A címben is szereplő elefánt miatt figyeltem fel erre a könyvre, és a hatalmas és csodálatos állat,  becsületes nevén Abú'l Abbász nem is okozott csalódást.

A cselekmény elején a 800-as évek eleji véres háborúkkal sújtott, sötét Európában találjuk magunkat. A kora középkor mindenféle borzalmával találkozhatunk, a kereszténység erőszakos terjesztésével, letűnt korok nyomán újjáépülő birodalmakkal, kiirtott népekkel. 

E helyzetet egyszerű emberek szemén keresztül ismerhetjük meg.

Eme  - már így is elég színes - társaságnak van még egy rendkívüli tagja, aki nem más, mint a nagy és rettenthetetlen Abú'l Abbász nevű elefánt, aki maga a bagdadi kalifa békeajánlatának élő megszemélyesítője.

Thankmar, csakúgy mint a többi ember félelemmel vegyes tisztelettel tekint az elefántra, kezdetben nem is igazán tudja mire vélni ezt a hatalmas messzi tájakról érkezett teremtényt. Még én magam is biztos tátott szájjal bámulnék egy elefántot, ha egyszer testközelből találkozhatnék vele, szóval el tudom képzelni, hogy milyen arcot vághattak azok, akik soha még csak nem is hallottak elefántokról.

Ám a fiú Abú'l Abbasszal való találkozása még csak az első lépcsőfok volt a császári küldöttségre váró kalandos események útján. Thankmar és az idős Isaak között kialakul egy bizalmas, már-már baráti kapcsolat, s a fiúnak végre emberi bánásmódban van része. 

Egy szerencsétlen fogságba esés során sikerül a harcias és forró fejű araboktól is megszabadulniuk egy rövid időre, hogy aztán minden pillanatban a hátuk mögé kelljen tekintgetniük, mert Marzúk és társai bizony nem adják fel egykönnyen, ha a bosszúról van szó.

Isaak, Thankmar és Abbú'l Abbasz hármas csapata időközben új tagokkal is bővül, ám céljuktól, hogy eljuttassák a császárhoz a kalifa békeajánlatát, semmi sem tántoríthatja el őket.

A történet két szálon fut, nyomon követhetjük még két apáca, Imma és a fiatal, felvágott nyelvű novícia Adelind sorsát is, akik a zárdájukat ért kegyetlen támadás egyedüli túlélői, mivel egy összeesküvést sejtenek a zárdát ért véres rajtaütés mögött, menekülni kényszerülnek. S az ő utazásuk sem kevésbé izgalmas, mint az elefántháton utazó csapaté. :)

A történet tetőpontján a regény szálai remekül összefonódnak. s főszereplőink immár erőiket egyesítve vágnak neki a további kalandoknak, megpróbáltatásoknak.

Tetszett, ahogy a szerző a valós történeti eseményeket szépen átszőtte a fikciós elemekkel, és a humor, amit szinte az egész regénybe remekül becsempészett. A főszereplők közül is sikerült mindenkit megkedvelnem, de a kedvencem természetesen Abbú'l Abbasz maradt, aki, mint az utószóból kiderült, egy valós történelmi "személyiség" volt. :)