Komcsi nyomozók bogozták ki a két bűntényt, ami végül ugyanaz az ügy volt

Siklós András recenziója az Indexen.

Bevallom, későn ültem fel erre a vonatra, de ami késik, nem múlik. Zajácz D. Zoltánnak az ötödik könyve a Moszkva, Balaton című krimi, de nálam ez volt az első. Viszont megfogott! Ennek örömére pedig elindulok visszafelé, és elolvasom az előzőeket is.

Szóval, ahogy a könyvborítón Nyári Krisztián írja, a könyv hiteles időutazás a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára. Azért zseniális a könyv, mert aki nem élt még akkoriban, annak erős mankót dug a hóna alá, hogy elképzelje, beleélje magát a kádári világ utolsó éveibe. Nekünk meg, akik benne éltünk, tényleg időutazás, mert egy-egy elfelejtett, ma már kevéssé használt kifejezés emlékezetlavinákat indít el.

1987-ben járunk, tehát már egy éve Mihail Gorbacsov a legfőbb vezető a Szovjetunióban, elindulnak az átalakítások, a reformkísérletek, megkezdődnek a puhatolózások a Ronald Reagen vezette Egyesült Államokkal, közeleg a hidegháború vége. Persze nem változik meg minden a rendszer legaljáig, csak szépen lassan csordogálnak az átalakítások.

Egyre nagyobb botrány

A sztori leegyszerűsítve: eltűnik a moszkvai magyar kereskedelmi képviseletről egy sármos, nagy nőcsábász hírében álló egyedülálló, fiatal magyar diplomata. Várnak néhány napot, de nem ad magáról életjelet. A magyar külügy tehetetlen, a dolog pedig azért kínos, mert az egyik nagy befolyású magyar vezető politikus egyszem gyermekéről van szó.

Nincs mit tenni, be kell vonni a szovjet, idővel pedig a magyar rendőrséget.

Moszkvában az ügyet az az Irina Kulikova őrnagy kapja meg, aki korábban már járt Magyarországon, sőt „plátói szerelembe” esett egy oroszul kiválóan beszélő magyar nyomozóval, Bogdán Istvánnal, alias Sztyopával. Végül visszatért Moszkvába, és hozzáment egy katoaorvoshoz, de a vágyódás vele maradt.

Budapesten egyre komolyabb hullámokat vet a botrány a diplomata eltűnése miatt, így a rendőrfőkapitány a megbízható embereit küldi ki a szovjet fővárosba nyomozni. Sztyopa (Bogdán) mellett tagja a triónak az ambiciózus Adorján Máté, aki egyébként az Interpol budapesti irodáját vezeti, illetve barátnője, a meglehetősen csavaros gondolkodású, szabadszájú Lendvay Laura, aki egyébként pszichológus. Utóbbinak látszólag nincs köze a rendőrséghez vagy a nyomozáshoz, de intuitív megnyilvánulásaival egyértelműen a megoldás irányába löki a történetet.

Az eltűnt balerina

A kiutazás és a helyszíni nyomozás is visszahoz egy sor elfeledett dolgot. Szentpétervár például még Leningrád, Seremetyevó az Seremetyevó, de a gépek még Tu–154-esek, a nagykövetségen pedig fedésben dolgozik egy belügyes, aki, ha kell, élet és halál ura a magyar kolóniában. Az emberek pedig még mindig arról sutyorognak Moszkvában, hogy pontosan mi is történt egy évvel korábban a csernobili atomerőművel.

Mindeközben Budapesten turnézik a moszkvai Bolsoj Balett, amely az utolsó előadás után jutalomkirándulásra indul Tihanyba.

A krimi kulcsjelenete, amikor kora este felkeresik a barlanglakásokat.

Ügyes írói fogás, mert ezzel is a Kelet és Nyugat találkozását erősíti a szerző, hiszen I. András király feleségével, a kijevi Anasztáziával együtt keleti papok és szerzetesek is érkeztek Magyarországra. Egy csoportjukat az Óvár keleti oldalába, a bazalttufába vájt barlangokban telepítették le. Tihanyban tehát simán megfértek a nyugati (bencés) és a keleti szerzetesek, vagyis amíg el nem néptelenedtek barlanglakások a XIV. századra, addig egyfajta találkozóhely volt Kelet és Nyugat között.

Itt viszont nyoma veszik az egyik feltörekvő balerinának.

Napokon át csatárláncban keresik a rendőrök, de nem bukkannak a nyomára. Az ügy szovjet felén azért kínos az eltűnése, mert az egyik magas rangú pártvezető szeretője volt a fiatal lány. Na, és akkor innen indul a csavaros sztori.

Páneurópai piknik

Kinek állt érdekében megölni az ifjú magyar diplomatát?

Ez, ugye, az alapkérdés, amely, ahogyan halad a nyomozás Moszkvában, egyre kuszább helyzeteket teremt. Kiderül, hogy a diplomaták akkor sem voltak az erkölcs bajnokai, és mindenki úgy próbált ügyeskedni, ahogyan csak tudott – egészen addig, amíg ki nem derült a stiklije.

A nyomozás során előkerül a férfi holtteste, és kiderül, hogy moszkvai uzsorásoknak tartozott nagyon sok nyugati valutával. Egy elhagyott és Csopakra visszaköltözött kereskedelmi kirendeltségi alkalmazott csak bonyolítja a dolgokat, és a történet egyre inkább egyfajta megszervezett disszidálás irányába mutat Magyarországról Nyugatra.

De vajon életben van-e az eltűnt balerina? És ki állhat a fiatal diplomata megölése mögött? Féltékeny kolléga, pénzét behajtó uzsorás vagy külföldi kémszervezetek? Mindegyik és egyik sem!

Azért zseniális a történetmesélés, mert minden hajmeresztő megoldáson végigmennek a nagyon alapos nyomozótrió tagjai, és ahogyan az lenni szokott, egy véletlen vezeti el őket az igazság kiderítéséhez. Ehhez azt is érdemes fejben tartani, hogy az eset után éppen két évvel omlott le a vasfüggöny Sopron közelében, ahol a páneurópai piknik keretében megnyílt a határ a nálunk rekedt keletnémetek előtt, akik szabadon átjutottak Ausztriába. Persze nem csak az NDK állampolgárai jutották át így Nyugatra...

https://index.hu/kultur/2025/08/13/krimi-konyv-kritika-zajacz-d-zoltan/