SZERINTEM: Nem szoktam romantikus regényeket olvasni, nekem ezek valahogy eddig nem tűntek komfortosnak, de azért így karácsony előtt úgy voltam vele, hogy adok egy esélyt, leginkább a karácsonyi romantikusoknak, hogy talán adnak egy plusz ünnepi hangulatot. Sikerült az utóbbi is, ráadásul pont az Első hó volt az, amivel nagyon pozitívan csalódtam a műfajban.
Hogy miért? Délután, a BKV-n kezdtem neki, és még aznap este be is fejeztem ezt a könyvet. Persze, elég rövidke, szóval ebben semmi ördöngősség nincs, ellenben azt vettem észre, hogy míg egy csavaros kriminél azért emlékezni kell, hogy ki mikor merre és mit csinált, addig egy romantikus regénynél nem igazán kell igénybe vennünk az agytekervényeinket, helyette csak leülsz, és totálisan kikapcsolsz, belemerülsz egy másik világba, a könyvbe. Taps-taps, jobb későn, mint soha :D
Az Első hó eleje furcsa volt kicsit számomra, mert a főszereplő lány, Ashley egy kissé ügyefogyottnak tűnt, amolyan drama queen-nek, és őszintén reméltem, hogy nem ilyen lesz az egész könyvben. Szerencsém lett, mert az első hisztiroham enyhült valamelyest, majd a végére még megszeretni is sikerült őt is, meg a másik főszereplőt, Dash-t is. A történet szerint kocsival indulnak útnak Seattle-be, ami 14 órányira van, de szerencsére mégsem egy tipikus roadtrip-ről van szó.
Meghan Ory és Andrew W. Walker
Ez a bekezdés talán egy kicsit spoileres lehet, szóval saját felelősségre tessék elolvasni! Ashley-t és Dash-t autókázás közben az FBI veszi célba, azzal az indokkal, hogy Ashley terrorista, és nagy a valószínűsége, hogy bombát akar robbantani. Számomra ez annyira nem illett bele ebbe az egészbe, ahogyan Ash és Dash elromantikázgattak, majd a következő oldalon a habzó szájú FBI-ügynökök fejezete következett, na meg hogy a gerlepár végül majdnem mindig kicsusszant a hivatalos szervek karmai közül. A kihallgatás pedig, csak néztem, hogy én most tényleg romantikus regényt olvasok, vagy házszámot tévesztettem? Nyilván sejtettem, hogy ez valami téves dolog lehet végig, és csak arra tippeltem, hogy hogyan derül ki, hogy Ashley mégsem terrorista. Persze, ez a műfaj alapvetően nem arról szól, hogy az olvasót meglepi éri a végén, de ez az FBI-rész számomra túlságosan, már-már zavaróan kiszámítható volt, teljesen felesleges volt, vagy ha mégis annyira muszáj, akkor egy kicsit lágyabban is meg lehetett volna oldani szerintem, hogy ne üssön el annyira a cselekmény fő ágától.
Azt nem tudom, hogy a történet rövidsége, vagy amiatt, mert alapvetően tetszett, de nem volt annyira durván zavaró a fent említett rész. Ellenben magával ragadott, és tényleg kikapcsolt, szóval mindenképp ajánlom az Első hót, ha hasonló műfajú könyveket keresgéltek az ünnepek előtt, és mondjuk nem feltétlen a karácsonyfa mellett ünneplő/evő kitalált családra vagytok kíváncsiak, hanem a karácsony szellemében tett autókázásra egy kiskutyával aranyos, vicces, néha hajtépős kalandokkal.
Ó, és 2015-ben a Hallmark tévéfilmet készített a regényből (a fenti kép is abból van), mindenképp tegyetek egy próbát vele, én mindenképp megnézem még decemberben.
A teljes recenzió itt olvasható
