Tahiti, az elveszett Paradicsom
1767 júniusában a Dolphin nevű angol fregatt
legénysége egy addig ismeretlen csendes-óceáni
szigetet pillant meg. A Gauguin képeiről is jól ismert
Tahitin ekkor még idilli állapotok uralkodtak, így az
európaiak egyfajta földi paradicsomra ismertek benne.
A hajó érkezéséig a tahitiaknak fogalmuk sem volt
arról, hogy a közeli szigeteken túl is létezik valami
még a szomszédos civilizációktól is elzártan éltek,
olyan társadalmat és vallást hozva létre, amelyben az
emberek se nem gazdagok, se nem szegények, s
boldogságukat legfeljebb az ismeretlentől és a
természeti csapásoktól való félelem zavarhatta meg. A
magukat felsőbbrendűnek tartó európaiak érkezésével
azonban elkezdődött e több évszázados kultúra és az
új betegségek megjelenésével az őslakosság
haldoklása, melynek szemtanúja lehetett többek között
a híres felfedező, James Cook kapitány, Herman
Melville, a Moby Dick, a fehér bálna szerzője és
Robert Louis Stevenson, A kincses sziget írója,
valamint Paul Gauguin, a festőművész is.
David Howarth, a brit történelem fontos epizódjait
feldolgozó szerző történeti hitelességgel, korabeli
dokumentumokra támaszkodva számol be a két civilizáció
drámai találkozásának részleteiről, emberi drámáiról.
