Sadie elvált szülők gyermeke. Édesanyjával, Irenevel él, aki kicsit merev, kicsit fura, de nagyon szereti a lányát. Sadia apja egy bohám építész, aki szintén rajongásig szereti őt.
Amikor Sadie egy napon eltűnik, a szülők kénytelenek összefogni, hogy megtalálják, aztán pedig megoldani a helyzetet, hogy a tizennyolc éves lányukat elrabolták, szerencsére sikerült megszabadulnia, viszont férjhez ment.
A két szülőnek nem csak a két sokkoló eseménynel kell megküzdenie, hanem egymással is. Választ találni arra, hogy ötven után miért élnek mindketten egyedül és boldogtalanul, hogy a házasságukban mit rontottak el.
Azt is meg kell érteniük, hogy a Sadie azt állítja, nem kell várni, amikor az ember azt érzi, megtalálta az igazit. meg kell fogni a kezét, és vele kell tartani az út további részén.

Kinek van igaza? A két keserű, boldogtalan felnőttnek, akik későn házasodtak, és a kapcsolatuk zátonyra futott? A fiatal, tapasztalatlan lánynak, aki hozzámegy az első szerelméhez, és tudja, hogy boldogna dogja leélni az életét? Megtalálja-e valaha a hangot anya és lánya, volt férj és feleség?

Tanulságos, elgondolkodtató történet arról, hogy mindegy, mit gondolunk a világról, az értékes dolgokat meg kell őrizni, a fontos szavakat ki kell mondani, és az életet úgy kell élni, hogy tudjuk, egy van belőle, és egyszer véget ér.

http://elomagazin.com/2017/03/konyvajanlo-elizabeth-berg-hol-volt-hol-nem-volt/