Nem szokásom mások nevével szórakozni, de a Katerina Diamond név mögött – legyen írói álnév, vagy eredeti, születéskor kapott – sokkal könnyebb elképzelni egy szexipari közmunkást, mint egy pályakezdő írót, aki első regényével egyből a csúcsra jutott. El kell ismernünk, hogy A tanár lapjain éppen elég szex, aberráltság és fájdalom jelenik meg, azt csak reméljük, ez pusztán csak az írói fantázia terméke.

• Egy krimi, amiből megtudhatod, kiben bízhatsz

Az írónő nem törekszik arra, hogy megújítsa a krimi műfaját, viszont a regény, ami kikerült a kezei közül így is egyszerre lenyűgöző, lebilincselő és hátborzongató. Ha nem akarunk komoly társadalmi üzenetet a történet mögé látni (hidd el, nem akarunk!), akkor is érdemes a figyelemre.

Katerina Diamond képes arra, hogy élettel töltse meg az elsőre talán kissé közhelyszerűnek tűnő figurákat: egy elvált, és alkoholba menekülő rendőr (Adrien Miles), aki mindent megtesz azért, hogy a bűnbakká tett és ősellenségének számító bűnözőt (Ryan Hart) tisztázzon a rákent gyilkossági vádak alól. Adott még egy zárkózott lány (Abbey), aki – megerőszakolása után – egyetemi tanulmányit félbehagyva múzeumi preparátor lett, és éppen kezdene megbarátkozni egy csendes és jóravaló fiúval (Parker), akinek a múltjában valami nagy-nagy titok lappang. És adott a gyilkos(…?), aki elképesztő és válogatott kegyetlenséggel végzi ki áldozatait a múltban elkövetett tetteik miatt. A regény első fejezetében szereplő iskolaigazgató még jól is jár, hiszen ő csak arra kényszerül, hogy önmagát felakassza.

– Most már ideje elcsöndesedni – mondta a férfi. Gyors léptekkel odament Ianhez, és az alhasába döfte a kését, majd keresztben felhúzta. Ian felüvöltött, de nem a fájdalomtól: érzett mindent, de nem fájt neki. Meredten nézte a kilövellő vérét, majd azt érezte, hogy a férfi benyúl a gyomrába, és az ujjait mozgatva keresgél valamit. De még ez sem fájt.
– Mi a faszt műveltél velem?!
– Epidurális érzéstelenítő injekciót adtam be. Nem szeretném, ha kipurcannál. Végig kell nézned a műsort. – Azzal kihúzott Ian hasából egy vékony, véres csövet: a vékonybelét.

És ez még csak a kezdet, hiszen az Olvasó számára ismeretlen gyilkosnak még számtalan elintézendő ügye van, s minden borzalom ellenére tudhatjuk, sejthetjük, hogy a gyilkos nem ok nélkül, nem a saját örömére ilyen végtelenül kegyetlen. Katerina Diamond mesterien szövi a történet szálait, s csak egészen lassan tudatosul az olvasóban, hogy az egymástól látszólag elkülönülő történetszálak miként kapcsolódnak össze. Kiderül az is, hogy mi köze mindennek a felújítás alatt álló múzeumhoz.

Akit nem riaszt a vér, annak igazi jó kis kalandban lehet része, míg teljes és rémisztő valóságában kibontakozik a történet, mely nem mentes a tanulságoktól sem. De ezeket tényleg csak olyasvalaki vonja le, aki kívánatosnak érzi az órákig tartó álmatlanul forgolódást.

A teljes recenzió itt olvasható