Egy ideje igyekszem visszatérni az olvasói gyökereimhez, ami annyit jelent, ismét olvasok krimiket. Miután kimaradt egy kis idő a műfajjal, most szinte minden kötet, ötlet, újdonságként hat. Ugyanakkor a rutin is előtőr belőlem, minden krimivel szemben magas az elvárásom.  

Spanyol irodalommal nem tudom hányadán állok. Főleg a szórakoztató vonal kapcsán hiányosak az emlékeim. Ezért is választottam ki olvasásra a General Press egyik újdonságát. A legyek menyasszonyával egy új nyomozónőt köszönthetünk a hazai krimiirodalomban.  

A legyek menyasszonya 

„Madridban nemigen ölik egymást az emberek” – Susanát mégis holtan találják. A lányt az esküvője előtt kínozták meg brutálisan, ugyanolyan módszerrel, ahogy a húgát is meggyilkolták hét évvel korábban. Csakhogy a feltételezett gyilkosa azóta is rács mögött van… Elena Blanko felügyelőhöz, a különleges ügyek egységének vezetőjéhez kerül az eset, ahhoz a részleghez, amit a legkegyetlenebb gyilkosságok megoldására hoztak létre.

 Carmen Mola spanyol író. Viszont az írói álnév mögött valójában három férfi áll, akik együtt alkotják a regényeket. Így az írói stílus sokszínűsége és változatossága is érzékelhető a művekben. Szerintem kiválóan tudnak együtt dolgozni. Könyvükre egyaránt jellemző volt a szókimondás, az erőteljes nyelvezet, valamint a váratlan fordulatok. 

A szereplők ábrázolása összetett volt, nagyon sok mindent megtud róluk az olvasó. Kiváltképp az érzéseikről, érzelmeikről. Vagy a történet szempontjából is fontos traumákról.  

Összeségében tetszett, mégis lassan haladtam vele, aminek nem tudom az okát. Néha volt pár tipikusnak mondható rész, a spanyol társadalom és problémái érdekesek voltak. Dinamikus volt, én talán túlságosan elmerültem az elemzésbe, agyalásba. Ennek ellenére azt mondom, remek kötet. Kíváncsian várom, a jövőben hogyan fog alakulni a nyomozónő sorsa, milyen izgalmas és rettenetes bűnügyekkel fogok még találkozni a szerzők által.  

Ha Chris Carter és Thomas Harris könyveit szereted, akkor Mola regényét is szeretni fogod.