 Negyvenéves magyar rejtély: Ki volt a magyar Agatha Christie
Nők Lapja interjú Cserháti Évával.
Egy rejtélyes kézirat, egy megoldatlan gyilkosság, hamis nyomok, a szocializmus valósághű ábrázolása, meglepetés és izgalom magyar kulturális környezetben: ezt ígéri Cserháti Éva legújabb regénye, amely a Líra Csoporthoz tartozó General Press Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Vasvári Lajos nyugalmazott rendőrnyomozó, az egy éve alapított K.É.Z. Magánnyomozó Iroda tagja Szigligeten tölti a nyári szabadságát, ahol az unokájára vigyáz, és barátnője, Zsuzsa kitartó unszolására belekezd egy krimi írásába. Pontosabban – ihlet híján – másolásába, amihez egy 1989-ben, az Albatrosz-sorozatban megjelent könyvet választ. Először régi kollégája, Admin fog gyanút, amikor Zsuzsa eldicsekszik neki a készülő kézirat első két fejezetével.
A K.É.Z. nyomozói úgy döntenek, hogy megleckéztetik a századost, és ehhez egy gyilkosságról szóló korabeli újsághírt csempésznek az általa másolt krimibe.
Arra számítanak, hogy a férfi gyanút fog és nyomozni kezd, azzal a feltevéssel dolgozva, hogy a bűnügynek köze van a könyv szerzőjéhez vagy egykori tulajdonosához. Úgy tervezik, hogy hagyják a hamis nyomot követni, majd leleplezik, és jót nevetnek rajta. Arra azonban a legmerészebb álmaikban sem gondolnak, hogy az újságkivágásban szereplő bűnügy hatalmas meglepetéseket tartogat majd mindannyiuk számára. Az Albatrosz-rejtély okosan megírt, izgalmas krimi, valamint az 1980-as évek magyar kulturális és hatalmi viszonyainak portréja.
Negyvenéves koráig nem mert írni Cserháti Éva hétévesen ígéretet tett magának, hogy negyvenéves koráig megír egy könyvet. Tíz nappal a negyvenedik születésnapja előtt fejezte be. Addig műfordítóként élt, mert nem mert írni. Húsz év kellett hozzá, hogy legyen elég önbizalma, azóta viszont már nemcsak regényei jelennek meg, de kreatívírást is oktat. Első regénye, a Palackposta rögtön meg is jelent. Mivel Éva öt évet élt egy vitorláson, első könyve főszereplője is ebben a macsó, férfiak uralta világban próbál érvényesülni, ahol a nők sosem állhattak a kormánynál, csak takaríthattak.
Cserháti Évát a krimi műfaj érdekli, a szerkezet, ami múltba megy vissza, de a jövőbe tart. Az Albatrosz-rejtély vált a legújabb kihívássá, hiszen az írónő egy kicsit más hangon szól az olvasóihoz, mint azt tőle megszokhatták. Miért és min változtatott? Miért pont a rendszerváltás előtti Magyarország világába kalauzol könyveiben? Erről kérdeztük magát az írónőt.
Nem is a kor, hanem annak nőalakjai érdekesek „Minden könyvemben a szocializmusba megyek vissza, ez a sorozat alapötlete – meséli Cserháti Éva. Az Albatrosz-rejtélyben ugyan egy kortárs nyomozást követünk végig, de a bűnügy a szocializmusban történt, ahogy a korábbi regényeimben is. Ami engem a kor mellett mindig foglalkoztat, az a nőtörténeti szál. A szocializmus időszaka alatt több jelentős női krimiírónk is alkotott, közülük Gyürk Sarolta volt a legismertebb. Érdekes számomra, hogy az átkosról, az elmúlt negyven év időszakáról mindenki másképp gondolkodik. A regényemben több generáció vesz részt a nyomozócsoportban, mert arra voltam kíváncsi, hogy a többféle generáció miként reflektál arra a korra.
A magyar Agatha Christie Krimiíróként pedig fontos, hogy saját elődöket találjak. Szívügyem a magyar krimi jelene és jövője, ehhez pedig nagyon fontos feltérképezni a múltat. A köztudatban az él, hogy a kétezres évek előtt nem létezett magyar krimi. Ez nem igaz. Gyürk Saroltát a pécsi Agatha Christieként aposztrofálta a korabeli sajtó, rengeteg könyvet adott el, de két másik remek krimiírónő is munkálkodott azokban az évtizedekben, mi pedig szinte nem is hallottunk róluk.
Meglepetések a könyvben Minden írásnál foglalkoztat, hogy új szerkezeti megoldásokat hozzak. Az Albatrosz-rejtély esetében a forgatókönyves megoldással nagy kockázatot vállaltam, de úgy néz ki, hogy az olvasók nagy részének bejön. Újító megoldás. Tetszést aratott a történetben szereplő szagnyomozás is, kevesen tudják, de a nyolcvanas években nagy kutyás nemzet voltunk.
A hazai tenger Az volt a célom az Albatrosz-rejtély megírásával, hogy írjak egy könnyű balatoni krimit. Egy fejezetnyit tudtam megírni belőle, több nem ment. Úgy érzem, nem is vagyok alkalmas erre a könnyedebb műfajra. Az Albatrosz-rejtély még így is könnyedebb lett, mint amit az olvasók megszoktak tőlem. Ki akartam próbálni, mennyire tudok ebbe az irányba lendülni, de kiderült, hogy ez a maximum. Most írom a hatodik könyvemet, ami ugyan nem krimi lesz, de ugyanúgy került bele rejtély, mert ez az, ami érdekel.”
|
 |
|
