 A liliom bűne blogturné - Angelika blogja
(kiadvány: A liliom bűne)
„Vannak dolgok, amelyek a leggondosabb tervezés dacára sem kerülhetőek el.” Anna Randol egykor arra készült, hogy a CIA ügynöke lesz. Nemzetközi jogot tanult, a kung-fu gyakorlott mesterévé vált, és elsajátított négy idegen nyelvet. Aztán találkozott a férjével, majd gyermekük született, és belőle főállású anyuka lett. Ám a hírszerzők világa továbbra sem hagyta nyugodni a fantáziáját, így született meg a Bűnösök trilógia. „Az élet nem holmi mérleg. (…) A jó cselekedetek nem írják jóvá a rosszakat.” E történelmi románc sorozat középpontjában három olyan fiatal kém áll, akiket egykoron a bitófa várt, ám a hóhérral való találka helyett az angol korona szolgálatát választották. Az elmúlt tíz esztendőben keresztbe-kasul beutazták Európát, szimatoltak, lelepleztek, cselt vetettek, segítettek, ahol kellett, hogy aztán most, a napóleoni idők elmúltával végre kegyelmet kaphassanak egykori büntetésük alól, és végre új életet kezdhessenek. Ami, mint kiderül, nem is olyan egyszerű. „Nos, talán szűz vagyok. (…) De ártatlan nem, annyi szent.” Az első kötet Kicsike, a kémtrió női tagjának története, aki bár végre szabad nőként járhat London utcáin, ám igencsak pénzszűkében kénytelen szembenézni a jövővel. Mit tehet hát egy szépséges, némileg botrányos hírnévnek örvendő, ugyanakkor furmányos nőszemély? Árverésre bocsátja szüzességét a legnagyobb férfiklubban. S hogy a vetélkedő úriembereknek még csak eszükbe se jusson, hogy idejekorán ízelítőt követeljenek, avagy uram bocsá’ nem létező vagyonnal licitáljanak, Madeline felkéri a Bow Street egyik nyomozóját, legyen segítségére az elkövetkezendő két hétben. „Az ördögbe! Nem akarja Miss Valdont. Egy gyilkost akar elkapni.” Gabriel Huntford nem túl lelkesen fogadja a megbízatást, de reméli, miközben ezzel az üggyel foglalatoskodik, fontos információkat szerezhet saját ikerhúga gyilkosa utáni nyomozáshoz is. Azt egy percig sem gondolta volna, hogy csakhamar sötét titkok és veszélyes fenyegetések szövevényébe gabalyodva találja magát, miközben még védence iránt mind hevesebben lángoló vonzalmával is kénytelen hadakozni. „-… hálás lennék, ha nem kerülne sor erőszakra. Nem helyénvaló egy hölgy hálószobájában összecsapni. Mivel ezt megelőzően nem olvastam még semmit az írónőtől, nem voltak hatalmas elvárásaim, mindössze a kellemes, romantikus kikapcsolódás reményével láttam neki a regénynek. És bizony nagyszerűen szórakoztam. A lapok szinte észrevétlenül peregtek, ahogyan haladtam előre a kellemes ütemű, mesterkéletlen stílusban mesélt kalandos történetben. „- És hogy akar véget vetni az árverésnek? Élveztem, hogy ezúttal a regency románcokban szokásos főúri karakterektől eltérő szereplők kerültek előtérbe, hisz itt egy bukott asszony és egy törvénytelen születésű rendőr a főszereplő páros. A nő talpraesett, cinikus, és kissé számító, aki bármikor képes megmenteni önmagát, ha kell csábítással, ha kell, egy fejre irányzott, tompa ütéssel. A férfi céltudatos, okos és talpig gondoskodó úriember, aki viszont attól sem riad vissza, hogy alkalmasint verekedésbe keveredjen, avagy épp egy rosszban sántikáló nemest csípjen fülön. Ők ketten külön-külön is nagyszerűek, de meg kell mondanom, akkor brillíroztak csak igazán, miután valóban együtt kezdtek dolgozni. Imádtam a humoros párbeszédeiket és a gunyoros évődésüket, hogy a köztük izzó, egyre erősödő ’nem kellene megtennünk, de olyan nagyon szeretnénk’ vibrálásról már ne is szóljak. „Egy igazi angol férfi hagyná, hogy Gabriel maga vigye dűlőre a küzdelmet. Egy igazi angol nő valószínűleg elájulna. Madeline azonban fejbe rúgta (…)-t.” Az szintén nagyon tetszett, hogy habár ez nem egy csavaros bűnügyi regény, a mellékszálat biztosító rejtély mégis mindvégig érdekfeszítő tudott maradni. Roppant mód élveztem a találgatást, vajon ki állhat a háttérben. Ó, és el ne feledjem megemlíteni a két másik frissiben nyugalmazott kémet, Titokzatos (Clayton Campbell) és Lidérc ( Ian Maddox) uraságokat, mert rövidke szerepléseikkel is olyannyira megnyertek maguknak, hogy epedve várom, mikor lesz lehetőségem megismerni az ő könyveiket. „- Én tudtam a támadásokról – vallotta be Ian. (…) Újszerű, mulatságos és izgalmas regényt olvashattam. Anna Randol nevét pedig nálam felkerült a figyelemre méltó történelmi románc szerzők listájára. 2015-10-25 12:32:22
|
 |
|
