Versailles rejtélyes múltja
Ami múltja miatt nekünk a budai Vár, az a franciáknak
a versailles-i kastély, kontinensünk legismertebb és
legnagyobb főúri palotaegyüttese. XIII. Lajos idején
még csak jelentéktelen kis vidéki vadászlak, ám a
becsvágyó Napkirály idején már monumentális palota-
erdővé nő. A kor legnevesebb művészei-mesterei
évtizedeken át dolgoznak rajta, s beleálmodják
mindazt a fényűzést, amit a Ragyogó Század kisszámú
udvari nemessége megengedhetett magának. Ünnepségek,
bálok, gyertyafényes színházi előadások – ez
Molière,
Corneille, Racine százada, amikor minden az uralkodó
körül forog, noha már-már fölsejlik az 1789-es
földindulás.
Versailles folyamatosan épülő-szépülő falai nemcsak a
kegyencnők és kegyencek, a szomorú sorsú királynék
életének, de az egész francia udvari arisztokrácia
pusztulásba hanyatlásának is tanúi. A forradalom
idején a korábban hatalmas összegeket felemésztő
palotára lassú pusztulás leselkedik, ámde fordul a
történelem kereke: 1881-ben itt mondják ki a Német
Birodalom létrejöttét, majd az egykori győző ugyane
falak között, a tükörteremben írja alá az 1919-es
békeszerződést.
Mára Versailles egy ragyogó múlt, a francia gloire
jelképe – kötelező látnivaló minden turista
számára.
Decaux kiváló korabeli forrásokkal dokumentált kötete
azon kívül, hogy érdekes és tanulságos olvasmány,
történéseivel jól kiegészíti, itt-ott ellenpontozza
sorozatunk Királyok szeretői című kötetét.
