Régi ismerősünk, Jack Reacher, az egykori különleges katonai rendőri egység régen leszerelt parancsnoka ismét az országot járja – szokása szerint busszal vagy stoppolva. Találomra megáll körülnézni Dél-Dakota egyik poros kisvárosában, és a zálogház kirakatában különös, apró gyűrűt fedez fel.

Diplomagyűrű a West Point-i katonai akadémiáról, a tulajdonos neve kezdőbetűinek vésetével. Reacher is ott sajátította el a katonai tudományokat, és tudja, hogy ilyesmitől nem – vagy csak elképesztően nyomós okból – szoktak megválni. Merő bajtársi együttérzésből elhatározza, hogy azt visszajuttatja a – feltételezése szerint bajba jutott – tulajdonosának. Meg is vásárolja a gyűrűt, és némi fenyegetéssel kiszedi az eladóból, hogy kitől vette. Mellesleg ővele nehéz vitatkozni, mivel 195 centi magas, 120 kiló, és a szerző plasztikus hasonlata szerint ökle akkora, mint egy bontott csirke a hűtőpultban. Reacher elindul visszafelé a viszonteladói lánc mentén. Az előző láncszem egy motoros banda tagja. Miután nagyöklű barátunk kifektetett hatot az akadékoskodó motorosok közül, a hetedik jobbnak látta megnevezni a gyűrű előző birtokosát. (Meglepő, hogy a szokás ellenére az arra cirkáló rendőrjárőr nem keveredett konfliktusba Reacherrel, hanem megszemlélve a többnyire eszméletlen áldozatokat, gratulált).

Valójában itt kezdődik Lee Child frappánsan bonyolított, fordulatos története. Reacher a West Point akadémia főigazgatójától megtudja a gyűrű eredeti tulajdonosának nevét. A tábornok elmondja, hogy a nő őrnagyi rangban, Afganisztánban szerzett sebesülése után szerelt le és eltűnt. Hősünk egy másik kisvárosban megleli a gyűrű eladóját. Ezt az alakot a rendőrség szemmel tartja, mert feltűnően kis forgalmú mosodát üzemeltet, de gyaníthatóan inkább nagybani drogdíler. A történetben felbukkan az eltűnt nő ikertestvére és az általa megbízott magánnyomozó – így már hárman keresik a feltehetően rejtőzködő őrnagyot. Kalandos kutatás után (vértelen, vérbeli Child-epizód) megtalálják az afganisztáni küldetés során szörnyű arcsérülést szenvedett katonát, aki még drogfüggővé is vált a fájdalomcsillapítóktól. A plasztikai sebészek minden igyekezete ellenére arca annyira eltorzult, hogy mindenáron el akarja rejteni embertársai elől. A gyűrűt pedig azért adta el, hogy fedezni tudja nélkülözhetetlen gyógyszeradagját.

Az Éjféli szállítmány története a szokásosnál talán kissé kevésbé cselekményes. Ezt azonban pótolja Reacher gondolkodásmódjának, életszemléletének az eddigieknél mélyebb bemutatása. Reacher számára etikai kérdés a gyűrű visszajuttatása. Követhetjük minden következő lépésének katonai megfontolásokon alapuló precíz taktikai elemzését, a követendő stratégia felvázolását. Színesíti a történetet az útvonalak, a hegyvidéki tájak szinte festői leírása is. Nem illendő az olvasót megfosztani a fordulatos és meglepő befejezés élményétől, de elárulhatjuk, hogy a könyv vége optimizmust sugároz a sérült nő – Serena Rose Sanderson őrnagy – további életét illetően.

Gieler Gyöngyit a Reacher-regények már-már hivatalos fordítójaként ismertük meg. Most is kiváló munkát végzett a számtalan, a társadalom különböző rétegeit képviselő szereplő nyelvezetének magyarításával.

A teljes recenzió itt olvasható