Számomra egy szép élmény volt ezt a könyvet elolvasni, mert ez egy olyan regény, ami tele van érzelemmel és olvasás közben nem engedi el az olvasót, hanem az oldalakon tartja a figyelmét. Az eleje a könyvnek engem annyira nem győzött meg, mégis ahogy egyre jobban haladtam vele annál jobban éreztem azt, hogy igen ez egy remek könyv!

,, Arról beszélünk, hogy szabadságra vágyunk. Mégis a saját elménk rabjai vagyunk. ’’

Történetünk főszereplője Lenny és Juliet, a két barátnő. Lenny egy szingli csaj, aki egy applikációkat fejlesztő vállalatnál dolgozik és munkája alapja, hogy a programokat kipróbálja és értékeli. Nem igazán szereti a munkáját, hiszen a főnőkével és az egyik munkatársával sem felhőtlen a viszonya, mégis szép summát hoz neki, ezért elviseli (egy ideig). Juliet egy férjes asszony, aki recept írással pontosabban receptkönyvek készítésével foglalkozik, melyek igazából nem is az ő neve alatt készülnek el.

Kettejükről szól ez a könyv. Leginkább arról, hogy Juliet hogyan szerez tudomást férje hűtlenségéről, majd hogyan kezeli ezt és lép tovább. Lenny szemszögéből is nagyon sok változást látunk, hiszen egy akár számunkra is mindennapi folyamaton megy át az élete és ez talán tanácsul szolgálhat a mi életünknek is.

,, Emberek vagyunk, mindnyájan hibázunk.”

Amikor emóciókat említettem az ajánlóm elején, akkor nem is teljesen fejeztem ki magam, mert ebbe annál sokkal több van. Utat mutat számunkra azzal kapcsolatban, hogy egy kilátástalannak mondható helyzetből, egy óriási gödörből hogyan tudunk ki mászni és milyen eszközökkel hozhatjuk rendbe az életünket. Megmutatja, hogy milyen is a boldogság, de előtte bepillantást enged az emberi érzelmek mélyebb bugyraiba. A fájdalomba, a depresszióba, a magányba, a csalódásba, a reménytelenbe. Aztán valami olyat épít ezekből, amire számítani sem lehet igazából.

,, Dönthetünk úgy, hogy kimondjuk azokat a szavakat, amelyekről azt akarjuk hinni, hogy a valóságot írják le. Ettől azonban mindez nem lesz igazabb, és nem is fáj kevésbé.”

A műben óriási szerepe van a barátságnak, a szerelemnek és olyan szemeken keresztül láthatjuk a két nő történetét, amelyek akár velünk is megtörténhetnének. Reális cselekmények sorozatát látjuk, melyek tényleg megoldhatatlannak vagy akár drámainak mondhatóak, de fontos tudnia az embernek, hogy mindenből van kiút.

,, Amikor úgy tűnik, már elmentünk a falig, nem azt a kérdést kell magunknak feltennünk, hogy miként jutunk át rajta, hanem azt, ez valóban csak egy fal, vagy inkább egy ajtó?”

Számomra nem egy tanulságot hordozott magán Stella Newman könyve. Szeretném megemlíteni azokat az apróbb dolgokat, melyek engem gondolkodóba ejtettek és talán meg is győztek.
Tudjuk azt, hogy nehéz elengednünk azokat a dolgokat, melyekhez ragaszkodunk. De sajnos vagy nem sajnos vannak olyan helyzetek, amikor szelektálnunk kell az életünkből olyan személyeket, olyan dolgokat, melyek csak lehúznak és semmi mást nem nyújtanak számunkra. Illetve tisztába kell lennünk azzal is, hogy bizony a múltat magunk mögött kell hagynunk és nem szabad a jelenben is folyton a rég elmúlt, már meg nem változtatható dolgokon rágódni, mert ezzel a saját életünket rontjuk el.
Nem szabad azt hinnünk, hogy csak mert kilátástalannak tűnik egy helyzet nincs megoldás rá. Mert igenis van, egyszerűen csak rá kell lelnünk arra a fortélyra, amivel megfejthetjük azt a reménytelen helyzetet.
Valóban elég közhelyesnek hangzik, de ha igazán belegondol az ember rájön, hogy ezek mind-mind igazak és nem csupán széllel szállt szavak.

,, Amikor azt hiszed mindent szépen elrendeztél, akkor az univerzum még nagyobb kihívásokat állít eléd, igazán akkor tesz próbára az élet.”

A teljes recenzió itt olvasható