(kiadvány: Minden szívdobbanással)

"A mély érzésekért mindig könnyekkel fizetünk"

Nicholas Sparks történeteitől mindig kapok egy pozitív életerőt, reményt és biztatást arra, hogy igen van szerelem első látásra! Nincs ez másképpen a frissen megjelent huszadik kötetnél sem. Bájos életmese az érzelmek kavalkádjáról, a szerelem erejéről.

Minden szívdobbanással a regény címe, amivel közel kerülhetünk a boldogsághoz. Persze, mint az életben mindent itt is némi küzdelem, lemondás és egyéb akadályok legyőzése után kapjuk meg. Ahogy a szerzői utószóban olvasható Sparks kötetei a szerelem fázisait, különféle állomásait mesélik el. Tru és Hope szerelme a pillanat varázsa, ami egyéb okokból nem tud azonnal kiteljesedni.


Sparks merészen újított, és szereplőit az életből, a valóságból vette. A történet bevezetőjében írja, valóban létezik a Rokonlelkek postaláda Sunset Beach partjainál. Leírja, hogyan talált erre a történetre kereste meg időt nem kímélve az egyik szereplőt, engedélyt kérve, hogy sorsukat megírhassa.


Az élet valóban a legjobb regényíró. Sparks története rendelkezik minden bájjal, finom illúzióval és bánattal, keserűséggel, ahogyan az élet adja. Tru Walls Zimbabwéből érkezik Amerikába, hogy apjával találkozzon. Ebben az a meglepő, hogy a 42 éves Tru, aki szafarikat vezet az óceán túlpartján, még sosem találkozott apjával. Tru addigi életét is megismerjük, a titkot, ami életét belengi. Elvált, magányos, és villámcsapásként éri egy váratlan találkozásból a szerelem. Ez az, amikor nem kereste, mégis megtalálja élete értelmét, társát. Aki azonban foglalt.


A tengerparti séta során megismert Hope Anderson élete fordulóponthoz ért. Szerelmes, kapcsolata azonban hullámvölgybe jutott hat év után. Orvos barátja Josh, afféle örök fiatal, lázadó, önző módon (?) nem akar a házasságba evezni, gyermeket vállalni. Boldogan éli az életet. Ami Hope számára harminchat évesen gyerek nélkül elképzelhetetlen. Érthető, mikor már az összes barátnője férjet talált, gyerekeik vannak, ő még mindig csak reménykedve vár erre. Tetszett a "Pán Péter-szindróma" elnevezés Josh érzéseire, van ilyen ismerősöm nekem is. Türelem kell hozzájuk, bár tökéletesen elfogadható egy férfi részéről, hogy gyerek, család nélkül is élhet boldogan teljes életet.

Nem kérdés, hogy Tru, a sportos, jó kiállású magányos férfi és a kissé megkeseredett nő a tengerparton sétálva egymásra talál. Ehhez Hope kutyája is nyújt némi segítséget. Talán mondhatjuk, sok az ismerős sablon, picit talán kiszámítható a mese, ám mégis van egy bája, amit a valóság ad. Mind a férfi életének története, háttere mind pedig a nő sorsa hordoz súlyos tragédiákat. Ezekkel megküzdeni, felülemelkedni komoly kihívás. Amikor Hope megmutatja a Rokonlelkek postaládát, tudható ez a szerelem már csak idő kérdése. Hope azonban igen bátran és tegyük hozzá okosan, meghozza a mindkettőjük számára fájdalmas döntést. Így a kiteljesedés elmarad.

Mindettől függetlenül tetszett a mese, léleksimogatóan jó volt most elmerülni Sparks varázslatában. Pontosan tudja, mivel és hogyan tud hatni, érzelmeket generálni. Mindig van egy "Ász" a kabátujjában. Tökéletesen tudja, hogyan kell felépíteni egy történetet, hogy az jól működjön. Vannak írók, akik szinte mindig egy történetet írnak, ám elhisszük és akarjuk olvasni. Olyan ez tényleg, mint a mese. Tudjuk, ismerjük a végét a Piroska és a farkasnak is vagy a Kis hableánynak, ám mégis mindig újra elbűvöl. Volt most is, hogy meghatódtam rajta, egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam. Izgalmas volt a régi levelekből megismert sorsot nyomon követni.

"Rejtélyes teremtmények a nők."

Sparks a szerelmes regények királya Észak-Karolinában él. A helyszín szemléletesen jelenik meg. Filmszerű, nem is lepődnék meg, ha ebből is készülne mozifilm, ahogyan Sparks eddigi tizenegy könyvével ez már megtörtént. Sunset Beach, egy kis tengerparti város Észak-Karolinában, ahová örömmel ellátogatnék. Lenne mit leírjak kiírjak magamból abba a bizonyos postaládába. Tru és Hope története nem ért véget itt, hosszú évek kellettek, hogy újra folytatódjon. Ehhez időt és teret kellett legyőzni, nem kevés bajt, betegséget mindkettőjüknek. Odafigyelés és a törődés a másikkal, az önzetlen szeretetről mesél. Ez ugyan már sokkal megrázóbb, de az igazi mély szerelem nem csak jóban, de a rosszban, bajban is társat ad. Kivételes az ilyen mély és őszinte kapcsolat. Lehet ezt sors-szerűnek vagy spirituálisnak, eleve elrendeltetettnek venni, de van ilyen. Megélt élményem van erről, csak türelem kell hozzá. Az évek elhozzák akit a sors kijelölt. Philemon és Baucis története jutott eszembe a regényt olvasva.

Léleksimogatóan szép történet, tökéletes, a varázs működik. Ajánlom mindenkinek, aki hisz az igaz szerelemben! Szórakoztatva andalító,  rövid, váratlan fordulatban nincs hiány, hiszen ez maga az élet.


"A sorssal nem tudunk szembeszállni. Becsüljük meg inkább a legszebb adományát, a szerelmet."

A teljes recenzió itt olvasható