A könyv főszereplője Amos Decker, aki minden amerikai fiatalember áloméletét éli. Jóképű, remek testfelépítésű, jól is tanul és a sportban is sikereket ér el. Amikor súlyos sportsérülést szenved, mely kis híján az életébe kerül, hiszen kétszer kell újraéleszteni, mindez semmivé foszlik – ám cserébe különleges képességekre tesz szert. Tipikus szuperhős történetnek is vélhetnénk, de nem az. Legalábbis nem tipikus.

Amos Decker az agyát ért sérülés következtében hipermnéziás lett, tehát soha többé semmit nem felejt el, amit lát és hall, és szinesztéziás, ami azt jelenti, hogy mindent és mindenkit színekben lát, melyek az illető, valós belső tulajdonságai alapján jelennek meg.
Sokat veszít és sokat is nyer a sportbalesettel, és rendőrként próbálja megtalálni az életcélját a továbbiakban. Nem kell mondanom, itt is kimagasló teljesítményt nyújt és nyomozóként kiváló munkát végez. Megnősül, gyermeke születik, mint a mesében. Minden fiatalember Amos Decker életére vágyik, igazán nem nehéz vele azonosulni.
Azomban egyetlen nap alatt minden összeomlik és értelmét veszti, amikor titokzatos módon kivégzik a családját. A gyilkosságot nem tudják felderíteni.
Mégsem vágyik senki Amos Decker életére, azt hiszem.
Ő talál rá halott családtagjaira és minden apró részlet belevésődik szuperszámítógép-szerű agyába. És átéli újra és újra.
Túlteszi-e valaha magát ezen a rengeteg szenvedésen? Hogyan lehet egy ilyen sokk után értelmes életet élni? Valószínűleg sehogy, ahogy a főhősünk is gondolja. Nem sok értelme maradt az életének. Mindaddig, míg a kisváros középiskolájában borzalmas mészárlás nem történik, ami összefüggésbe hozható Amos családjának kiirtásával.
És innen kezdve elkísérhetjük őt erre a meglehetősen szürreális, és kissé néha észérvekkel sem megmagyarázható utazásra, ahogy hibátlan elméjével keresi a látszólag teljesen irracionális gyilkosságokra a válaszokat.

A könyv elején leírt brutális mészárlás után egy cselekményekben és fordulatokban bővelkedő krimit kapunk, mely akkor is lebilincsel és fogva tart, ha néhány fordulatot egy rutinos krimiolvasó előre is meg tud fejteni. Nem kell tartanunk tőle, hogy nem érnek minket meglepetések. Pusztán a logikánkkal pedig ne akarjuk megfejteni a történéseket, higgyük el, hogy jobb, ha Amost követjük és rá hagyatkozunk.
Mert ő az a fajta figura, akinek vannak társai, mint a szuperhősöknek általában, és mi lehetünk azok a szerencsések, akik osztozhatunk ezekben az élményben.
Baldaccinak ez a könyve is hozza a tőle megszokott színvonalat, és nem lepne meg, ha ezt is néhány másikhoz hasonlóan a filmvásznon látnánk viszont.

http://elomagazin.com/2018/02/konyvajanlo-david-baldacci-emlekek-bortoneben/