 Mámoros ölelés - Blogturné
(kiadvány: Mámoros ölelés)
Donna MacMeans nevével először 2013-ban találkoztam, amikoris a Casanova érintése című regénye megjelent, szintén a General Press Kiadó gondozásában. Akkoriban nem tudtam – s őszintén szólva nem is érdekelt –, hogy a könyv egy sorozat indítókötete lenne, annak a sorozatnak, aminek tulajdoképpen ez a második része és valószínűleg a “Szerelmi őrjárat” nevet viselte volna, ha bárki is nevet adott volna a sorozat magyar nyevű fordításának. Akik olvasták a Casanova érintését, azok tudják hogy tulajdonképpen mi a “Szerelmi őrjárat”. Négy jó házból való, emancipáltabb fiatal hölgy véd- és dacszövetséget köt azért, hogy a tapasztalatlan és naiv fiatal lányokat megvédjék a híres-hírhedt csábítóktól, akiknek amúgy is csak egy újabb trófeát jelentettek volna, egy újabb strigulát az ágy fejtámláján. A Mámoros ölelés a “Szerelmi őrjárat” második hölgytagja, Claire Starke története, és úgy néz ki, a szerző valamiért nem szerette ezt a vonalat, vagy nem volt rá érdeklődés, hiszen a sorozat ezzel véget is ér, nem írta meg a többi hölgy románcát, csupán egy kiegészítő novellát jelentetett meg – a karácsonyi fajtából –, ami igazándiból ehhez a történethez kapcsolódik.  „Házasságra vágyó úr. Vagyonos, jóképű, huszonkilenc éves, jó egészségi állapotnak örvendő úr házasságra szeretne lépni egy elegáns és kecses hölggyel, aki hajlandó lenne vállalni a háziasszony és a társ szerepét. Az északi klíma elviselésének készsége elengedhetetlen. A válaszokat a Mayfairi Hírmondó huszonhármas postafiókjába várom.” Egy ilyen hírdetésre jelentkezik a “barna hajú, gyámoltalan penészvirág”, Miss Towsend és Faith-szel, a Szerelmi őrjárat harmadik tagjával neki is vágnak az ismeretlennek és Skóciának. Claire Starke pedig azonnal a nyomukba is ered, mert szent meggyőződése, hogy a jelentéktelen Miss Towsend és barátnője leánykereskedők áldozata lett.  Skócia és Ravenswood kastély, a Machpherson klán fejének rezidenciája nem éppen az, amire számított, ugyanis a házassági hírdetés nagyonis valós. Csupán egyetlen hibája van: nem maga a házasulandó klánvezér adta fel, hanem minden sejtjében angol arisztokrata édesanyja, aki úgy döntött, hogy fiának föltétlenül feleség és örökös kell, s ha lehet ez adjon egy löketet nemcsak a család anyagi helyzetének, hanem segítse elő az ifjú laird politikai karrierjét, ami szintén anyai szívének vágya. Claire Starkeról azt is tudni kell, hogy mint a A Szolid Hölgyek Társaságának oszlopos tagja, elszántan harcol az alkoholizmus és minden ellen, ami szesszel kapcsolatos. Cameron Macphersonról pedig köztudott, hogy whiskylepárlója van. S mivel Claire épp egy jelentős pénzösszegért van versenyben – ennek megszerzése létfontosságú számára –, még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy megalapítja A Szolid Hölgyek Társaságának helyi fiókját. Alkoholizmus elleni mozgalmat létrehozni Skóciában, ahol mindenki whiskyfőzésből él, körülbelül azzal lenne egyenlő mint akasztott ember házában a kötélről beszélni, de Calire mégiscsak megpróbálkozik.  A történet már-már Shakespeare-hez méltó bonyodalmakkal és fordulatokkal gazdagodik, hiszen Lady Macpherson gyorsan váltogatja véleményét az ideális feleségjelölt személyét iletően, egy azonban biztos: Claire labdába sem rúghat, annak ellenére, hogy ő az, aki a földesúr szívét megdobogtatja. Magát a történetet kedveltem, annak ellenére, hogy hiányérzetem van, ugyanis szerintem maradt ott egy elvarratlan szál. Ugyanis a klánvezér régi szeretője féltékenységből fakadóan többször is megfenyegeti Claire-t, aztán semmi sem történik, annak ellenére, hogy a kérdéses Miss Frasert a szerző olyan nőnek mutatja be, mint aki nem megy a szomszédba egy kis erőszakért, ha az érdeke úgy kívánja. Miss Frasernél csak magát a hősnőt, Clare-t kedveltem kevésbé. Valahogy taszított az a fanatizmus amivel az ügyét képviselte, bár megértettem mi generálta benne az alkohol iránt érzett gyűlöletet. Annyira elvakították a gyermekkorban szerzett negatív tapasztalatai, és hogy egyesekből mit hoz ki az alkohol, hogy csak a rosszat látta és nagyon hosszú időnek kellett eltenie addig, amíg némileg változtatott az álláspontján. Kedves, pörgős, klasszikus romantikus történet és a skót földesúr minden bizonnyal sok hölgy szívét megdobogtatja majd. Természetesen egy kis erotika is van benne, hiszen a szerelemesek egymásratalálása nem lenne teljes nélküle. Némi humor is társul hozzá, különösen a főhős részéről, aki nagyon találékony anyja terveinek meghiúsításában. S sokadszorra is betekintést nyerhetünk a whisky előállításának rejtelmeibe is. Ez, mármint a whiskylepárlás, a történet több konfliktusának is forrása. A klasszikus romantika rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják a történetet, de természetesen ízlések és pofonok… 2018-02-19 14:43:44
|
 |
|
