Elrendezett, majd jól alakuló házasságokról olvasni nem is annyira ritka történelmi romantikusok tekintetében, bármennyire furcsa is mai szemmel az egész eljárás. Úgyhogy önmagában ettől még nem feltétlenül kellene működnie a sztorinak. Amitől viszont számomra nagyon szórakoztató volt: ez ellentétek. 

A történet szerint egy apja adósságait nyögő angol nemes, William Chambers kénytelen valamivel pótolni a kassza hiányosságait. Mivel már egyszer csalódott a szerelemben, úgy dönt, tökéletesen üzleti alapon köt újra házasságot, és elvesz egy gazdag, amerikai örökösnőt. 

Ennek persze az örökösnő nem örül túlságosan, Francesca ugyanis egyszerű életre vágyik, ráadásul szerelme is van egy fiatal ügyvédbojtár személyében. 

Adott tehát két főszereplő: William, aki angol, nemes és csalódott a romantikus kapcsolatokban, és hajlandó anyagi okokból nősülni. És Francesca az amerikai, egyszerű származású, de gazdag és jó nevelést kapott lány, aki még hisz a szerelemben, és a házasodni sem akar anélkül. 

Önmagában már ezek az ellentétek is felütik a labdát, de van még valami, amiben megvan az ellentét, és tulajdonképpen ettől lesz igazán szórakoztató a sztori, ugyanis ez indítja el a cselekményt. A főszereplők céljai. Ezek ugyanis pontosan ellentétesek egymással a lagzi után, és nem kevés vicces percet szereznek az olvasóknak - ha a szereplőknek nem is. 

Williamnek ugyanis - miután megismeri gyönyörű és okos jövendőbelijét - meggyőződése, hogy ha egy ilyen lány nincs férjnél, és ennyire gyorsan akarják kiházasítani, bizonyára nem ártatlan és gyermeket vár. Francesca erről a feltételezésről mit sem sejt. Viszont bármennyire húzódozik is a házasságtól, ahhoz, hogy minél előbb hazajusson, gyorsan teherbe kell esnie, ugyanis a házassági megállapodás egy pontja szerint a gyerekeket Amerikában kell neveltetni - ez a kulcs haza. 

Adott a tapasztalt férfi, aki fejébe veszi, hogy ellenáll a csábításnak, amíg biztos nem lesz, állapotos-e a felesége. És az ártatlan feleség, aki minden erejével próbálja elcsábítani őt, miközben ebben semmi tapasztala nincs. (Egyébként egy kurtizán naplójában olvas tanácsokat, amitől az egész csak még szórakoztatóbb.)

Ezzel a konfliktussal a célokban már rögtön megvan a cselekmény fő szála is, és azt kell mondanom, roppant szórakoztató volt számomra a sztori. Az olvasó tud mindent, és jókat lehet somolyogni a két főszereplő tettein, meg azon, mennyire frusztrálja őket, hogy nem tudják, mit miért csinál a másik. Szóval engem ezzel a humorral vett meg a sztori kilóra. 

Úgyhogy ezeknek a vicces jeleneteknek, meg a kreatív naplós megoldásnak köszönhetően az apróbb hibákat, hiányosságokat meg is bocsátottam. Az egyik ilyen számomra az volt, hogy bár elég lassan bontakozik ki a szerelmi szál a könyv első felében - a célok különbözősége miatt -, amikor elkezd, akkor viszont annyira gyorsan, hogy örültem volna némileg több oknak is a háttérben. 

Ezzel együtt szerettem a főszereplőket, együtt is, külön-külön is, még azzal együtt is, hogy néha mindkettőt jól megrázogattam volna, hogy beszélgessenek már végre egy jót. 

A fenti cselekményen kívül azért természetesen néhány bonyodalom is dukál. Nem mondom, hogy sokkoltak, de azért kapunk egy-két kisebb meglepetést és némi plusz izgalmat, ez is jót tett a történetnek, nem maradtunk meg az egyszerű házasság-csábítás-szerelem-vége vonalon. Illetve külön pirospontot érdemes egy érdekes kis csemege: Francesca meséket fordít, és nagyon feldobta a könyvet, amikor ezek előkerültek valamilyen módon.

Összességében szerintem egy nagyon szórakoztató történet volt, jókat kuncogtam rajta.

 

A teljes recenzió itt olvasható