Angela Marsons-szal a Kildara bloggere készített interjút:
Kildara: Az Elfojtott sikolyt olvasva szinte hihetetlennek tűnik, hogy ez az első regényed, annyira profin van megalkotva az egész. Korábban is próbálkoztál már írással?
Angela Marsons: Hosszú évek óta írok. Mindig is szívesen olvastam krimiket, de sosem gondoltam, hogy magam is képes lennék megírni egyet. A krimik előtt karakterközpontú történeteket írtam, amelyek különös barátságokra, vagy családi nehézségekre összpontosítottak. Minden kéziratomat elutasították, de szeretek arra gondolni, hogy mindegyikből tanultam valamit. Semmi sincs haszon nélkül.
K: Mi inspirált arra, hogy tollat ragadj, és papírra vesd ezt a történetet?
AM: Iskolába menet rendszeresen elsétáltam egy nevelőotthon melett, és mindannyiszor eltöprengtem, kik lakhatnak ott. Az egész épületnek titokzatos légköre volt, és az általános felfogás szerint a gyerekek, akik oda bekerültek, elkövettek valamit. Én ezzel nem értettem egyet, és kíváncsi lettem az egyéni körülményeikre.
Fotó: Libero Pensiero
K: Kim Stone felügyelőnő egy erős, kissé szarkasztikus, de mégis szeretni való nő. Ki állt példaként előtted, mikor megszületett Kim karaktere?
AM: Nem konkrét személyről mintáztam, az alakja évek alatt formálódott meg a fejemben. Már akkor láttam, hogy nem a legkedvelhetőbb könyvszereplő, ezért hosszú ideig igyekeztem nem is gondolni rá. Amikor belekezdtem az Elfojtott sikolyba, csak magamnak írtam, ezért döntöttem úgy, hogy végre ő is hallathatja a hangját.
K: Gondoltad volna, hogy ekkora sikere lesz a regényednek?
AM: Egyáltalán nem számítottam rá. Az Elfojtott sikoly az első próbálkozásom a krimi területén, és arra számítottam, hogy amikor elérem a tízezer szót, megakadok, de ehelyett a történet akkor kezdett igazán kibontakozni. A tollam meg sem állt a papíron. Minden nap néhány órával korábban keltem fel, hogy munka előtt írni tudjak, és amint hazaértem, azonnal folytattam. A reakciókat, amiket kaptam, álmomban sem reméltem volna.
K: Hány részesre tervezed a sorozatot?
AM: A jelenlegi szerződésem 8 Kim Stone-könyvre szól, de addig írom őket, amíg az emberek szívesen olvassák. Van egy jegyzetfüzetem, aminek a “Kim ötletei” címet adtam, és ha valami eszembe villan, ebbe jegyzem le, hogy később felhasználhassam.
K: A jövőben szeretnéd kipróbálni magad más irodalmi műfajban is, vagy maradsz a krimi-thriller vonalon?
AM: Azt hiszem, a szívem a krimié és a thrilleré, de a többi könyvemet azért írtam meg, mert egy-egy témát szerettem volna feldolgozni, tehát nem zárom ki, hogy a későbbiekben egy újabb karakterközpontú történetet is megjelentessek.
K: Szerepel terveid között, hogy ellátogatsz a Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Könyvfesztiválra?
AM: Sajnos nem tehetem. Az itthoni elkötelezettségeim megnehezítik számomra az utazást, habár mindig nagyon élvezem, ha az internetes platformokon kapcsolatba kerülhetek a nagyszerű olvasóimmal.
Fotó: amazon.com
K: Az írás mellett az olvasás is nagyon el tudja varázsolni az embert. Írni vagy olvasni szeretsz jobban?
AM: Ha választani kell, az írást választom. Imádok olvasni, alámerülni valaki más kitalált világában, de ha írok, egészen átkerülök abba a másik világba, és még az se zavarna, ha a ház felrobbanna a fejem felett.
K: Milyen irodalmi műfaj áll legközelebb hozzád?
AM: Egyértelműen a krimi és a thriller. Imádom felfedni a nyomokat, és találgatni, ki követte el a bűntényt.
K: Vannak írók, akiknek a munkássága nagy hatással volt rád?
AM: Szeretem azokat az írókat, akik képesek különös, fura karaktereket alkotni. A két örök kedvencem Tony Hill, Val McDermott könyveiből, és Kathy Mallory Carol O’ Connel műveiből.