A Boston Globe egykori újságírója olvasmányos és nagyon tartalmas könyvet alkotott.
Három fő szálon bontakozik ki a történet: a második világháborúban megszállt Hollandia, Vermeer élete és festményei, valamint a művészettörténészek-festők világa. A valós történet alapja pedig a képhamisítás, amivel nem kisebb személyiséget, mint Hermann Göringet sikerült becsapni.

A kiemelkedően részletgazdag történet elvarázsol. Egyszerre történelmi kalandregény, művészettörténeti események mellett a képhamisítás folyamataiba is beavat. Elképesztően eredeti módon kapunk képet erről. Megismertet bennünket egy középszerűen kisstílű festővel, aki elismerésre vágyik.
Ám az mégsem adatik meg neki, ő csak egy marad a többi festő közül. Ez a kiemelkedésre és némi bosszúállásra sarkallja. Komoly leckét ad elismert művészettörténészeknek. Akik bizony bedőltek a csalónak. Mégsem akarja felmenteni őt a szerző. A képhamisító megtalálta a megfelelő embereket, hogy
ez a csalássorozat sikerüljön. Az egész folyamat létrejötte és elkövetésének módja érdekfeszítő.

Alaposan tanulmányozta Vermeer életét, festészeti technikáját, stílusát.
Sikeresen alkalmazta és tette lóvá az egész világot. Van Meegeren "kiszolgálta" a fellépő igényeket.
Olyan képeket próbált festeni, amit kerestek, és illett Vermeer munkásságába. Jól alkalmazta az egykori technikát, színeket. A felvonultatott stílusjegyekkel meggyőzte a kétkedőket. Tette mindezt a második
világháború idején. Kihasználta az emberi hiszékenységet. Elég volt egyetlen nagy tekintélyű és elismert embert átvernie. Az ő szakvéleményének aztán senki nem mondott ellent. Ő volt Abraham Bredius.
Az ő életrajza is szerepel a kötetben. Bredius nem akárki volt akkoriban, elismert szaktekintély. 

Jól ábrázolt emberi jellemekkel találkozhatunk a lapokon. A holland emberek életfelfogása és a nácik
zsidók elleni tettei mind ott vannak a történetben. Megdöbbentő adat: a németek szinte teljesen
elpusztították a holland zsidókat. A háború kitörésekor hozzávetőleg száznegyvenezer zsidóból, alig harmincezer maradt az öt éves megszállás végére. Hermann Göring fontos főszereplő. Nem a művészek
iránti tisztelet hajtotta, hanem  a harácsolás. Megtudhatjuk, hogyan jutott Hitlerhez az Asztronómus című
Vermeer remekmű. Miért is volt ez a kép Hitler kedvence.

Vermeer élete is kirajtolódik. Érdekes momentum, hogyan fedezték fel újra németalföldi festőt:
"Johannes Vermeer a halála után mintegy kétszáz évre eltűnt a nagyközönség szeme elől. Visszatérését azonban óriási dicsőség övezte. 1881-ben egy aukción a nem túl ismert holland gyűjtő, Arnoldus Andries des Tombe 2,3 forintért – mintegy 200 mai dollárért – vett egy Vermeert. A kép koszos, rossz állapotban lévő volt, látszott rajta, hogy nem vigyáztak rá. Az árverés katalógusában sem tartották felsorolásra érdemesnek, még a címét sem tudták, ha volt egyáltalán. Ez volt a Lány gyöngy fülbevalóval."

[...]

Forrás: http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/04/a-kephamisito.html