Legyen magyar mondára épülő fantasy, a dark webes kriptocsalást felgöngyölítő krimi vagy diszkóbalesetet feldolgozó dráma, Mészáros Dorka mindig megtalálja a hangot, a hangulatot és izgalmasan adja át fontos társadalmi üzenetet. A viselkedéselemző kriminológus szerzővel legújabb krimijéről, a Hibakódról és a történet karácsonyra megjelenő rövid folyatásról is beszélgettünk, mely a General Press Kiadó gondozásában jelent meg.

Ifjúsági regényekkel kezdted az írói pályát, majd kifejezetten felnőtteknek szóló krimikre váltottál, most párhuzamosan mindkettővel foglalkozol. Nehéz váltani a kettő között, mire figyelsz egyiknél vagy másiknál?

A legelső könyvem egy tini krimi, úgyhogy abban már egyszerre kellett az ifjúsági korosztályhoz szólnom és krimit is végigvezetni. Nem szeretem a korosztály szerinti elkülönítést, mert úgy gondolom, hogy az a kamasz, aki 14 évesen ifjúságit olvas, az ugyanúgy falja a felnőtteknek való könyveket is. Ha krimit írok, akkor más szemszögből kell az életre tekintenem, és mindig van jellemfejlődés benne, míg az ifjúsági regényeknek az identitáskeresés a központi elem. Nálam legalábbis ez előjön.

Mi a krimiírás metódusa nálad? Minden történeted gyökeresen más, az összes bemutatott bűnügyed teljesen másképp épül fel, még A pszichológus nyomozó sorozaton belül is bravúrosan újat tudsz mutatni az alapsztorikkal. (Eddig három részből áll a sorozat: Mimézis, Arccal a falnak, Hibakód.)

Másképp indulok el minden esetben. A Mimézisnél a kiadó kérte, hogy híres magyar eseteket tegyek bele, és azok másolásáról szóljon a történet. Annál megvolt maga a bűncselekmény, az Arccal a falnaknál tudtam, hogy milyen társadalmi problémát szeretnék bemutatni, és ahhoz jöttek a karakterek. A Hibakódot pedig a Trump elleni merénylet inspirálta, tehát az volt meg nekem, hogy hogyan szeretném kezdeni, és ahhoz jött utána a svéd techguru, vagyis a karaktereket ehhez építettem fel. Ha pedig a sorozatot nézem, akkor egyértelműen a karakterek voltak meg először, vagyis az, hogy Varga Gergőt (a pszichológus nyomozót – a szerk. ) szeretném továbbvinni, és jöttek vele a kollégák, Réka és Toni.

Mennyire ásod bele magadat egy-egy cselekmény szakmai részébe? Viselkedéselemző kriminológusként nyilván sok-sok bűnözői mintázat, elkövetési mód van a fejedben. A Hibakódnál mennyi felkészülésre volt szükséged?

Évekkel ezelőtt írtam egy szakmai cikket a dark webről, ehhez egy IT-s ismerősöm segítségét kértem. Az akkori albérletembe elhozta a gépét, és megmutatta, hogyan működik a dark web, vagyis az internetnek egy rejtett, illegális üzletelésre alkalmas, alvilági része. Megmutatta mi az a hagymaböngésző, hogyan működik a titkosítás, mit lehet keresni és kínálni. Lehet például bérgyilkost rendelni, ahogy a Hibakódban, tehát volt egy alaptudásom erről már. Szeretnék majd például okkult szektás, drogterjesztéses és szervezett bűnözésről szóló sztorit is. Ehhez is vannak alapok, de majd friss infókat is össze kell hozzá szednem.

November végén jelenik meg a Vércseppek a havon című, hat rövid történetet tartalmazó kriminovella-kötet. Az egyik a te alkotásod, abban is Varga Gergőék nyomoznak?

Nem akarok spoilerezni, de az egy klasszikus krimi lesz, ami Hibakód utáni télen játszódik. A címe, Karácsony a nagy házban, ebből ki is derül, hogy a Poirot ügyire inkább hasonlító szerkezet lesz, és egy eddig ritkán emlegetett mellékszereplő adja meg az irányt.

A könyvhosszúságú krimik után természetesen volt számodra, hogy egy novellába tömörítsd az egész nyomozást?

Nem ment természetesen, mert két félét szoktam írni: nagyon rövid, egyoldalas, háromezer karakteres novellákat vagy ugye könyveket. Amikor elkezdtem írni a Karácsony a nagy házbant először izgultam, hogy úristen, nem lesz elég a terjedelem. Majd a végén felhívtam a szerkesztőt, hogy nem fogok beleférni a megadott karakterszámba, és lehet-e több. Lehetett.

A lelkesedésedből ítélve nem bánod az ilyen szakmai kihívásokat, ugye? Belekósolhattál valamibe, amit lehet, hogy magadtól nem próbáltál volna ki.

Nem, sőt. Nagyon jól esett klasszikus krimit írni. A krimijátékaim szoktak hasonlóak lenni, amolyan Agatha Christie-felépítésű történetek.

Korábbi interjúidból tudom, hogy gyorsan írsz, de mindig tudod, hova fut ki a történet. Előfordult, hogy ennek ellenére elakadtál egy történettel?

Azt mindig tudom, honnan hova szeretnék kilyukadni, tehát mondjuk mi legyen a történet vége. Viszont a Farkas éjszakájánál az egyik szereplőm egyszer csak meghalt. Ültem a gép előtt, nem aludtam semmit, miután ez megtörtént, még másnap reggel is kínlódtam. Egyrészt nagyon fájt, hogy ő meghalt, másrészt éreztem, hogy ezt hozta ki a történet, harmadrészt meg elakadtam, nem tudtam, hogyan tovább. Az öcsém, akivel akkor éppen együtt voltunk a szülői házban, egyáltalán nem értette, hogy hogy nem tudom, hiszen én írom.

Vagyis a történet írta önmagát?

Igen, teljesen kiadta jól a végét onnantól kezdve. Azt vettem észre, hogy mindig a történetnek van igaza.

Pár éve nyilatkoztad, hogy a magyar olvasók hamarabb veszik le a polcról a könyvesboltban a külföldi krimiket, mint a hazait. Szerinted miért kelendőbbek itthon a külföldi szerzők művei?

Talán azért, mert egy Magyarországon játszódó sztori nem szakít ki a valóságból annyira, mint egy külföldön játszódó történet. Ha az olvasó egy skandináv krimit vesz a kezébe, akkor egy kimondhatatlan nevű svéd vagy norvég településről olvas, és elvisz a hétköznapokból. Ha a budapesti Teve utcába mennek a nyomozók dolgozni, magyar nevük van és a 4-6-ossal utaznak, akkor az az érzésed, hogy akár találkozhatsz is velük, és akkor már nem olyan hősszerűek. Nem menekítenek el annyira és kevésbé meseszerűek számunkra, mint a sarki fények alatt játszódó, sötét történetek.

Érezhető a javuló tendencia ezen a téren, a Nők Lapja Olvasósarok könyvklubban is olyan visszajelzéseket kapunk, hogy egyre több magyar szereti a hazai krimiket. Te hogy látod?

Igen, az utóbbi egy-másfél évben én is ezt vettem észre. A Tiktokon és az Instagramon is azt látom, hogy egyre jobban nyomják a magyar szerzőket a booktokerek. Van végre egy odafordulás, ami nagyon jó szerintem. Egyébként kamaszként én is elutasítottam a magyar szerzőket, Harry Potteren nőttem fel, és csak később jöttem rá, hogy milyen jó például Böszörményi Gyula Gergő és az álomfogók című könyve attól még, hogy magyar nevek vannak benne.

Két egészen kicsi – kétéves és kéthónapos – gyerek mellett hogyan jut időd az írásra, az egyetemre?

Állandóan priorizálnom kell, és nem nagyon van időm írni, mire le tudok ülni dolgozni, kérdéses, hogy milyen lesz a végeredmény. Először nagyon rosszul éltem meg mentálisan. Most elkezdtem egy prózaíró kurzust, ide rövid írásokat várnak, amiknek az elkészítése tényleg egy egyórás tömény flow szokott lenni. Ez újra lendületet ad.

https://www.noklapja.hu/kikapcs/2025/11/12/interju-meszaros-dorka-iroval/