Prológus oldalán az Elfojtott sikoly
(kiadvány: Elfojtott sikoly)

A krimi és thriller iránti szenvedélyem a Tetovált lány című sorozattal kezdett el fellángolni, és a tűz tartósnak bizonyult.

Az Elfojtott sikoly karácsonyi ajándékaim egyikeként került fel könyvespolcomra. Mivel szeretem minél több műfajban otthon érezni magam, az angol krimi világát is muszáj bebarangolnom.

A regény 2015-ben jelent meg Angliában, egy debütáló szerző: Angela Marsons műve. Ez első blikkre hihetetlennek tűnik, mivel olyannyira tökéletes, hibátlan, komplexen összetett történet tárul elénk, ami azt sugallná, hogy már egy kiforrott stílussal van dolgunk, és mintha ez az írónő sokadik alkotása lenne. A látszat bizony néha csal.

A könyvet felkarolta a General Press Kiadó, és rekordsebességgel lefordították magyarra, mely olyan jól startolt hazájában, hogy rögtön a brit Amazon sikerlistájának az élére került.

Sokszor úgy vagyok vele, hogy már bosszant, ha egy egykének tűnő könyvről kiderül, hogy mégis érkezik majd a folytatás, de ebben az esetben kimondottam vágyom arra, hogy Kim Stone nyomozónő minél hamarabb belevesse magát egy újabb bűntény bogozgatásába.

Személyével egy újabb krimi-ikon született, aki könnyedén a kedvenc karaktereknek fenntartott helyen végzi.

Az Elfojtott sikoly főhősnője, a 34 éves Kim Stone – ha a felszínt pásztázzuk, akkor – „rideg, társaságkerülő nő hírében áll, akinek talán nincsenek is érzelmei”. Kollégáival szemben is megtartja a három lépés távolságot, nagyon ügyel arra, hogy senki ne léphessen be privát szférájába.

A könyvnek E/3 elbeszélésmódra volt szüksége ahhoz, hogy ne essen szét a történet, itt kevés lett volna, ha csak Kim szemszögéből fókuszálunk az eseményekre. A prológus egy régmúlt gyilkosságról rántja le a leplet.

A történet azért is ragadott meg annyira, mert nem kizárólagosan azon a folyamaton volt a hangsúly, hogy a gyilkos személyére mindenképp fény derüljön. Azért tűntek nekem kicsit üresnek Agatha Christie regényei, mert ott nem tudunk meg semmit a szereplőkről, csakis a tényekre, bizonyítékokra és a végkimenetelre van kihegyezve az egész cselekmény-szál.

Angela Marsons viszont fontosnak tartotta, hogy igenis ismerjük meg azokat az embereket, akikkel együtt kezdünk el nyomozni, az egyre több és több rejtély ügyében. Még a mellékszereplőket is kiemelte az általánosság ködéből. Az „ásatáson” – azaz bűnügyi helyszínen – segédkező archeológus, Cerys Hughes és dr. Daniel Bate törvényszéki antropológus is gyorsan elnyerheti szimpátiánkat. Pedig csak asszisztálnak a nyomozáshoz.

Ami még egyedivé teszi ezt a regényt, az a szarkasztikus, néhol morbid, de Kim személyiségéhez éppen passzoló humor. A párbeszédek nem erőltetettek, és nem torzítják a felépített jellemrajzokat, hanem inkább kiegészítik, akár az aláfestő zene egy filmrészletet.

A nyomozás nem a helyszínelők stílusában zajlik, a válaszok sosem érkeznek olyan gyorsan, mint azt a sorozat esetében megszokhattuk.

A puzzle darabkáinak kirakása igazi csapatmunka, valamint türelemjáték. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy a nyomozók néha nem tudják szétválasztani a munkát a magánélettől, mert a szörnyűségek akarva-akaratlan is belopódznak a bőrük alá, és nem hagyják nyugodni őket.

Bryant, Kevin Dawson, Stacey Wood alkotja Kim kis csapatát, lelkiismeretesen végzik dolgukat. Miután a rájuk szakadt ügy kezd túlnőni rajtuk, motivációjuk mégsem lankad. A feltárult szörnyűségek elkövetője ezt egyszerűen nem úszhatja meg. Kimtől többször próbálják elvenni az ügyet, de ő már elég dörzsölt nyomozó ahhoz, hogy megkapja, illetve megtartsa azt, amit akar. Improvizatív módszerei hagynak némi kívánnivalót maguk után, de mivel mindig helytállóak a megérzései, megússza egy durvább „ejnyebejnyével”. Konoksága, akaratossága és kitartása miatt sikerül előbbre araszolni az adott, patt-helyzetnek ígérkező ügyben is.

A nyomozásban nem zavar minket egyetlen szerelmi szál sem. Nem is tett volna jót a történetnek, ha ilyen mellékutcába is betévedünk. Bryant és Kim barátsága, a kollégákkal való egyre nyitottabb kapcsolat, sokkal meghatározóbb, és sokkal magasabb érzelmi szintre emeli a regényt, mintha egy románc bontogatásába kezdene az írónő, elterelve figyelmünket a bűneset(ek)ről. Jó ez így, ahogy van. Sok minden kiderül a regény során, magáról Kimről is. Erős akaratú, kemény lánynak akar tűnni, de múltja mázsás súllyal nehezedik a vállára. Az acél-kemény felszín felolvad, és lelkileg sebezhetővé válik.

A regényben a fordulatok jó helyen vannak elrejtve, a csattanók ott robbannak, ahol ez szükséges. Gyanúsítottunk lesz néhány, de hogy ki az igazi hunyó, az szerintem mindenkit meglepetésként fog érni.

Az izgalom egy percre sem szűnik meg, mindvégig mágnesként tart fogva a könyv. Már csak azért is, hogy a brutális, kegyetlen gyilkos személyére minél előbb fény derüljön.

Kétségkívül a krimi irodalom egyik gyöngyszemét tartja kezében az az olvasó, aki bemerészkedik Kim Stone világába.

A teljes recenzió itt olvasható

 

 

2016-02-08 10:38:10
Fordította: Frei-Kovács Judit
Egy alattomos kényszerházasság... Az ambiciózus és ravasz Gideon Hawthorne az egész életét annak szentelte, hogy felküzdje magát a legnagyobb nyomorból. Az elmúlt tíz évben Windemere herceg...
Fordította: Szabó István
Azt mondta, hazaért. Miért hazudott? A fontos évzáró vizsga terhe alól felszabaduló kamaszok végre lazíthatnak, és megünnepelhetik az iskola végét. Andy és Laura is elengedi a fiát, Connort...
Borneó mindenkinek azt adja meg, amire szüksége van. De ez nem mindig az, amit keres. Veronikát néhány nap választja el attól, hogy beteljesüljön az álma, és egyetemi tanár legyen. A fekete...
Fordította: Szigeti Judit
Nyolc hétköznapi ember. Egy lehetetlen választás. Egy reggel a világ összes lakója ugyanazt a sorsfordító meglepetést találja a lakóhelye előtt: egy kis fadobozt, benne egy fonállal, amely...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ