A General Press Kiadó idén ősszel két új magyar szerzőt mutat be olvasóinak. Mint krimirajongó, nagy érdeklődéssel vártam a könyveket. Erősödni látszik idehaza a krimivonal, egyre több hazai szerző bukkan fel ebben a zsánerben. 

Elsőnek Patkó Ágnes újdonságát olvastam el. Az elsőkönyves szerző a "cozy crime" műfajában írta meg első krimijét, amely témájával fogott meg. A Halálos rozé figyelemfelkeltő cím, ami nem véletlen, hiszen a történet Szekszárdon játszódik, és a bor áll a középpontban. A borító és a címe tetszik, az alcím pedig sorozatot ígér.

A cselekményszál igazán érdekfeszítően és dinamikusan van felépítve. Főhősnőnk a zsúfolt fővárosi életét cseréli el egy vidéki, békésebbre. Karai Renáta végig mint egy ifjú és kotnyeles Mrs. Marple vonult végig előttem. Egyébiránt sok utalásban felbukkan a krimi királynője. A harmincas nő szinte azonnal sok barátra tesz szert, majd felforgatja a békés kisváros életét. Az éppen esedékes évi Rozémustra ünnepség alkalmából megismeri a helyi borászokat, barátságba keveredik a nyertessel. József másnapra látogatóba hívja a nőt pincészetébe. Itt Renáta már csak a férfi holtestére bukkan, aki feltehetőleg mustárgázmérgezést kapott. Vajon véletlen lenne? Természetesen ez csak a lánynak lesz gyanús... Igazi nyomozásra, borzongásra nem kell számítani, a rendőrség is azonnal balesetnek zárja le az ügyet. Nincsenek igazán a topon a rendőreink... 

A lány és újdonsült barátnője, az irritálóan nyüzsgő Ildi agyalni kezdenek, mi lehet a háttérben? Nem hisznek a véletlen baleset teóriában.  Azonban lesz valaki, akit sokallja a nők kíváncsiskodó kérdezősködéseit, ahogyan rakosgatják a mozaikokat. A fenyegetőzéseket azonban a rendőrség sem veszi komolyan. Természetesen több lehetséges gyanúsított is felbukkan Renáta listáján. Az "örök második helyezett" fiatal és sármos borásztól a volt feleségig egyre többen kerülnek fel a gyanúsítottak listájára. Ennyi a történet lényege, amíg a meglepő, már-már akcióba hajló befejezéshez érkezünk. Renátának beigazolódik a gyanúja és egy valóban ütős befejezéssel zárul a történet. Ez sokat dobott rajta nekem, a kitervelt gyilkosság módja is eredeti. Az is jó volt, ahogyan a békés kisvárost és lakóit bemutatja a szerző. Plusz pont jár a Babits-ház említéséért. Az igényesen szép borító és a címe is jól kitalált, figyelemfelkeltő.


Tulajdonképpen nekem mégis tetszett a történet, bár egy krimitől mást várok el. A cselekmény egyébként önmagában jól megírt, de krimiként nem tudom olvasni. Nem is egy szokványos krimi, az biztos. Összességében egy okos, érdekes, jól összepakolt történet, egy olyan témával (borászat), ami új és egyedi a hazai krimikben. A téma mindig fontos, megadja az alaphangot.