Charlotte Link a maga műfajában Németország egyik méltán legolvasottabb szerzője. Könyveiben – pszichothrillerek a javából – képes „csontig bor­zol­ni” a kedélyeket, jókor bedobni csattanókat és alaposan kidolgozni a szálakat.

A Figyelő szemekben sem ad mást: egy végletekig feszített történetet, ami ezer szálon fut, de persze mind egy irányba mutat. Ahova ezek a szálak vezetnek, azt még a hétpróbás olvasó sem sejtheti előre.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait Londonban. Egyedülálló, gyámoltalan, idősebb nők halnak meg, látszólag összefüggések nélkül. Az áldozatok nem ismerik egymást, soha nem keresztezték egymás útját, mégis egyforma halált halnak: általában konyharuhával betömött szájjal fulladnak bele a saját hányásukba. A rendőrségnek tippje sincs, ki lehet az elkövető, amikor két furcsa alak is feltűnik a színen. Az egyikük egy volt rendőrtiszt, aki gyanús körülmények közepette vált meg a Scotland Yardtól, és a személyiségében is volt mindig valami furcsa.

• Olvass bele!

A másik potenciális gyanúsított pedig egy bizonyos Samson Segal. A férfi, akinek se munkája, se élete nincsen. A testvérével és annak feleségével él, a napjait pedig sétával tölti. Persze, nem egészségügyi célból. Samson figyel. Figyeli a szomszédokat, a környék lakóit, és feljegyzéseket készít, mi több: naplót vezet a mindennapjaikról. Mások életén át szemléli a valóságot, miközben semmi másra nem vágyik, mint hogy ő is részese lehessen mindannak, amit lejegyzetel. Mániákusan menekül a megfigyelésbe, és persze, ahogy lenni szokott: kedvencet is választ magának.

A kiválasztottja Gillian, a tökéletes nő, akinek minden megadatott, amire ember csak vágyhat: kellemes életkörülmények, sikeres férj, cuki gyerek, szép karrier. Ám mindez csak a látszat, s a szálak kezdenek összefonódni…

Mindeközben a sorozatgyilkos tovább gyilkol, a rendőrség a sötétben tapogatózik, és nem tudni, hogy vajon a valódi gyilkost találták meg, vagy csak a legkézenfekvőbb megoldást húzzák elő a kalapból, amikor Segal nyakába akarnak varrni mindent, és a régi kollégájuk is feltűnően érdekes időben bukkan fel.

A regény azonban sokkal többet kínál ennél. Ha eltekintünk a főszereplő olykor valószínűtlenül érzéketlen (végül is: beteges) viselkedésétől és karaktere műviségétől, a történet kifejezetten bonyolult, aktuális és életszerű. Charlotte Link érzékletesen és kínzó lassúsággal mutatja be, hogyan válik egyre paranoiásabbá, egyre fojtogatóbbá a légkör egy ilyen eseménysor közepén. Milyen az, ha valakinek nem pusztán a kamasz lányával és a házassága válságával kell megbirkóznia, hanem egy gyilkossággal, egy furcsa szeretővel és egy – talán túlzottan is gondoskodó – barátnővel.

A könyv stílusában nem tökéletes, talán kicsit távol is marad az olvasójától érzelmileg, de éppen csak egy gondolatnyira. Ám a történet van annyira erős és racionális, hogy mindezek dacára tudnunk kell, ki ölt és miért. A borzongás szerelmeseinek kifejezetten ajánlható olvasmány.

Éppen csak annyira ijesztő, hogy ne felejtsünk el magunk mögé nézni az utcán, és ellenőrizzük még egyszer, hogy bezártuk-e az ajtót.

A teljes recenzió itt olvasható