között pedig ömlesztve azt látni, ahogy a „békés” polgárok ugyanazt kívánják az elkövetőnek, mint amit ő maga tett. Vajon ez a hozzáállás „rendben van”? Vagy az is ugyanolyan bűnös gondolat, mint maga az eredeti tett? Íme, néhány szemezgetés különböző kommentekből, cenzúrázva:

„Az ilyen beteg férgeket életük végéig kínoznám. Rohadékok. Remélem, a sitten megkapják, ami jár nekik....”

„Ilyen van??? Kínzást nekik beteg f..ok!”

Az ember ítélőképessége gyakran csődöt mond. Katerina Diamond külföldön hatalmas sikert aratott regénye, A tanár által egy olyan sorozatgyilkos nyomába eredünk, aki gyomorforgató módon kínozza meg áldozatait, mégis… a végén lehet, hogy neki adunk igazat? A legtöbb olvasó helyénvalónak(?) érzi a gyilkos tetteit, de mégis milyen erkölcsi norma szerint „helyes” ez? Kétségtelen, hogy a könyv amellett hogy elgondolkodtat, választás elé kényszerít minket; állást kell foglalnunk, pedig úgy fest, nincs jó döntés. Perverzió, szadizmus, kínzás, gyilkosság, sorozatgyilkosság, revans… ebben a regényben egyikből sincs hiány.

Azt ​​hiszed, tudod, kiben bízhatsz? Azt hiszed, tudod, mi a különbség jó és rossz között? Tévedsz…

Egy exkluzív devoni fiúiskola igazgatóját holtan találják az iskola aulájában; felakasztotta magát. Néhány órával korábban egy csomagot talál az íróasztalán, és azonnal tudta, ki és miért üzent neki ily módon. És azt is, hogy mi az üzenet: elérkezett a vég.

És ez csak az első a furcsa halálesetek vagy éppen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorában, amelyeknek az exeteri rendőrség két nyomozója: a zaklatott múltú Imogen Grey őrmester és a társa, Adrian Miles próbálnak a végére járni. Ahogy egyre jobban belegabalyodnak a korrupció, a hazugságok és a kizsákmányolás hálójába, minden egyes lépéssel közelebb kerülnek egy félelmetes titkokhoz, amelyet évtizedek óta őriznek a közösség legbefolyásosabb tagjai. És amikor a két rendőr végül rájön, valójában mi is motiválja a gyilkost, vajon tényleg meg akarják majd állítani?

Katerina Diamond Angliában hatalmas sikert aratott regénye letehetetlenül izgalmas, feszültséggel teli olvasmány az erőszakról, a bűnről és a bosszúról.

Értékelés:

Eleinte nehéz volt összerakni a képet, megjegyezni, hogy melyik fejezetben kiről szól a történet, a közepére azonban egész belerázódtam a több szálon futó cselekménybe. Szerintem erősen 18+ karikát érdemelne a regény, mert a különböző gyilkosságok módjai igencsak megpróbáltatások elé helyezi az olvasót, ugyanakkor azok, akik már „hozzászoktak” ehhez a többi krimi/thriller könyvben, nem fognak fennakadni rajta.

Sokkal inkább kiborító az a valóságra is rávilágító burkolt társadalomkritika a regényben, amikor rájövünk, hogy gyakorlatilag senkiben sem bízhatunk meg, és bárkinek lehet sötét múltja, még a legközelebbi ismerősünk is lehet, hogy egy korrupt bűnöző. Szép lassan szedegetjük fel az író és a gyilkos által hátrahagyott morzsákat, és egyre inkább szimpatizálunk a sorozatgyilkossal, amikor kezdjük megérteni az indokait. Nagyobb csavar nincs a könyvben, hiszen majdhogynem a kezdetek óta lehet sejteni az elkövető kilétét, mindazonáltal érthetetlen módon vele együtt várjuk a teljes bosszú beteljesülését, és eközben kíváncsian követjük a két nyomozó, Grey és Adrian útját. Vajon ők megbirkóznak ezzel a mindent átfogó üggyel? Sikerül a gyilkos nyomára bukkanniuk titokban lavírozva a korrupt társaik között? És a végén? Vajon kinek az oldalára billen a mérleg? Hirtelen válunk olvasóból nyomozóvá, ügyvéddé majd döntőbíróvá; vajon miénk a felelősség is?

Elképesztő, mennyire képes magával ragadni az embert a történet, főleg, amikor tudatosul bennünk, hogy mindenkinek van egy sötét oldala. Az ember gyerekkorától kamaszkoráig annyira önközpontú, hogy eszébe sem jut, hogy mások is átélhetik, amit ő, mások is éreznek, másoknak is van élete azon kívül, amit ő lát belőle. Aztán valahol kamaszkorban rácsodálkozunk, amikor kiderül, hogy ennek vagy annak a tanárnak van családja, gyereke, mert akkor még szinte képtelenek vagyunk feldolgozni ezt. Valamikor huszonévesen tudatosul végleg, hogy mindenkinek van magánélete, olyan dolga, oldala, amiről nem tudunk, nem sejtünk semmit. Még a hosszú évtizedekig házasságban élőktől is elhangzik a mondat: „Úgy érzem, eddig nem is ismertem őt igazán. Nem is ezzel az emberrel házasodtam össze.”

Katerina Diamond nagyon hatásosan elülteti a bogarat a fülünkbe. A könyv utóhatása, hogy 1-2 óráig paranoid módon elgondolkodunk, vajon megtörténhet-e egy ilyen dolog, mint amiről az írónő ír. Vajon hány pedofil vagy perverz ember mászkál szabadon? Vajon a környezetünkben hány sötét múltú ember éli mindennapjait?

Tudom ajánlani a könyvet a krimik, thrillerek kedvelőinek, erős gyomor kell hozzá, de megéri.

A teljes recenzió itt olvasható