A három grácia blogturné harmadik állomása: Kelly&Lupi olvas
(kiadvány: A három grácia)
Még mindig tartom magam ahhoz, hogy az én világom a YA és az NA könyvek, de ahogy máskor is megtörtént már, most is elcsábultam. Elcsábított a könyv fülszövege, ami egy általam kicsit viszolygással vegyes kíváncsisággal kevert világba kalauzol egy izgalmas, brutális "sorozatgyilkossággal" tetézve.
Ami először az eszembe jutott a könyv olvasása után, az az, hogy a sorozatgyilkosságok nemcsak a "modern" kor velejárói, hanem már a középkorban is előfordulhattak, csak az akkori ember babonássága miatt gyakran az "ördögre" kenték és előfordult, hogy sosem derült ki, hogy ki áll a borzalmas tettek mögött. Persze az a korszak, amiben ez a történet játszódik már egy fokkal talán felvilágosultabb, így ebben az esetben nyomozás indul a tettes után. A történet két volt apáca kálváriájával kezdődik, hiszen Susanne és Bini a kolostoruk megszűnése után az utcára kerültek és próbálnak túlélni. Természetesen két nőnek, kíséret, család és védelem nélkül az a korszak maga a pokol, hiszen pénzük nincs, a portyázó férfiak pedig kirabolhatják, megerőszakolhatják vagy akár meg is ölhetik őket. Nekik szerencséjük van, hiszen az életben maradásukhoz szükséges szerencsétlen lopásuk közben összeakadnak Jannal, korának egyik legnagyobb festőjének, Cranachnak a mesterlegényével, aki végül is szállást és munkát szerez a két fiatal nőnek Luther Márton házában, pontosabban a felesége, Katharina von Bora szárnyai alatt.
A regényben a gyilkosságok és a nyomozás mellett leginkább a korhű leírások fogtak meg. Nagyon tetszett, ahogy az írónő megpróbált minket megismertetni az akkori Wittenberg városának az életével. Milyen lehetett egy háztartás elvezetése, milyen lehetett egy festőműhely, hogyan készültek a festmények, hogyan tanultak a tanoncok, milyen volt egy akkori piac, hogyan működtek az akkori bordélyok, hogyan éltek, dolgoztak és haltak az akkori emberek. Még Luther Márton életébe is érdekes volt betekinteni, bár azt elismerem, hogy a családjáról többet tudtunk meg, mint róla. A mai szemmel érdekes, de mellette szívszorító volt olvasni arról, hogy mennyit ért akkor egy emberélet, hogy olyan betegségekbe, amelyek ma már gyógyíthatóak, akkor még belehaltak emberek, főleg kisgyerekek és hogy milyen kezdetleges gyógymódokat használtak.
Persze azért nem csak leírásokról szól a könyv, hanem van benne cselekmény is, méghozzá bőven! Egyrészről persze ott vannak a gyilkosságok és az azt követő nyomozás, ami azért is érdekes, hiszen nemcsak a szereplők, de mi is teljes sötétségben tapogatózunk és nem minden az, aminek látszik, hiszen én is jó párszor félrenyúltam, amikor a lehetséges tettest próbáltam beazonosítani:). Nagyon különlegesnek éreztem, hogy betekinthettünk az áldozatok vizsgálatába, hogy már akkor is elég ügyesen meg tudták állapítani a halál okát és ugyanolyan apró jelekből, amelyekből a mai helyszínelők és kórboncnokok is dolgoznak. 2016-03-25 13:57:44
|
|