A II. világháború örök téma az irodalomban (is), én pedig igyekszem tartani a lépést és minél többet elolvasni közülük. Mary Nichols neve eddig ismeretlen volt előttem, pedig a Találkozunk még című regénye már a hetedik, amely megjelenhetett magyar fordításban is.

A több szálon futó történet 1940 őszén indul. A 17 éves Sheila Phipps bolti eladóként dolgozik és reméli, hogy hamarosan véget ér a háború. A bombázások miatt azonban elveszíti a családját és az addigi otthonát is, ezért a Vöröskereszt az utolsó élő rokonához, anyja nővéréhez küldi, aki Bletchley-ben lakik. Itt ismerkedik meg a lány az arisztokrata Prudence La Strange-el, aki a biztonságos családi birtokot maga mögött hagyva Bletchley Parkban kapott állást. Prue hamar a barátnőjévé fogadja az elárvult lányt, sőt munkát is szerez számára a titokzatos Parkban. Kettejük és szeretteik sorsát követi végig a regény a II. világháború végéig.

Mivel korábban nem olvastam még Mary Nichols-tól, kíváncsi voltam a stílusára és összességében kellemesen csalódtam. A helyszín miatt voltam talán a leglelkesebb, mert Bletchley Park II. világháborúban játszódó szerepét mindig is izgalmasnak találtam. Legtöbben talán a Benedict Cumberbatch féle Kódjátszma során hallottak róla a leginkább, de a BBC is próbálkozott egyszer egy The Bletchley Circle sorozattal, amely a Parkban dolgozó nők utóéletével foglalkozott. (Fun fact: Érdemes egyébként a google-ba is beleírni a Bletchley Park nevet.) Olvastam már korábban Bletchley-ről és nagyon tetszett, hogy valószínűleg az írónő is kutatott a témában, mert hiteles információkat közölt és jól eltalálta a hely hangulatát, fokozatos fejlődését. Amit sajnáltam, hogy a Park inkább átvezetésként, 1-2 jelenet erejéig került csak előtérbe, mert a hangsúly inkább a lányok magánéletén volt, mint a munkájukon. (Prue üzeneteket fordított, Sheila kézbesítő volt.)

Emiatt leginkább a családregény címkét tartom igaznak a könyvre, mert nem csak a két lány, hanem családjaik, szeretteik sorsát is végig követhetjük, a háborúból már kiöregedett, de tettre kész lordtól a Londonból vidékre menekített komisz fiúig. És itt bukik meg a szememben kicsit az írónő, mert a sok karakter és a sok szemszög dacára nem tudott kiemelkedni a II. világháborús regények közül, talán nem is akart. Úgy éreztem, hogy végig biztonsági játékot játszik, aminek az lett a vége, hogy olvastam már megrázóbbat, érdekesebbet, és túl sok újdonságot sem nyújtott. Az már rég rossz, ha egy esemény említésekor azért jövök izgalomba, mert egy másik, jobb regény jut eszembe róla. Ami végig egyforma minőséget hozott, az a különböző szemszögű fejezetek váltakozása, mindig az a személy, az a rejtély került sorra, amire épp szükség volt. Nagyon tetszett, ahogy Sheila története kibontakozott, ahogy a 17 éves ártatlan lányból nővé érett, méghozzá olyas valaki, aki amúgy a bombázások nélkül sosem született volna meg. Külön tetszett, hogy az énekesi tehetsége milyen központi szerepet kapott a cselekményben.

A bő 350 oldalas regény ennek köszönhetően gyorsan el is fogyott, magával ragadott a történet és nagyon kíváncsi voltam a befejezésre, ahol minden a helyére került, nem maradtak elvarratlan szálak. Katarzist nem tudtam érezni, mert a fent említettek miatt túlzott meglepetések nem lehettek, illetve egy nagy adag giccs is bekerült a képbe, de mindenképp pozitívumként könyvelem el, hogy az írónő mindenki sorsát végigvitte.

Összességében korrekt olvasmányélményként maradt meg bennem ez a regény, amelyben különböző sorsok villannak fel a II. világháború éveiben. Nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt, az írónő további könyveit is szeretném majd beszerezni.

A teljes recenzió itt olvasható