La Fontaine legszebb meséi
Jean de La Fontaine élete második felében, a
17. század utolsó évtizedeiben szinte már csak
meséket írt. Verses fabulákat. Más műfajokban
kifejtett munkássága minden bizonnyal nagyobb
megbecsülést szerzett volna neki pályatársai körében,
hiszen azok a meseírást nem tekintették komoly
irodalmi műfajnak. La Fontaine mindmáig páratlan
népszerűségét mégis a fabuláknak köszönheti, méltán
nevezte őt Sainte-Beuve a franciák Homéroszának.
Előtte Aiszóposz és Phaedrus, utána pedig Lessing,
Krilov, vagy éppenséggel a mi Fáy Andrásunk –
mondjuk ki nyíltan: didaktikus állatmeséi is komoly
sikert arattak, de ezek azért nagyon különböznek La
Fontaine fabuláitól, lévén csupán frappáns,
tanulságos történetek, esetenként akár versbe is
szedve. La Fontaine állatmeséi költemények. A poézis
minden szépségét felvonultatók. Ez a gyűjtemény egy
káprázatosan illusztrált, roppant impozáns francia
kiadásnak magyar nyelvű hasonmása.
