Az Akhilleusz dala Madeline Millertől ezer éve várólistás volt nálam, TikTokon ódákat zengett róla mindenki, én meg kíváncsi voltam, hogy mire fel ez a nagy hype. Aztán szerencsére a kezembe került a regény, és már tökéletesen értem a rajongást. Líraian szép szerelmes történet az ókori görögök világából, ráadásul két fiú között, mely nem csak a szeretetet és a hűséget mutatja be, hanem az istenek hétköznapi arcát is.
Nyáron összeszedtem néhány könyvet egy LMBTQ könyves várólistán, és bizony az Akhilleusz dala is szerepelt rajta. Ékes példája amúgy ez a könyv annak, hogy nem minden rossz, amit az egekig hype-ol a tömeg, ráaádásul ha azt írom, hogy érzékenyítésnek sem utolsó, akkor remélem nem köveztek meg. Mert két ember (igaz, hogy az egyik halandó, a másik nem teljesen) szerelmének története, s mivel nagy időintervallumot ölel fel a regény, ezért nem csak a kezdeti izzás körvonalazódik ki szépen, hanem a mindennapok is. Igaz, picit másképpen, mintha 2021-ben játszódna.
Akhilleusz dala
Bevallom, egy picit tartottam ettől a regénytől. Nekem a görögök sosem voltak az érdeklődésem tárgyai a történelemórákon. Általános iskolában nem igazán érdekelt, gimnáziumban pedig egy igazi szipirtyó volt az első töritanárom, szóval jobban rettegtem, mint hogy bármi egyáltalán fel tudta volna kelteni a figyelmem. A regények, amiket eddig olvastam pedig messze nem ebben a korban játszódtak, szóval teljesen kimaradt az ismerkedés. Most viszont szerintem keresve sem találhattam volna jobb alapanyagot ahhoz, hogy az istenek és istennők világába belessek. Madeline Miller könyve, az Akhilleusz dala talán kevésbé nevezetes arról, hogy úgy mutatja be a karaktereit, hogy azok tényleg élethűek, emberközeliek, akikhez az olvasó valamilyen módon tud kapcsolódni. És persze, fikcióról van szó, de ettől függetlenül mégis több a kapocs, mint amit a közoktatás által nyer az ember.
A könyv címe Akhilleusz dala, amit Patroklosz énekel el. Hiába a királyi vér, kitagadják és száműzik otthonából Partokloszt, aki Péleusz királynál talál menedékre. Igaz, hogy épp hogy megtűrik, ám a király fia, Akhilleusz és közte barátság szövődik… A két fiút Kheirón tanítja az udvartól messze, ahol a harcművészet és a gyógyítás tudományának rejtélyeibe is bevezeti őket. Akhilleusz és Partoklosz kapcsolata ekkor fűződik szorosabbra, amit Akhilleusz nimfa anyja, Thetisz nem néz jó szemmel.
A regény második fele azonban a háborúról szól, melybe hiába nem akartak bekerülni, a kötelezettség és a büszkeség mégis arra sarkallja Akhilleuszt, hogy részt vegyen benne. Mindkét fiú tudja, hogy a jóslatok szerint ez okozza majd a vesztüket, ám ettől függetlenül is kitartanak egymás mellett.
A szeretet ereje
Akhilleusz egy élő legenda, mindenki az egekig magasztalja szépsége és harcmodora miatt, ezzel szemben a regényből kiderül, hogy még ha isteni vér is csörgedezik az ereiben, a lelke mégis esendő és halandó. Sokszor volt olyan érzésem, hogy egy sokéves történet ez arról, ahogyan Partoklosz is magasztalja a társát, viszont Akhilleusz mégis sokszor bizonyította, hogy neki is ugyan olyan fontos Partoklosz, mint annak Akhilleusz. Ebből a szemszögből nézve pedig nagyon szépen megmutatkozik, hogy mennyire különbözőek, de mégis hasonlóak vagyunk, hogy a legnemesebb érzelmet sem tudjuk ugyan úgy kimutatni, még ha ugyan azt érezzük is.
Ami nekem még nagyon tetszett, hogy az Akhilleusz dala több mint 10 évet ölel fel, látja az olvasó, ahogyan gyermekekből felnőtt férfivá érnek a szereplők, ahogyan változnak, és egymáshoz csiszolódnak. Ez pedig számomra azt az érzést hordozta, hogy a mostanában nagy mumus LMBTQ szerelmek sem különböznek a férfi-nő párostól, nem beszélve arról, hogy az ókori görögöknél és rómaiaknál mindennapi volt a homoszexualitás és az orgiák is. Erre írtam fentebb, hogy érzékenyítésnek sem utolsó a regény, feltéve ha valaki elég nyitott ahhoz, hogy kézbe vegye és elolvassa.
Sőt, ebből a szempontból nézve Thetisz, az “anyós” is hozza a klisét, noha őt a történet végére sem tudtam megkedvelni. Partoklosz és Akhilleusz mellett rengeteg más szereplő is helyet kap a regényben, akikről a könyv végén van is egy lista, hogy pontosan kik ők, viszont sajnos már csak az után vettem észre, hogy befejeztem. Ez pedig még így is pozitívum számomra, hiszen bárki, aki hozzám hasonlóan nem jártas a görög mitológiában bátran kézbe veheti a regényt.
A történet vége viszont nagyon keserédes, de mégis úgy fejeztem be, hogy hűha, ez nagyon tetszett! Pedig tényeg fogalmam sem volt, hogy pontosan mire számítsak olvasás előtt.
Kiknek ajánlom?
Bárkinek, akit érdekel a görög mitológia. Ajánlom az LMBTQ regények szerelmeseinek is. Nem utolsó sorban pedig remek választás, ha a görögökről nem túl sokat tudsz, de szereted a romantikus regényeket. Nem a nyálban tocsogó romantika, szóval ettől sem kell tartanod.
Végezetül, ha érdekelnek a tiktokos, vagy bármilyen más platformon egekig magasztalt regények. Az Akhilleusz dala méltán népszerű, csodaszép történet a szeretetről, kitartásról, és az önfeláldozásról.
Még több könyves kontentért csekkold a többi közösségi média felületem is!
Madeline Miller: Akhilleusz dala
