Azt már mindannyian tudjátok, hogy imádom a történelmi könyveket, és viszonylag sok ilyen témájú könyvet olvasok, ráadásul szakmámból kifolyólag is vonzódom a festészet iránt. Nem véletlen tehát, hogy Julie Klassan – A portréfestő lánya című könyve a polcomon kötött ki. Romantika, kétség, vívódás, szenvedély, és még ki tudja, mit tartogat az olvasó számára ez a könyv.

Értékelés:

Egyáltalán nem véletlen, hogy ezt a könyvet olvasván is olyan érzése van az embernek, mintha egy Charlotte Brontë vagy egy Jane Austen történetbe csöppenne; a könyvvégi jegyzetekből kiderül, hogy az írónő pont ezt a hatást szerette volna elérni, hiszen maga is nagy rajongója ennek a stílusnak. Így már kétség sem férhet hozzá, hogy egy klasszikus szerelmi történetet olvashatunk, sok fordulóponttal, akadállyal, vívódással, lelki nehézségekkel, döntéshelyzetekkel, kilátástalansággal, amely felborzolja az olvasó idegeit és érzelmeit egyaránt. Én kiváltképp szeretem az ilyen témájú könyveket, főleg, mivel bővítik azoknak a könyveknek a tárházát, amelyekből az idő múlásával (és a kedvenc régi íróink elhunytával) egyre kevesebb születik.

Nem tagadom, hogy a könyv elején kicsit hümmögtem és túl kiszámíthatónak találtam a történetet, a végére viszont annyira magával ragadott, hogy hajnali 3-ig olvastam (még jó, hogy csak hétvége volt). Persze, talán sokaknak lehet sejtése a történet befejezését illetően, de azért egyikünk sem lehet teljesen biztos a dolgában, és persze mindannyian várjuk a könyvek történetének vége által érzett lelki megnyugvást (amikor a jó elnyeri jutalmát, a rossz méltó büntetését, mindenki a helyére kerül és minden elsimul – vagy nem). Szerintem mindenki tudja, hogy mit vesz a kezébe, amikor a könyv olvasása mellett dönt, csalódás biztos nem érheti. Én élveztem, kikapcsolt, és ezúttal is visszarepített az időben.

Érdekes pontja a könyvnek, amikor a főszereplő nőnek két (testvér) férfi közül kell választania, talán mindkettőbe szerelmes, talán az egyik iránt többet érez, de közel sem egyszerű a választás. Maga az olvasó is arra kényszerül, hogy elmorfondírozzon, vajon ő mit tenne/mit tett volna hasonló helyzetben, melyik férfi a szimpatikusabb számára, mégis az író olyan ügyesen vezeti a történet szálait, hogy manipulálja az érzéseinket, s az biztos, hogy a végén elégedettek leszünk. De azon kívül, hogy szerelmi háromszögekbe csöppenünk, kicsit belemerülünk a festészet világába, barangolunk egy kicsit, leveleket írunk és olvasunk, várunk hol több, hol kevesebb türelemmel, és szurkolunk, hogy boldogan záródjon a történet – amire sokáig nem sok esélyt látunk. A karakterek mind nagyon kidolgozottak, titkokat rejtenek, ítélkeznek és hibáznak, mindezek ellenére előbb-utóbb megszeretjük a többségüket, és szívesen olvasnánk az életük további alakulásáról is.

Bátran ajánlom a romantikus vagy a történelmi kötetek kedvelőinek, általánosságban nőknek. Akik hozzám hasonlóan már elkezdték gyűjteni a General Press történelmi köteteit, azoknak ez sem hiányozhat a polcukról. Nekem a kedvenceim közé került. Összességében egy kedves kis romantikus történet, amely egyébiránt tökéletes ajándék lehet akár idősebb (vagy fiatalabb) nők részére is. Jön a karácsony!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 10/10 – Mint fentebb említettem, kidolgozott karakterek, tele titkokkal.
Borító: 10/10 – Illik a sorozat többi részéhez és a történethez is.
Kinek ajánlom: A romantikus és a történelmi kötetek kedvelőinek
+ pont: Amiért imádtam az egyik férfit – legyen titok, melyiket.
- pont: Nincs. Bárcsak még olvashatnék belőle. Bár az eleje kicsit döcögősen indult.

A teljes recenzió itt olvasható