Ez egy érdekes és igen meglepő, beteg történet volt. Bevallom, sokáig úgy éreztem, ez egy széteső történet, ami nehezen akar összeállni. Valójában egy jól sikerült megtévesztés alanya az olvasó, a végére egy lenyűgöző pszichológiai thrillert kaptam.


Igazán élveztem ezt a könyv adta élményt, és megállapítottam, hogy Luana Lewis írása nagyon olvasható, jól megírt történet. Az írása zökkenőmentes, stílusa sima és jól olvasható, az izgalmakat remekül adagolja. Véleményem szerint érdemes olvasni. Nem túl releváns értékelés, ha azt mondom: akik a vonatos lányt szerették egy kis Ördögűzővel nyakonöntött történetet kapnak, némi Kísértet-érzéssel. Ám sokkal olvashatóbb, hihetőbb formában. Tartsatok ki, olvassátok végig, elég meglepő és váratlan a megoldás és a befejezés. A hazugságok rétegei lapról lapra bomlanak le, amint a múlt és a jelen indulatai ütköznek.


Vivien halálával indul a történet, akit a saját fürdőszobájában találnak holtan. Semmi értékelhető nyom, de mi lehet az ok? Szerelemféltés, öngyilkosság, rosszul sikerült rablás? A történet sok váratlan és meglepő fordulatot hoz. A tökéletesnek tűnő házasság illúziója mögé pillanthatunk be, ami koránt sem az. Elgondolkodtatóak az otthonról hozott minták, élethelyzetek ismétlődései. Anya-lánya kapcsolat élveboncolása a történet háttere, hiszen Viviene és Rose soha nem voltak közeli és bizalmas kapcsolatban egymással. Miért? A komplex családi kapcsolatok látlelete ez a krimi.



Ez egy olyan krimi, ahol igazából egyik szereplőt se tudtam kedvelni, megérteni. Rose és teherbeesése, majd a lányával, Viviennel való kapcsolata elgondolkodtató. Apja sosem volt jelen életükben. Ha egy nem akart viszonyból születik az a gyermek, az bizony egy életen át teher marad. Rose is a munkába vetette magát és a lánya háttérben volt sokáig, nem ő nevelte. Kapcsolatuk felületes, formai, ahogyan a későbbiekben Vivien sem tudott igazi anyává válni a saját gyermekével. Lelki és drámai háttér adott, a szálak messze nyúlnak vissza. Valahol a sorok közt van a lényeg, a figyelmes olvasó megtalálja ezt. Rose erős, de hideg nő. Nem is mesélek erről, legyen meglepetés!


Rose elkezd nyomozni, és olyan dolgokat feltárni lánya múltjából, amelyekről sosem tudott. Hihetetlen, mennyire nem ismerte saját gyermekét.

A férj, Ben is elég furcsa alak, ez a rész emlékeztetett a vonatos történetre, a régi szerető élete mondhatni szorosan kapcsolódik a jelenhez. Nem is tudom, hogy tudtak így létezni, élni? Nem tudtam eldönteni: Ben ennyire naiv vagy vak. Amiről nem beszélünk, még ott van. Meglepett, mennyire nem látja, veszi észre a gondokat, a jeleket. Ahogy a történet bonyolultan összeszedett, a feszültség ügyesen emelkedik. A családnak titkai vannak, a szeretet hiánya, üres érzelmek nem tartanak össze egy kapcsolatot sem túl soká. A rendőrség csak téblábol, nem igazán vannak a helyzet magaslatán. Érdekes, hogy éppen a nyomozó alakja az, aki szerethető. Nagyon okos történet, minden másnak tűnik, mint ami a valóság. A düh, a bűntudat és a bánat erős témák ebben a könyvben.


A karakterek összetettek, hibái emberiek, gyarlók. Talán ettől nem igazán kedveltem őket... Ez egy olyan élménnyel jár, amely bizonytalanul hagyja az olvasót, hogy kibe is bízzon. Ez egy olyan könyv, amely a végén kerekedik ki, áll össze igazán a történet. Vivien látszatboldogsága, Lexivel a lányával való kapcsolata számomra ijesztő volt. Vajon milyen hatást, érzéseket ültetett bele abba a kislányba, belőle milyen felnőtt válik? A nagyi szerepe a végén fontossá válik, talán az unokájával való kapcsolat javítása, gondoskodása róla, javít valamit.

Ez egy nagyon lenyűgöző, meghökkentően erős pszichológiai thriller. A rejtélye igen eredeti, gyomorszorító lett. Olvassátok, ajánlom. Új szerzőre figyeltem fel, aki érdemes egy újabb olvasásra.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/07/ne-felejts-el.html