"Eleinte csak magamnak írtam" - Interjú Anglia debütáló krimi írójával
Angela Marsons Elfojtott sikoly (Silent Scream) című regénye 2015-ben jelent meg Angliában. Bár egy debütáló szerző első alkotása a könyv, azonnal igazi kasszasiker lett. A kritikusok szerint Angela írásra született, művével, a krimi műfaján belül igazi remekmű született. A könyvet hazánkban felkarolta a General Press Könyvkiadó, és rekordsebességgel lefordították magyarra, mivel olyan jól startolt hazájában, hogy rögtön a brit Amazon sikerlistájának élére került.

Angela Marsons-szal a Kildara bloggere készített interjút:

Kildara: Az Elfojtott sikolyt olvasva szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez az első regényed, annyira profin van megalkotva az egész. Korábban is próbálkoztál már írással?

Angela Marsons: Hosszú évek óta írok. Mindig is szívesen olvastam krimiket, de sosem gondoltam, hogy magam is képes lennék megírni egyet. A krimik előtt karakterközpontú történeteket írtam, amelyek különös barátságokra, vagy családi nehézségekre összpontosítottak. Minden kéziratomat elutasították, de szeretek arra gondolni, hogy mindegyikből tanultam valamit. Semmi sincs haszon nélkül.

K: Mi inspirált arra, hogy tollat  ragadj, és papírra vesd ezt a történetet?

AM: Iskolába menet rendszeresen elsétáltam egy nevelőotthon melett, és mindannyiszor eltöprengtem, kik lakhatnak ott. Az egész épületnek titokzatos légköre volt, és az általános felfogás szerint a gyerekek, akik oda bekerültek, elkövettek valamit. Én ezzel nem értettem egyet, és kíváncsi lettem az egyéni körülményeikre.

Fotó: Libero Pensiero 

K: Kim Stone felügyelőnő egy erős, kissé szarkasztikus, de mégis szeretni való nő. Ki állt példaként előtted, mikor megszületett Kim karaktere?

AM: Nem konkrét személyről mintáztam, az alakja évek alatt formálódott meg a fejemben. Már akkor láttam, hogy nem a legkedvelhetőbb könyvszereplő, ezért hosszú ideig igyekeztem nem is gondolni rá. Amikor belekezdtem az Elfojtott sikolyba, csak magamnak írtam, ezért döntöttem úgy, hogy végre ő is hallathatja a hangját.

K: Gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz a regényednek?

AM: Egyáltalán nem számítottam rá. Az Elfojtott sikoly az első próbálkozásom a krimi területén, és arra számítottam, hogy amikor elérem a tízezer szót, megakadok, de ehelyett a történet akkor kezdett igazán kibontakozni. A tollam meg sem állt a papíron. Minden nap néhány órával korábban keltem fel, hogy munka előtt írni tudjak, és amint hazaértem, azonnal folytattam. A reakciókat, amiket kaptam, álmomban sem reméltem volna.

K: Hány részesre tervezed a sorozatot?

AM: A jelenlegi szerződésem 8 Kim Stone-könyvre szól, de addig írom őket, amíg az emberek szívesen olvassák. Van egy jegyzetfüzetem, aminek a “Kim ötletei” címet adtam, és ha valami eszembe villan, ebbe jegyzem le, hogy később felhasználhassam.

K: A jövőben szeretnéd kipróbálni magad más irodalmi műfajban is, vagy maradsz a krimi-thriller vonalon?

 

AM: Azt hiszem, a szívem a krimié és a thrilleré, de a többi könyvemet azért írtam meg, mert egy-egy témát szerettem volna feldolgozni, tehát nem zárom ki, hogy a későbbiekben egy újabb karakterközpontú történetet is megjelentessek.

K: Szerepel terveid között, hogy ellátogatsz a Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Könyvfesztiválra?

AM: Sajnos nem tehetem. Az itthoni elkötelezettségeim megnehezítik számomra az utazást, habár mindig nagyon élvezem, ha az internetes platformokon kapcsolatba kerülhetek a nagyszerű olvasóimmal.

Fotó: amazon.com 

K: Az írás mellett az olvasás is nagyon el tudja varázsolni az embert. Írni vagy olvasni szeretsz jobban?

AM: Ha választani kell, az írást választom. Imádok olvasni, alámerülni valaki más kitalált világában, de ha írok, egészen átkerülök abba a másik világba, és még az se zavarna, ha a ház felrobbanna a fejem felett.

K: Milyen irodalmi műfaj áll legközelebb hozzád?

AM: Egyértelműen a krimi és a thriller. Imádom felfedni a nyomokat, és találgatni, ki követte el a bűntényt.

K: Vannak írók, akiknek a munkássága nagy hatással volt rád?

AM: Szeretem azokat az írókat, akik képesek különös, fura karaktereket alkotni. A két örök kedvencem Tony Hill, Val McDermott könyveiből, és Kathy Mallory Carol O’ Connel műveiből.

 

Az interjú itt olvasható

 

Fordította: Tolvaj Zoltán
,,Madridban nemigen ölik egymást az emberek" - Susanát mégis holtan találják. A lányt az esküvője előtt kínozták meg brutálisan, ugyanolyan módszerrel, ahogy a húgát is meggyilkolták hét...
Fordította: Frei-Kovács Judit
Felkeltette a kíváncsiságomat, sőt mi több, megdöbbentett, amikor megtaláltam Damian Baxter levelét a számlák, a köszönőlevelek és a jótékonysági felkérések özönében, amely minden...
Fordította: Szigeti Judit
Egy szerelemmel és veszteséggel teli élet földrészeken és óceánokon átívelő története. A hét nővér-sorozat felejthetelen, befejező kötete.
Fordította: Pejkov Boján
Van, hogy nem rajtunk múlik, merre visz az élet... Miután Beverly hatéves kisfiával, Tommie-val együtt elmenekült bántalmazó férje elől, megpróbál új életet kezdeni egy eldugott kisvárosban....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ