Az emberek, különösképpen a labilis lelki/idegállapotban lévők könnyen manipulálhatók. Kellő szakértelemmel olyan dolgokra is rávehetőek, amelyeket egyébként nem tennének meg. A kérdés, hogy hogyan? És vajon hogy lehet egy manipulációt, felbujtást rábizonyítani egy neves pszichológusra? A Kim Stone könyvsorozat második része ezúttal a gyilkosságok gyakorlati felderítése helyett sokkal inkább az elmére koncentrál.

 Alexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. 
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka? 
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet… 
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. 
Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.

Értékelés:

Meg kell, mondjam, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, már csak azért is, mert engem mindig is jobban érdekelt az emberek viselkedése, annak oka, tetteiknek indítéka, stb. Külön tetszett, hogy ezúttal ezekbe a mélységbe vezet minket Angela Marsons, és kedvünkre találgathatunk, illesztgethetjük össze a kirakós darabjait. Átérezzük, mennyire idegesítő, amikor senki nem hisz Kim Stone nyomozónak, és miközben próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt a pszichológusra, mint olvasó, kicsit a saját környezetünk viselkedésén is elgondolkodunk. A kérdés már csak az: vajon tényleg ennyire egyszerű manipulálni az embereket? Ha valaki a kellő lelkiállapotba került, már csak egy apró lökés kell az őrületig? De meddig mehet el az ember a manipulációban anélkül, hogy felébredne lelkiismerete? Vajon vannak olyan emberek, akiknek nincsen bűntudatuk, nincsenek érzéseik?

Ez a pszciho-krimi különösen tetszett, amiért ezeken a kérdéseken gondolkodtatott el, és hiába lehetett számítani a végkifejletre, azért izgalmas a szál, amin eljutunk odáig, ráadásul még több dolgot tudhatunk meg a már első részből megismert nyomozó csapat tagjairól. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő többi rész mit tartogat még számunkra.

Ami Kimet illeti, már ebben a részben is jelentős fejlődést mutat a karaktere, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy lesz még mélypontja valamelyik kötetben, hiszen a problémák feldolgozása a továbblépéshez elengedhetetlen.

Ami a pszichológiai vonalon kívül a legjobban tetszett a regényben, az a különböző karakterek felvonultatása, valósághű ábrázolásuk, valamint fejlődő készségük lassú kibontakozása. Kész élettörténetek tárulnak elénk, és ezáltal nem csak a gyilkosok és elkövetők, hanem a nyomozók kapcsán is kiélesíthetjük megfigyelőképességünket.

Bátran ajánlom a krimi, pszichológia, kriminalisztika iránt érdeklődőknek, akár még azoknak is, akik az első részt nem olvasták!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nagyon élethűek, szinte profilozni lehet mindegyiket. Érdekesek és egyediek.
Borító: Tetszik, illik egy krimihez, és a kötés is rendben van.
Kinek ajánlom: A krimik szerelmeseinek, de azoknak is érdekes lehet, akiket érdekel a pszichológia, kriminalisztika, stb.
moly.hu-n elért százalék: 93%
+ pont: Amiért ez a könyv nem csak a gyakorlatra, hanem elméletre is koncentrál, manipulációra, indítékra, indíttatásra, viselkedésre, stb.
- pont: Nincs.

A teljes recenzió itt olvasható