 Luna McNamara: Pszükhé és Erósz könyvkritika
Édeskiskönyvkritikák ajánló.
Az Ezer hajó óta rajongok az újragondolt görög mitológiai történetekért, ezért nem is volt kérdés, hogy elolvasom a Pszükhé és Erósz című regényt. A sztori talán Ámor és Psziché néven vált ismertebbé itthon, de bevallom, én nemigen emlékeztem rá. Így aztán kissé félve is kezdtem neki az olvasásának, hiszen ahogy lapról lapra egyre jobban megkedveltem a két főhőst, kezdtem izgulni, hogy vajon a görög tragédiákra jellemző sors vár e rájuk.
De kezdjük az elején. A történet a görög történelem, sőt, inkább a világ kezdetekor kezdődik, mielőtt lettek volna történetek. Erósz, a vágy ősi istene, belefárad abba, hogy a nyilaival gerjesztett vágyból fakadó szerelem mindig gyűlöletté és fájdalommá válik, ezért úgy dönt, hogy elvonul a világtól és a többi istentől. Közben azonban Prométheusz megteremteni önmaga hasonmására az embert, s ezzel Erósz sorsa is megpecsételődik.
Születik ugyanis egy mükénéi királylány, Pszükhé, akinek szépségének híre Aphroditéig is eljut. A szerelem istennője féltékenységében arra utasítja Erószt, hogy nyilával sebezze meg Pszükhét, amivel olyan átkoz szabadít rá, hogy akibe a lány beleszeret, attól örökre távol kell éljen. Erósz kelletlenül, de teljesíti a kérést, azonban véletlenül magát szúrja meg az Aprhodité által megátkozott nyílvesszővel, így ő szeret bele a lányba. Próbálja magát távoltartani tőle, de barátja, a szelek istene, Zephürosz, elrabolja Pszükhét, aki így Erósz titkos rejtekhelyére kerül, ahol az isten feleségül veszi. Azonban a lány csak éjszaka találkozhat a férjével, mivel ha megpillantanák egymást az átok örökre elválasztaná őket. Pszükhé kíváncsisága azonban idővel felülírja az Erósznak tett ígéretét, és egy éjjel lámpással meglesi a férje arcát. Az átok azonnal beteljesedik, a vágy istene eltűnik, Pszükhé pedig magára marad. A két szerelmesnek nagy kínokat kell kiállniuk és szembeszállniuk a dühös, bosszúszomjas Aprhoditével is, de vajon ki győzheti le a szerelem istennőjét?
Nagyon-nagyon tetszett ez a regény. Tetszettek a karakterek, főként Pszükhé, akinek a mondákból ismert semmilyen jellemébe az írónő egy kis fűszert csempészett: apja egy jóslat hatására harci kiképzésben részesítette, és a lány mindenáron be szeretné teljesíteni a végzetét, hogy hős lehessen. Így aztán Pszükhé nem pusztán egy bájos szépség, akit ide-oda sodor a szél és az istenek kénye-kedve, hanem egy öntudatos, erős nő, aki mindenre képes azért, hogy elérje a céljait. Az is tetszett, hogy a szerző belefonta a történetbe a trójai háborút is azáltal, hogy Pszükhé nagybátyjának tette Agamemnónt és szeretett unokatestérének a tragikus sorsú Iphigeneiát.
Szóval egy sodró lendületű, izgalmas karakterekkel, megható eseményekkel és kalanddal teli regényre számíthat az, aki kezébe veszi ezt a könyvet, amit én nagyon ajánlok. Egy olyan szerelmi történet, amelyet tényleg érdemes elolvasni.
|
 |
|
