Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

Ötágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 
 Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Értékelés:

Kifejezetten szeretem a krimi történeteket, és nem is kevés van belőlük, általában viszont az a problémám, hogy hamar rájövök a gyilkosra, vagy pedig mindegyik egy kaptafára épül. Szerencsére ennél a regénynél egyik „vádpont” sem lépett fel, hiszen nagy, kitalálhatatlan csavarral záruló, végig izgalmas és lendületes olvasmány ez. Egyetlen hibája talán, hogy számomra azért okozott némi nehézséget a sok felvonuló szereplő megjegyzése, hogy ki kicsoda, hol láttam már, stb., ezért elég sokszor visszalapoztam a regényben (néha meg sem találva, amit keretem), de kezdek rájönni, hogy ez nagyon sok kriminél így van, hiszen ez is nehezíti a cselekmény és a bűnös kitalálását, az ügy felgöngyölítését. Ráadásul egy olyan könyvben ahol nem csak egy gyilkosság történik, aztán minden a feje tetejére áll!

A krimit olvasóknak mindenképp beszerzendő ez a könyv is, hiszen nem sok rosszat tudok rá mondani, igaz, spoilerezés nélkül nem nagyon beszélhetek bővebben róla. Az egyik dolog, ami nagyon tetszett benne, az a főszereplők jelleme, hogy könnyű őket megkedvelni, megszeretni, és mindegyik más egyéniség, kicsit mindnek belelátunk a személyes terébe. Remélem, ez a következő részben is így lesz, és mindamellett, hogy gondolom, abban is egy újabb ügyet oldunk majd meg, tovább alakul a nyomozó csoport tagjainak élete, remélhetőleg a jó irányba. (És titkon azért azt is remélem, hogy nem csak Kim és Bryant lesznek ennyire a középpontban, hanem kicsit a többiek is előtérbe kerülnek.)

Nagyon sok gyanúsított tűnik fel a színen, amik közül kedvére válogathat az olvasó, de biztos vagyok benne, hogy végül senki találja ki az igazságot. Nagyon jól elbújt a sorok között, mindössze 5-10 oldallal a „kitárulkozás” előtt kezdtem sejteni a végső csavart, végkimenetelt. (Persze, már szakavatott vagyok, meg szerény is.)

Azon kívül azonban, hogy krimi kedvelőknek, feltétlenül csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, ugyanis néhány véres rész, brutális gyilkossági mód vagy lelki bántalmazás nem való ennél fiatalabbaknak – még a tiniknek sem igazán. Ezt tessék csak észben tartani!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, mit ne mondjak, itt aztán bőven van szereplő. Néha nehéz volt megjegyezni a sok áldozatot, gyanúsítottat, de a főszereplők a szívembe lopták magukat.
Borító: Teljesen jó, illik a témához, és a kötés is szép.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, 18 éven felülieknek.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Mert nagy és kitalálhatatlan csavar van a végén.
- pont: Mert nem bírtam megjegyezni az összes felbukkanó személyt, és mindig vissza kellett lapozni, hogy ez most melyik ember is?

http://konyveskucko.reblog.hu/sorozatgyilkossagok-nyomaban