 Csendes halál blogturné utolsó állomása: Szembetűnő blogja
(kiadvány: Csendes halál)
Volker Kutscher Gereon Rath felügyelője 2014-ben mutatkozott be nálunk a Tisztázatlan bűnüggyel, mely a General Press Kiadónál jelent meg. Idén elérkezett a folytatás is, melyben Rath már a gyilkosságiaknál dolgozik az erkölcsrendészet helyett és még önfejűbb, mint az első részben volt. Szüksége is van rá, hiszen Berlinben egy sorozatgyilkos munkálkodik, aki a feltörekvő színésznőket pécézte ki magának és a bürokrácia nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagyágyút elkapjanak. Az izgalmas nyomozás és Rath szórakoztató stílusa mellett az író elkalauzol minket a filmkészítés világába, ahol újdonságként és a jövőt erősen meghatározva felbukkan a hangosfilm. Tartsatok velünk ezen a három állomásos turnén, és ismerjétek meg Rath felügyelőt és a filmtörténelem egyik átütő korszakát. Ha szerencsések vagytok, és helyesen válaszoltok, akkor esélyetek van megnyerni a General Press Kiadó által felajánlott három Csendes halál regény egyikét. Ha valaki felajánlaná, hogy visszarepülhetek a 20. század bármely általam választott szakaszába - amikor még nem éltem -, akkor valószínűleg a század legelső éveit választanám, és magát Budapestet, vagy valamely szívemhez közel álló magyar várost. A korzózást, az etikettet, a boldog békeidőket. Ezen évtizedek nyomában - nem csupán az időrendiséget tekintve - ott topogna az 1930-as évek legeleje. Ugyan a háború kardja ott lógott a levegőben, a gazdasági válság fogalma begyűrűzött a mindennapokba, mégis volt egy kis szeglete a világnak, ami olyan változáson esett át épp ezekben az esztendőkben, melynek vívmányai a mai napig szórakoztatásunkat szolgálják. "Vagy azt gondolod, hogy a nagy Chaplin téved? Ugyan ki tudja, hogy a beszélő film nem csak egyszerű divat-e?" A hangosfilm megjelenésének évei, a filmvilág kialakulása, a kulturális élet új színtere mint téma néhány éve, egy történelmi kurzus során ragadta meg a figyelmem, s bár az 1930-as évek második felének Németországában már teljesen a politika uralta a kulturális életet (e témával kapcsolatban Márai Jelvény és jelentése az egyik legemlékezetesebb olvasmányom), maga az 1930-as év még a weimari köztársaság kulturális virágzásához számítható. Ezen év márciusában járunk Volker Kutscher Csendes halál regényében is, és a fülszöveg épp e két szegmense, az 1930-as évek Németországa és a hangosfilm megjelenése győzött meg arról, hogy ismét érdemes kirándulást tennem a krimi műfajában. "Mindig van jobb annál, mint ami éppen van." A cselekmény központjában egy színésznő, Betty Winter forgatás közben elszenvedett halálos balesete áll. A tragédia felderítésének nyomába Gereon Rath felügyelő ered. Mivel a sorozat első részéhez még nem volt szerencsém, így itt találkoztam először a karakterrel. Aki ismertségünk első szakaszában kevésbé nyerte el a szimpátiám. Érdekes, hogy ez a nyomozás előrehaladtával pozitív irányban változott, meg az is, hogy végeredményben a bűntény leleplezése, maga az út kevésbé a gyilkos kiléte miatt volt fontos számomra, inkább amiatt a sok-sok adaléknak tűnő információ miatt, amivel a szemfüles olvasó még közelebb kerülhet a '30-as évek világához. akkor is csak legfeljebb felhúznák a szemöldöküket, ha egyszer csak egy ötlábú, háromméteres óriás sétálgatna a Tauentzienen - feltéve persze, ha elég gyorsan szedné a lábát." ...mert tulajdonképpen ebben látom a regény igazi erősségét: a történelmiségben. Picit ez most felülírta számomra a Csendes halál krimi-vonalát, és olyan tényezőkre figyeltem fel, sőt, egy idő után leginkább azokra fókuszáltam, melyek többek között a korabeli egészségügyi-társadalmi-kulturális viszonyokra tettek utalást. Hogy mely, akár ma már mindenki által ismert szerek, gyógyszerek voltak akkoriban kevésbé ismertek egy átlagember, akár egy nyomozó számára is? Ki hogyan viszonyult a hangosfilmek megjelenésére, elterjedési lehetőségére? Ki az, aki lépett, ki az, aki kivárt? Hogy mutatja be a szerző a korabeli színészvilágot, ezzel összefüggésben pedig a sajtót, a hírek terjedését? Ez a felsorolás, a tényezők lassú kibontakozása természetesen és vitathatatlanul összefügg a nyomozással és a gyilkos lebuktatásával is. "- Jó reggelt, Meisner úr! - mondta. Rath megfordult. Victor Meisner olyan barátságosan nézett rájuk, mint egy üveg savanyú uborka. - Magától sehogy sem lehet megszabadulni? - Ez az egyik legnagyszerűbb tulajdonságom - vágta rá Rath." A teljes recenzió itt olvasható
2016-03-07 11:59:14
|
 |
|
