Anders de la Motte: Üvegember

Bevezető

Anders de la Motte neve mára egyet jelent a skandináv krimi új iskolájával: mindig hozza azt a stabil, mesteri színvonalat, amivel nemcsak versenybe száll a legnagyobbakkal, de gyakran le is pipálja őket. Az Üvegember, a Leo Asker-sorozat második kötete nemcsak tartja a tempót, de még emeli is a tétet. Lebilincselő, atmoszférikus és olyan titkokkal van tele, amelyek messze túlmutatnak egy egyszerű gyilkossági ügyön – mégis végig megmarad a valóság sötét peremén.

Történet

A sztori már az első oldalakon beszippant: holttest az erdő szélén a Bitok közelében, gyanús körülmények, és azonnal feltűnő kapcsolat a nyomozó, Leo Asker saját apjával. Az egyik szálon Leo küzd a családi démonokkal és a rendőrségen belüli akadályokkal, míg a másikon Martin Hill – író, urbex-rajongó és titkok vonzásában élő figura – beköltözik egy magánbirtokra, hogy életrajzi könyvet írjon a hatalmas Gunnar Irvingről. A két történet hol párhuzamosan fut, hol összetalálkozik a sötét erdő mélyén, egy elhagyatott obszervatóriumnál vagy épp egy föld alatti labor falán túl.

A regény bravúrosan lavírozik a realitás és a mítosz határán: titkos járatok, falból nyíló ajtók, megmagyarázhatatlan halálesetek és egy rejtélyes figura – az Üvegember –, aki egyre több kísérteties részletet kap a történet előrehaladtával. És noha időnként megjelennek a sci-fi elemei is a cselekményben, sosem lépjük át végérvényesen azt a bizonyos határt. Motte biztos kézzel egyensúlyoz a thriller, misztikum és társadalmi dráma között.

Karakterek

A Üvegember legnagyobb ereje abban rejlik, hogy minden szereplő lüktet, él és lassan kerülnek napvilágra a titkaik.

Leo Asker nemcsak okos és kemény nyomozó, de érző lélek is, akit az apjával való rideg kapcsolat és a rendőrségen belüli hatalmi játszmák tovább keményítenek. Egyszerre Tarth-i Brienne és érző nő: szikár, higgadt, mégis sebezhető – egy főhős, akivel kérdés nélkül elmennénk a végsőkig is.

Martin Hill hozza az intellektuális oldalt: íróként és városi felfedezőként olyan perspektívát ad, ahol a múlt elhallgatott bűneit köti össze a jelen tragédiáival. Jófiús, kissé könyvmoly, de épp ezért kiváló kontraszt Leo makacs, harcos természetével.

A mellékszereplők közül érdemes kiemelni Para Pert, Leo apját: félszemű, műkezű, kegyetlen múltú alak – élő árnyék, aki mindig ott ólálkodik Leo lelki hátterében. De nincs ez másként az Irving családdal sem: egy pénzben, hatalomban és egymás csontvázain taposó etikátlan elitklán, akiknek titkai nemcsak mocskosak, de veszélyesek is.

És ott van Hellman, Leo korábbi szeretője és jelenlegi ellensége – örökké hátráltató, bugyuta arroganciába burkolt fráter, aki valószínűleg életében nem kért még elnézést semmiért. Kissé egysíkú ugyan, de irritáló karakterként épp jól teszi a dolgát.

Krimi hangulat

Az Üvegember atmoszférája sűrű, hideg és ragadós, mint a szurok: érezzük a feszültséget az erdő mélyén, a csillagvizsgáló omladozó falai között, és minden egyes titkos üzenet mögött, ami újabb fenyegetést vagy épp segítéget hoz. Motte kiválóan mozog a sötét titkok, rejtett hatalmi struktúrák és eltemetett hazugságok terepén, miközben megmutatja: Svédországban sem jobb a helyzet, ha a gazdagok és befolyásosok menekülni akarnak a felelősség elől.

És az a tény, hogy az Üvegember végig ott van és figyel, egyszerűen hátborzongató. Miközben nyugodtan alszod az igazak álmát, ő melletted ül egy hintaszékben, alig karnyújtásnyira tőled és azon gondolkozik, hogy vajon most vessen véget az életednek, vagy később, amikor kevésbé érzed, hogy valaki figyel. Csak hogy Ő mindig figyel. És lát is. Vörösen fénylő szemeivel figyeli minden apró mozdulatodat.

Összefoglaló

Az Üvegember kiváló példája annak, hogy lehet műfajt frissíteni anélkül, hogy feladnánk a gyökereinket. Az író magabiztosan épít két történetszálat, erős érzelmi töltetet ad a szereplőknek, és egy olyan rejtélyt tár elénk, ami nemcsak izgalmas, de mélyen elgondolkodtató. Bár a regény néhol merészen a sci-fi peremére téved, mégis képes megmaradni realisztikusnak, emberinek – és ettől lesz igazán különleges.

Ez a krimi nemcsak működik, de képes újat mutatni egy telített műfajban.

https://krimiolvasoikor.hu/anders-de-la-motte-uvegember/