Nehéz jó krimit írni, mert a logikusan felépített és csavaros rejtélyekkel, talányokkal teletűzdelt cselekményt összehozni kemény szellemi befektetést és kreativitást igényel, amelyek mellé az emberismeret, s így némi pszichológiai jártasság sem árt, hogy a motivációk valóságosak, hihetőek legyenek.

Szerencsére vannak, akik (ha nem is tökéletesen, mert az lehetetlen, de) egészen jól abszolválják eme nehéz feladatot. Ilyen például Linda Castillo is, aki Kate Burkholder sorozatával sok rajongót szerzett magának, amelyben a sorozatcím-adó főszereplő rendőrfőnökként visszatér az oroszlán barlangjába – oda, ahonnan egykor az életét mentve elmenekült –, hogy felderítse a titkokat, melyekről a közösség mélyen hallgat, s ennek révén szembenézzen a sajátjaival is.

A nyugodt, békés, vidéki Painters Hill egyszer csak felbolydul, és a feje tetejére is áll. Hogy mi a kiváltó ok? Egy haláleset, amely már önmagában is borzasztó, de még különösebb akkor, hogy ha az áldozat egyébként kedvelt és tisztelt – volt. Ezt tudvalevőleg, a helyzet öngyilkosságnak tűnik. A bizonyítékok (amelyeket egyébiránt lehet-lehetne manipulálni) alapján azonban pont az ellenkezője állítható, sőt, még több is: a felakasztott férfi esete lehet, hogy kötődik egy több mint három évtizeddel ezelőtti embertelen öldökléshez. A kapocs pedig nem más, mint egy festett fabábu. A következő áldozat, a helyi galéria tulajdonosa pedig csak megerősíteni látszik Kate Burkholder gyanúját.

Némi túlzással és sarkítással elmondható, hogy a krimik (nyilván a többi műfajban hasonlóképpen) egy kaptafára készülnek: adott egy bűntény (ha durva és/vagy szövevényes, a csak dob rajta), mögötte egy gonosztevővel (aki lehet valamely bűnbanda vezére), s azért akadjon egy legény gáton, akinek van elég gógyija és bátorsága síkra szállni a törvénytelenség és erkölcstelenség ellen az igazságszolgáltatás jegyében. Tetszik vagy sem, A halál szava sem különb e sémánál; a több kisebb szál egybefonódásának klasszikus példája.

Azonban mégis van mit a tejbe aprítania, köszönhetően a szerzői leleményességnek – mert azért az mégiscsak rajta múlik, hogy mit és hogyan hoz ki a rendelkezésre álló „alapanyagból”. Linda Castillo kezeskedett róla, hogy az olvasó figyelme egy pillanatra se lankadjon. Egyrészt a regény nem nyugisan indul a főhős és életének megismerésével, ami által komfortosabban és lassabban merülhetünk bele a történetbe, hanem épp ellenkezőleg, ütősre sikeredett felütésként egy családi tragédiával indít, majd átevickél egy halálesetre; másrészt az izgalmat és a feszültséget mindvégig képes fenntartani – márpedig azért ez nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik.

A műfajt illetően is felfedezhető egy kis különlegesség, amely kiemeli a mainstreamből a művet, mégpedig hogy relatíve jobban csöpög a vértől, illetve fürdik benne a sztori – a horrortól azért távol áll, viszont a thriller határait megközelíti (vagy át is lépi, ki-ki szubjektív megítélésétől függően).

A halál szava (a Kate Burkholder sorozattal egyetemben) egy markáns színfolt a krimin belül, mert egyedi történetével, hangulatával és addicionális műfaji sajátosságaival, elemeivel. A színvonalas stílus sem elfelejtendő – persze nem szépirodalmi magasságokra kell asszociálni, hanem arról van szó, hogy Castillo bölcsen mellőzte a lapos, tucat- vagy sallangos nyelvezet. Emellett direkt és öncélúan, de van benne moralizálás a bűn és bűnhődést, az ember romlottságát, a bosszúszomját érintve. Tartalmasabb és minőségibb sok "(vetély)társánál".

Forrás: http://royalmagazin.hu/kultura/kultura/30776-a-gonosz-sarkaban