„A történelemben a véletlenek különös ajtókat tudnak kinyitni a jövőbe.” – mondja Voltaire, és talán senki esetében sem találóbb ez a mondás, mint épp Galileinél, aki eltüntette a mennyországot az égből, majd elhelyezte a Földet az Univerzumban. A történet szerint a mester szellemi örökségét feldolgozó Vincenzo Viviani halálát követően, rokonai ostoba buzgalommal szabadultak meg a szekrényekben lelt kopottas firkálmányoktól – fel sem ismerve azok értékét –, és eladták a helyi hentesnek csomagolópapírként. A véletlen Giovanni Battista Nelli művelt firenzei férfiú alakjában érkezett, akinek épp aznap felvágottra támadt kedve. Rendelkezett azzal a tudással, hogy azonnal felismerje a reggelire szánt mortadella csomagolásában Galilei felbecsülhetetlen értékű kéziratát. Azon nyomban visszament a henteshez, felvásárolta az összes csomagolópapírt, majd a Viviani házból is elhozta a „haszontalan” papírkötegeket. Ebből a kincsestárból született meg Nelli első Galilei életrajza, és így találtak a dokumentumok menedéket a firenzei levéltárban.

Galileo Galilei életművét csak méltatni lehet, hisz neki köszönheti az emberiség azt az alapvető világnézeti forradalmat, mely a modern tudomány módszertanának kidolgozásához vezetett. Rendszerében a megfigyelés, a tapasztalat mindennek az alapja. Az itáliai reneszánsz uralkodó intellektuális irányzatáról, az arisztotelészi és ptolemaioszi filozófiáról pedig csak annyit gondolt: tévednek. Ő fordította először távcsövét az ég felé, s megállapította: a Hold nemcsak egy korong vagy sima gömb, hanem gazdag domborzatú, kráterekkel teli. Nem tartotta kielégítőnek azt a magyarázatot sem, miszerint a világegyetem közepe a Föld. Azzal pedig, hogy publikációban fejtette ki a Föld keringését a Nap körül, rálépett Kopernikusz útjára így kerülve szembe a szent inkvizícióval. Wootton lendületesen, izgalmasan tárja elénk ezt a megpróbáltatásokkal teli időszakot, nyomatékot adva annak, hogy mekkora sokkot okozott az egyháznak tudományos kijelentéseivel, hisz hol van a menny és a pokol, ha nincs fent és lent?

Nagyon értékeltem a szerző mindenre kiterjedő figyelmét. Nem pusztán életrajzot írt, hanem hangsúlyt fektetett Galilei tudományos kísérleteinek megértésére is. Korrajza alapján Galileo Galilei oly időben élt, amikor a megbízhatóan osztani-szorozni tudók száma igen csekély volt, és a matematika inkább csak arra szolgált, hogy megismertesse a filozófiahallgatókat az elemi geometriával, megadja az orvostanhallgatók számára a horoszkópkészítéshez szükséges számtani tudást. A mágnesességet okkult erőnek tartották, ahogy később a newtoni gravitációt, a filozófiatanár ugyanakkor tizenötször annyit keresett az egyetemen, mint a matematikus. Ez azért is volt nehéz, mert Galilei folyamatos pénzzavarral küzdött, nemcsak testvére hozományát kellett előteremtenie, de családja is előszeretettel gondolkodott úgy, hogy a találmányaiból befolyt jövedelméből nekik is jár valami.

[...]

Forrás: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-02-12+09%3A00%3A00/david-wootton-az-egek-kemleloje-galileo-galilei-elete