Lee Childnak magyar nyelven a tizenkilencedik (!) kötete jelent meg ugyanazzal a főhőssel. Viszont valamennyi története önmagában, a többitől függetlenül is élvezhető, feszült, fordulatos, mesteri krimi – hogy azt az olvasót is gyorsan megnyugtassam, aki most találkozik először a Reacher-történetekkel.

Ilyen előzmények mellett méltányosnak és célszerűnek tartom, ha elsőként alaposan megismerjük a főszereplőt, Jack Reachert. Reacher 18 évet szolgált le a hadseregben, kiemelkedően sikeres, sokszorosan kitüntetett nyomozó tiszt volt, mígnem a hidegháború végét követő létszámcsökkentés őrnagyi rangban őt is elérte. Hősünk jóképű, 195 centi magas, 110 kilós fickó. A nők kedvelik, amit ritkán mulaszt el kihasználni.

Nyugat-Berlinben született, mert tengerészgyalogos apját éppen oda vezényelték. Édesanyja a második világháborús francia ellenállás tizenéves hőse, a Becsületrend tulajdonosa. Iskoláit tucatnyi országban járta ki, így már gyermekként elsajátított tucatnyi verekedési stílust, amit aztán a kommandós kiképzés tökélyre fejlesztett – egészen a gyilkolás tudományáig. Leszerelése után úgy döntött, megismeri Észak-Amerikát, gyalogosan, stoppolva vagy autóbuszon – de mindig egyedül. Csomagja egy összecsukható fogkefe az ingzsebében. Ha végletesen lepusztult ruházata helyett újat kell vennie, a régi cuccot a szemétbe dobja.

Úticélja mindig esetleges, amelyik város megtetszik neki, ott egy időre megáll. És – hiszen ezért krimi a krimi – mindig belebotlik egy bűnügybe. Jack jellemzően nem hagy beleszólni a munkájába, egymaga irányítja az eseményeket. A krimiirodalom hasonló alakjai általában magánnyomozók, akik gyakran nem a legjobb viszonyt ápolják a hivatalos rendőrséggel. Ezek archetípusai például Raymond Chandler és Ross Macdonald nyomozó hősei. Magányos farkas tehát Jack Reacher, még akkor is, ha a helyi rendőrség – miután „lekáderezték” – a segítségét kéri. Az is előfordul, hogy az elhagyott hadsereg hívja (vagy inkább rendeli) vissza egy-egy alkalomra.

A Bosszúvágyban éppen az utóbbi eset fordul elő. A francia elnök ellen egy nyílt színen tartott beszéde közben merényletet kísérelnek meg, ami ugyan sikertelen, mert a nagykaliberű, mesterlövész puskából kilőtt lövedéktől megvédi az elnököt a különleges anyagú átlátszó védőpajzs. Ám a titkosszolgálatok pánikba esnek, már csak azért is, mert Európa a londoni G8-ra készül, vagyis a nyolc ország elnökének bármelyike lehet potenciális áldozat. A hihetetlen pontossággal célzott lövést ugyanis 1300 méterről adták le. A szakértők szerint erre a világon csak négy „szabadúszó” mesterlövész képes: egy orosz, egy izraeli, egy angol és egy amerikai, John Kott. Az utóbbit sajátos szálak fűzik Reacherhez, mivel egy súlyos bűncselekményért ő fogta el és ítéltette el 15 évi börtönre, ám onnan nemrég szabadult.

• Olvass bele!

Reachert végül nagy nehezen megtalálják a szervezetek, amelyek mind egyedülálló képességeire számítanak. Helyszíni vizsgálatra küldik Párizsba, mivel a ballisztikai szakértők azonosították a lakást is, ahonnan a lövést leadták. Csatlakozik hozzá egy orosz ügynök (a KGB utódszervezetétől) meg egy angol (az MI6-tól). A lakás erkélyén tartott szemle során a Reacher mellett álló orosz ügynököt agyonlövik, mégpedig csaknem ugyanolyan messziről, mint a merényletkísérlet esetében. Ez az orosz mesterlövészre tereli a gyanút, őt azonban hazájában találják meg, sziklaszilárd alibivel, hasonló betonbiztos alibit igazol az izraeli is. Az információk arról győzik meg Reachert, hogy a francia elnök elleni merénylet kamu volt. Tulajdonképpen ő a merénylő párizsi célpontja, és életét egy szélrohamnak köszönheti, amely a száguldó lövedéket eltérítette.

Reacher egy fiatal, pályakezdő CIA ügynöknővel Londonba utazik, hogy megtalálja és likvidálja Kottot. Az úticsomagban azonban elég kevés van: amerikai állami segítségre alig számíthat, nem hivatalos utazása pedig a diplomácia tucatnyi előírását sérti meg, ráadásul egy szövetséges országban. A farkas tehát továbbra is magányos. Némi segítséget csupán az angol ügynöktől kap, akit Párizsban ismert meg. A szóba került angol mesterlövészt meggyilkolják, így csak John Kott marad a listán. Őt egy londoni bűnszövetkezet, a „Romfordi fiúk” rejtegeti, tehát előbb őket kell ártalmatlanná tenni. Aki eddig eljutott a könyvben, már sejti, hogy Reachernek ez sikerül is. Sőt a rafinált olvasó azt is gyanítja, hogy a kezdő CIA ügynök meglepő talpraesettségről tesz bizonyságot.

No, ennél többet nem is illik lelőni a sztoriból.

Reacher alaposan kidolgozott figurája (tizenkilenc kötet után) nem gazdagodik újabb vonásokkal, viszont jó volt, hogy Child belopta a CIA-s lánykát, ami kicsit megrepeszti a farkas magányát.

Meg kell említenem a kiemelkedően jó fordítást, Gieler Gyöngyi munkáját, valamint jó szívvel buzdítom az olvasókat a többi Reacher-kötet felkutatására. Ezek többségükben szintén a General Pressnél jelentek meg. Világsikerek a sorozat neve, nem véletlenül.

A teljes recenzió itt olvasható