Egyenes a spanyol bestsellerlisták éléről érkezett Magyarországra Carmen Mola regénysorozatának első része, A legyek menyasszonya. A női írói álnév valójában három férfit – Jorge Díazt, Agustín Martínezt és Antonio Mercerót – takar, akik 2021-ben a rangos Planeta díj átadóján fedték fel inkognitójukat – ezzel kirobbantva az év egyik legnagyobb irodalmi botrányát. (Erről részletesebben itt olvashattok.)

A madridi rendőrség különleges ügyekkel foglalkozó egységének vezetőjét, Elena Blancót egy meglehetősen érdekes és bizarr esethez riasztják. Az éppen a lánybúcsújáról hazafelé tartó fiatal cigánylányt, Susana Macayát holtan találták az egyik parkban – pontosabban, amikor ráleltek, még életben volt, de az agyát belülről légylárvák falták fel. Az ügy önmagában is borzasztó, de a lány nővére, Lara szinte hajszálpontosan ugyanígy lelte halálát évekkel ezelőtt. A tettest letartóztatták és jelenleg is éppen börtönbüntetését tölti, de felvetődik a gyanú, hogy talán mégsem a valódi gyilkos került a rácsok mögé. Elena maga mellé veszi a zöldfülűnek számító Ángel Zárate rendőrnyomozó-helyettest, ők ketten próbálják meg felgöngyölíteni a szálakat. Csakhogy a nő maga is csupa rejtély: évek óta hordoz magával egy súlyos traumát, ami a mai napig hatással van az életére.

Ha minden év végén összesítenem kellene a legjobb olvasmányélményeimet, biztosan szerepelne a listán néhány krimi és thriller, és nagy valószínűség szerint ennek jó része skandináv szerző tollából származna. Északi barátaink ugyanis rendre képesek megújulni, ezáltal pedig meglepni az olvasókat, így nem véletlen, hogy bűnügyi regényeik több mint egy évtizede hazánkban is szokatlan népszerűségnek örvendenek, jóval túlmutatva az időszakos trendeken. Habár a hazai kiadók maguk is igyekeznek minél jobban meglovagolni ezt a hullámot, szerencsére más európai nemzetek írásaiból is szemezgetnek. A General Press – akiknek többek között a német Nele Neuhaust vagy az olasz Donato Carrisit is köszönhetjük – választása ezúttal Spanyolországra esett, és bár jelen regény mintegy öt évvel ezelőtt, 2018-ban jelent meg eredetileg, „jobb később, mint soha”-alapon végre mi, magyarok is olvashatjuk. Ami azért is örvendetes, mert hazánkban viszonylag ritkán jelenik meg spanyol krimi (kapásból Dolores Redondo Navarra-trilógiáját és Eva García Sáenz de Urturi A fehér város-trilógiáját tudnám mondani, valamint a Kossuth Kiadó viszonylag hamar elhalt Spanyol krimik sorozatát – noha ebben dél-amerikai írók is helyet kaptak), így én magam is kíváncsisággal vegyes izgalommal vettem kezembe ezt a könyvet.

Ha egy mondatban kellene ajánlanom a regényt, azt írnám: „A legyek menyasszonyában minden megvan, ami egy igazi sikerkönyvhöz kell.” Bővebben kifejtve: kapunk egy végtelenül izgalmas, ám meglepő módon mégsem annyira szerteágazó nyomozást – lássuk be, ez utóbbi elég gyakori, az írók szeretik többszörösen megvezetni az olvasót –, egy titkokkal teli főhőst, gondosan kidolgozott mellékszereplőket, valamint egy, a sorozaton átívelő szálat. Mindezt pedig Mola pergős és olvasmányos stílusban, filmszerűen meséli el. A regény eredeti címének jelentése A cigány menyasszony, az pedig, hogy magyarul nem így jelent meg, feltételezhetően azért történt, mert félrevitte volna az olvasót. Spanyolországban ugyanis teljesen más a romák megítélése, a nyomozás bizonyos pontjáig fel sem merül a nyomozókban, hogy rasszizmus lett volna az indíték (sőt, tulajdonképpen ez az elmélet később sem kap nagyobb hangsúlyt), ugyanakkor mégis fontossá a válik az áldozatok származása. A szerző ugyanis nagyban merít a cigány hagyományokból és hiedelemvilágból, így egy egészen más képet tárt elénk erről a népcsoportról: megismerjük a szokásaikat, életvitelüket, és természetesen előtérbe kerül a konzarvatív-liberális szemlélet összeütköztetése is.

Egy krimi legfőbb mozgatórugója természetesen maga a bűnügy – ha az nem sikerül jól, megette a fene –, de ugyanennyire fontos az abban közreműködők szerepe. Ebben a skandinávok szintén élen járnak, de karakteralkotásra Carmen Molának sem lehet oka panaszra. Sőt, Elena Blanco személyében egy roppant izgalmas főhőst kapunk, aki valóban képes arra, hogy elvigye a hátán a sorozatot (amelynek eddig négy kötete jelent meg), hogy érte is ugyanúgy izguljunk, mint ahogyan az ügy felderítésénél. Az ötvenes éveiben járó nő elsőre talán unszimpatikus is lehet, hiszen az estéit rendre egy karokebárban tölti, ahol a földig issza magát és énekel, valamint nála jóval fiatalabb férfiakkal létesít alkalmi kapcsolatot. Ugyanakkor neki is megvan a személyes tragédiája, amelynek valósággal a megszállottja lett: erről többet elárulni vétek lenne, de legyen annyi elég, hogy az utolsó oldalakon egy olyan függővéget kapunk, amelytől valóban leeshet az állunk. A fiatal Ángel nála jóval szerethetőbb, főleg, hogy a férfi lelkesedésénél már csak egykori mesteréhez fűződő lojalitása a nagyobb – ennek kapcsán meg is gyűlik a baja a feletteseivel. Az ő figuráján keresztül szembesülhetünk azzal, ahogyan a bürokrácia megköti a rendőrség kezét, akiknek éppen ezért néha törvénytelen eszközökhöz kell folyamodniuk, hogy sikeresen zárhassanak le egy nyomozást.

A legyek menyasszonya nemcsak izgalomban tartja mindvégig az olvasóját, hanem el is gondolkodtatja, emberi drámájával pedig meg is hatja. A folytatást meg legszívesebben már most olvasnám.