Te mit tennél, ha választanod kellene két gyereked között? - olvashatjuk a könyv borítóján.

Erre kérdésre nem lehet válaszolni. Azaz válaszolni lehet, választani lehetetlen.  Mert egy anya mindegyik gyermekét egyformán szereti. Vagy mégsem? Mindegyik gyereknek másfajta szeretetre van szüksége, az egyiknek gyengéd, odafigyelő, törődőre, a másiknak határozott, ám erőteljes szeretetre. 

Ezek különbözősége folytán a gyerekek érezhetik azt, hogy az egyikőjüket jobban szereted, mint a másikójukat. Belegondolsz, ez lehetetlenség, hiszen nem tudnál közöttük választani. Inkább a saját életedet adnád oda, mint bármelyik gyermekedét.

Samantha King könyvében ez a döntés megtörtént. Maddie-nek egy tragikus reggelen, ikrei tizedik születésnapján választania kellett, melyik gyermeke maradjon életben. A rémálom megvalósult, Maddie alászáll a poklokra, nem tudja mi történt és mi történik vele. 

Elveszíti teljesen önmagát, elképzelhetetlen számára, hogy a döntést megtette, döntött és ezzel elveszítette egyik gyermekét. Számunkra is hihetetlen, hogy tényleg megtette. Próbáljuk megérteni, hogy mi történik vele, miért nem emlékszik semmire, miért olyan ködös minden. Emlékképei segítségével vele együtt raknánk össze a végzetes reggel eseményeit, látunk múltbéli történéseket, egészen a férjével való megismerkedésüktől a gyerekek megszületéséig, majd boldog családi életükbe is betekintést nyerhetünk. Vagy mégsem annyira boldog? 

Maddie teljesen elveszítette a lába alól a talajt, állandóan a gyermekei járnak a fejében, miközben látja egyikőjüket, nem tudja mi történt a másikkal. Azaz tudja, de az agya nem képes felfogni, hogyan tehette. 

Vajon nem szerette annyira azt a gyermekét, mint a másikat? Fel tudta áldozni, nem tudja, nem érti és a férje sem igazán partner az események megértésében. Talán a férje sem az, aki volt, Maddie-nek időnként halvány emlékképei bukkannak fel a szörnyűség előttről, ami még zűrzavarosabbá teszi mindent.

Aztán történt valami, ami kicsit más nézőpontba helyezte a dolgokat, valami hasonlóra tippeltem is, már eléggé a könyv elejétől, de szerintem ez teljesen nyilvánvaló volt. Mint ahogyan más dolgok is, és szerintem ez a történet az anya vergődéséről, az anya szenvedéséről szólt. 

Néha úgy tűnt, mintha kicsit sok is lenne belőle, de egy gyerek elvesztése esetében nem lehet azt mondani, hogy valaki túlzásba viszi a szenvedést, ezért ezt meg is bocsátom a szerzőnek. 

Drámai vég, majd mindenre megkapjuk a magyarázatot. Mondhatnám azt, hogy elgondolkodtató könyv volt egy bizonyos szempontból, de egy szülő, egy anya egyáltalán nem akar azon gondolkodni, hogy melyik gyermekét választaná. Inkább kikaparná annak a szemét, aki választásra kényszeríti. 

Feszült, könyörtelen történet, melytől lelkiekben igyekszel távoltartani magad, miközben teljesen együttérzel  a főszereplő anyával. Meglepetések is érnek, bár egynéhány tény még pontosításra szorulna, ha erősen nézném a bűntény vonalat, de engem leginkább a döntés és annak következményei érdekeltek.

 

http://konyvutca.blogspot.hu/2017/06/samantha-king-dontes.html