Fura kis könyv ez. Van ami nagyon tetszett a történetben, és van ami kevésbé.

Jubilee nem átlagos nő. Kilenc éve lakása rabja. Anyja magára hagyta, mivel Jubilee egy ritka allergiában szenved magányra van kárhoztatva.
Az élet úgy hozza, hogy életveszély ide vagy oda muszáj változtatnia remete életén ha pénzhez akar jutni.
Valahogy minden egyszerre történik vele - találkozik régi iskolatárnőjével, munkát kap, megment egy gyereket, és megismerkedik  valakivel, aki élete szerelme is lehetne, ha egyáltalán hozzá érhetne.

Nos ugye  Jubilee betegségére van alapozva a sztori. Milyen életet élhetünk, ha mindenki veszélyt jelent ránk? Nincs senkink csak a rettentő szomorú helyzetünk. Mit lehet ebből kihozni?

Nemcsak Jubilee problémás hanem Eric is. A nagy probléma halmaz folyamatosan változik, bonyolódik ahogy a történet halad. A szerelmi szál számomra elég langyos volt, hiszen abban a rejlett az erőssége, hogy szereplőink sohasem lehetnek egymáséi. Lehet, hogy ezt a fajta huzavonát sokan szeretik, én kevésbé preferálom.

Persze van a könyvnek mondanivalója, remek lett a könyvekkel kapcsolatos, könyvtáras körítés -mi lett volna ha Jubilee egy csavarboltban kap állást? - mégis azt éreztem, hogy túl porcukros lett, olyan minden egycsapásra megoldódik érzetem volt (annak ellenére, hogy Jubilee kezelése hosszabb időt vett igénybe.)
Nekem soknak tűnt az a kilenc év remeteség, Jubilee csak az emberekre allergiás, miért nem vette körbe magát állatokkal? Állítólag az interneten azért szerzett barátokat, miért nem mélyültek el ezek a kilenc év alatt? Oké, hogy iskolai éve alatt rettentő nagyot csalódott az emberekben, de érdekes módon hosszú évek után lazán kisétált az emberek közé egy szál kesztyűben, kilenc év alatt nem jutott eszébe egy újabb próba a kimerészkedésre?? És az anyuka megoldása a lánya problémájára annyi, hogy magára hagyta?? Bah.

Voltak nagyon olvasmányos részek, sőt humoros is itt-ott. Az utolsó oldalak nehezen fogytak.

https://betuveto.blogspot.hu/2017/08/colleen-oakley-karnyujtasnyira.html