AZ EMLÉK NEVEZETŰ FŰSZER HATÁSA A LEGERŐTELJESEBB – UDON LEVES RECEPTTEL
Szívmelengető Kasivai Hiszasi új könyvének, A Kamogava kifőzdének az alapgondolata.

Szívmelengető Kasivai Hiszasi új könyvének, A Kamogava kifőzdének az alapgondolata: egy fiatal lány és az édesapja nyomozóiroda és büfé keverékét üzemelteti, ahol bárki (aki megtalálja a nem kifejezetten agyonreklámozott helyet) kérheti, hogy főzzenek valami számára igen különlegeset. Itt készítik el az egyik kuncsaftjuk számára a cserépedényben főtt udont pont úgy, ahogy a már tizenöt éve elhunyt felesége főzte neki anno. A kiotói fogorvos könyvéről, aki írógépre cserélte a fúróját, a nabejaki levesről és egy könnyfakasztó találkozásról Fiala Borcsa mesél neked.

A Kamogava kifőzde…

… egy picikét engem a skót születésű orvos, Alexander McCall Smith krimisorozatára emlékeztetett, a No.1 női nyomozóirodára, amely Afrikában játszódik, és legalább annyi életbölcsességet kínál, mint amennyi bűntényt. A japán könyvecskében ugyan nincsen krimiszál, cserébe van fél tucat étel, melyek mind fontos szerepet töltenek be a büfét felkereső vendégek életében. Ilyen a második történet szereplője, egy idős hölgy, Nobuko esete is, aki egy speciális marharagut evett egy kiotói étteremben bő fél évszázaddal ezelőtt, és most szeretné, ha ezt újra elkészítenének neki. Nem csak az étel íze miatt vágyik erre: a lakomával egyúttal egy réges-régi estét is szeretne felidézni. Ez a marharagu ugyanis azért is különleges a számára, mert a vacsorapartnere az este folyamán megkérte a kezét, amitől ő viszont olyannyira megdöbbent, hogy szó nélkül elrohant… ők ketten pedig nem találkoztak soha többé.

A nyomozóiroda tehát jó párszor kemény fába vágja a fejszéjét, amikor az érzelmektől súlyos, az eltelt idő miatt viszont erősen elhalványodott emlékekből kell újraalkotniuk egy olyan fogást, aminek az eredeti szakácsa talán már nem is él, és amit ők maguk nem kóstolhattak soha.

A regény maga távolról sem tökéletes, a hat történet újra és újra felbukkanó elemeit én fölöslegesen repetitívnek találtam. Szükségtelennek gondolom, hogy egy köteten belül minden egyes fejezetnél újra hangsúlyt kapjon az út, ahogyan eljut a vendég az asztaltól az irodáig, az apa és lánya nyomozói módszere, és a kettejük karakterét sem éreztem elég plasztikusnak, kidolgozottnak.

Az alapötletet azonban elismerően megsüvegelem, valóban szívmelengető a gondolat, hogy a jól megkomponált fogások messze túlmutatnak alapszerepükön, azaz jóval többek üzemanyagnál, amivel a testünket tápláljuk.

Az ételek, amik az elménkbe és a szívünkbe is beférkőznek, amiknek az illata, íze újra és újra felbukkan az emlékeink között, mindig olyanok, amikhez érzelmek kapcsolódnak, amik egy szeretett személyre emlékeztetnek.

Én sem tudok úgy barackos gombócot készíteni, hogy ne jutna eszembe a nagymamám, még a hangját is hallom, ahogy a telefonban diktálja a receptet, és a lelkemre köti: legyen a tésztában (mint nála mindenben) egy picike só és egy picike cukor.

A regényből én egy olyan receptet választottam ki, ami kellőképpen különleges lehet annak is, akit ehhez a fogáshoz (még) nem fűznek érzelmek.

 

A Nabejaki udon leves receptje:

 

Ezt a receptet eredetileg cserépedényben vagy vaslábosban főzik, de ha neked sincs ilyesmid, akkor használj nyugodtan sima fazekat, ahogy én is tettem, hidd el, nem ettől fog összeomlani a világ. És a leves is nagyszerű lesz. Elmondom, én hogy csináltam.

Először is fogtam egy marék szárított shiitake gombát, és leöntöttem fél liter felforralt vízzel, hogy abban álljon, puhuljon, míg sorra nem kerül. Aztán egy lábosba másfél liter vizet öntöttem, hozzátettem két kombut (hogy mi micsoda az egzotikusabb dolgok közül, azt megtalálod keretesben, ahová azt is leírom, mivel tudod ezeket helyettesíteni!), és négy evőkanál bonito pelyhet, majd felforraltam, és tíz percig főztem, mielőtt kiszedtem volna belőle egy szűrő segítségével a levelet és a pelyheket. (A levélkét én ettem meg, a megfőtt pelyheket a kutya kapta, aki irtó boldog volt vele. Amúgy benne is hagyhatod, nem lesz semmi baja, csak kevésbé lesz tiszta a lé a végén.)

Amíg az alaplé főtt, előkészítettem a belevaló zöldségeket, rákokat és a húst. Nagyon szeretem a japán konyhában, hogy odafigyelnek a részletekre, minden igazán csinosan kerül a tányérra, hogy öröm ne csak a gyomornak, de a szemnek is jusson. Két dundibb répát választottam a feladatra, hámozás és felszeletelés után a karikákat egy virág formájú sütikiszúróval nyestem vidám megjelenésűvé. Majd a friss csiperkegombák következtek: hat darab kalapkáját éles késsel csillag alakban benyesegettem. Egy csokor újhagymát felkarikáztam, 20 deka spenótot pedig megmostam, felszeleteltem, és pár perc alatt egy serpenyőben megpároltam kis sóval.

 

Egzotikusabb hozzávalók (és helyettesítőik):

Dashi: a japán konyha egyik alap hozzávalója. Sok leves nélkülözhetetlen összetevője, ebből a porból készítik az alaplét. A dashi alapvetően halból készül, ha nem kapsz ilyet, akkor helyettesítsd halszósszal és/vagy egy kicsivel több szójaszósszal.

Kombu: szárított barna algalap, az állaga enyhén porcos. Ha nem kapsz ilyet, akkor két norilappal (azaz algalappal) helyettesítheted, ezeket a nagyobb élelmiszerboltokban lehet kapni.

Mirin: édes főzőbor, a japán konyha egyik alap hozzávalója, rizsből készül. Ha nincs épp otthon, akkor sakéval, sherryvel vagy akár egy kupica tokaji aszúval is helyettesítheted.

Surimi: rák ízű, pürésített halhús.

Bonito pehely: szárított és füstölt tonhalpehely, papírvékony, umamiban igen gazdag, természetes ízfokozó. A tonhal ilyen jellegű feldolgozásának 400 éves hagyománya van. Ha nem kapsz se égen, se földön, szardellával helyettesítheted.

Két csirkecombfilét felkockáztam, 200 gramm surimit felkarikáztam, kisütöttem fejenként három bundázott rákot (ezt az ázsiai bolt mélyhűtő részlegén találtam, ha felétek nincs ilyesmi, semmi baj, tehetsz bele sima garnélát, de akár el is hagyhatod), illetve fejenként egy tojást egy kis tálkába ütöttem.

Amikor elkészült az alaplé, leszűrtem belőle a bonitopelyhet és a kombut, majd belekevertem a levesbe öt evőkanál szójaszószt, egy evőkanál dashit, két evőkanál mirint, egy kis sót (ezt majd kóstolás után még igazíthatod), aztán ment a lébe először a felkockázott csirke és a gombák (a shiitake felszeletelve és a kicsipkézett csiperke), ezekkel főztem még 15 percig, és a legvégén kevertem csak bele a répát, hogy ne főjjön nagyon szét, jobb szeretem, ha még roppanós, de már nem nyers.

 

Bár eredetileg az egész leves minden alkotóelemével egy cserépfazékban fő, nem szerettem volna az udont hosszan keresgélni a fazékban, ezért a legvégén elővettem egy kisebb lábost, abba belemertem a levesből bő fél liter levet, és az udont abban főztem meg három perc alatt. (Én a vákuumzacskóban kapható udont szoktam vásárolni, aminek ennyi a főzésideje.) Akkor a tésztát kiszedtem egy szűrőkanállal, megvártam, míg újra forrni nem kezd a lé, elzártam alatta a lángot, és óvatosan beletettem a tálból a felütött tojást, lefedtem, majd hagytam, hogy a melegben megfőjjön.

A tálban lévő udon mellé kanalaztam a párolt spenótból, tettem hozzá a levesből csirkét, gombákat, répákat, rászórtam egy-két evőkanál friss újhagymát, óvatosan rátettem az időközben tökéletesre főtt buggyantott tojást, majd az egészet megkoronáztam a rákkal és a surimikkel.

Tudom, nem ez a világ legegyszerűbb(nek tűnő) levese, de hát az emlékek sohasem azok.

A mi közös emlékünk

A hozzávalókat a környékemen található picike ázsiai boltban vásároltam meg, ami szerintem már legalább húsz éve működik, benne egy nagyon aranyos ázsiai nénivel, aki elképesztő szorgalmával, ahogy a helyet üzemelteti, minden elismerésemet kivívta. Régebben még kis kifőzde is működött az üzleten belül, ám azt a szigorú szabályozások miatt végül be kellett szüntetnie. Ám amíg volt, addig a nagyszüleim (akik világlátott emberként mindig is nyitottak voltak az új ízekre) gyakran ebédeltek itt, ha a nagymamámnak épp nem volt érkezése főzni otthon. Akkor barátkoztak össze a hely tulajával, a már említett szorgos ázsiai hölggyel, akit a nagypapám teljesen levett a lábáról. Nemcsak azzal, hogy az utolsó rizsszemet is ügyesen felszedte a tányérjából pálcikával, de a megjelenésével, a kiállásával is. Emellett azt hiszem, a nagyszüleim hosszú (hét évtizeden át tartó!) békés és szeretetteli házassága is örömmel töltötte el.

Már régóta terveztem, hogy bemegyek hozzá, és elmondom, hogy a nagyapámat, akit négy éve veszítettünk el, tavaly ősszel a nagymamám is követte. Aztán most, hogy erről a sok emlékkel és ugyanannyi étellel megtűzdelt könyvről készültem írni, megragadtam az alkalmat. Miközben összeválogattam a holmikat a leveshez, megosztottam a gyászhírt is.

Azonnal tudta, kiről beszélek. Aztán eleredt a könnye. Az enyém is.

Olyan jóleső, hogy más is így szerette őket! Miután mindketten rendeztük magunkat, hátrament a boltban, és előhozta a nagyszüleim esküvői képét, amit a nagymamámtól kapott ajándékba, amikor a nagyapám meghalt. „Csodálatos emberek voltak. Ilyenek nem születnek, csak ezer évben egyszer. És a nagypapa! Egy igazi gentleman volt” – mondta. Mélységesen egyetértek vele.

A bugyogó sajtszósz, ami nemcsak ízélményt ad, de még közösségépítésre is alkalmas: a fondü

Azt mondják, nem hal meg senki igazán, amíg vannak, akik emlékeznek rá. Az emlékeket pedig lehet őrizni egy réges-régi esküvői fényképpel egy ázsiai élelmiszerbolt raktárában, de az ételekben is, amiket valamikor, valakivel együtt ettél.

Te milyen ételt kérnél Koisitől és az apukájától? Mit készítsenek el neked és miért? Meséld el kommentben!

 

https://wmn.hu/konyhaban-a-helyunk/62074-az-emlek-nevezetu-fuszer-hatasa-a-legeroteljesebb--udon-leves-recepttel 

Fordította: Fügedi Tímea
Amikor Wren rájön, hogy a vőlegénye másba szerelmes, úgy érzi, a meghasadt szíve sosem forr össze többé. Wren azt reméli, hogy az apja és a mostohaanyja indianai farmján töltött nyár majd...
Fordította: Tóth Bálint Péter
A szerelem istene végre méltó ellenfelére talált? Pszükhé, a mükénéi királylány születésekor vészterhes jóslatot kap: majdan legyőzi azt a rémet, amelytől még az istenek is tartanak....
Fordította: Kajsza Krisztina
Nincs holttest? Nincs nyom? Bűntény sincs? Ez a vasárnap is ugyanolyan, mint a többi. Niall és Eden kirándulni megy, hosszan kocsikázik a környéken, és hazafelé megáll a helyi szupermarketnél....
Fordította: Gieler Gyöngyi
A Padavano nővérek nem csupán testvérek, hanem egymás legjobb barátnői is, akik érzelmekkel és energiával töltik meg az 1980-as évek Chicagójának egy színes szegletében álló házukat....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ