Egy könyvfüggő vallomása a Fojtott suttogásról
(kiadvány: Fojtott suttogás)
A General Press Világsikerek sorozatának több tagja is évek óta figyel engem apukám polcáról, de eddig annyira nem keltették fel az érdeklődésemet. Most viszont úgy döntöttem, hogy próbát teszek a sorozattal, és milyen jól tettem! Volt ebben a könyvben minden: izgalom, vér, erőszak, emberi sorsok, könnyek, egy szóval minden, ami egy iszonyat jó krimihez kell. Marnie már az első pillanatban szimpatikus lett nekem, és mikor megismertem a sorsát, nagyon megsajnáltam. Mégis valahogy örömmel olvastam a mindennapjairól, mert az ilyesfajta dolgok kíváncsivá teszik az embert. A kezdetektől jelenlévő zaklató-monológ igazi hidegrázós hangulatot kölcsönzött a könyvnek, szinte úgy éreztem, hogy hátra kell néznem, nem figyel-e, nem követ-e valaki engem is Le a kalappal Robotham előtt, mert a legtöbb krimiben már az első néhány oldal után sejtem, hogy ki a gyilkos: na itt nem! Rájöttem az alapvető kapcsolatokra a szereplők között, de arra, hogy a végén ki lesz az a bizonyos elvetemült személy, aki gyilkolja az embereket, álmomban sem gondoltam volna. Végigizgultam az egészet, szinte le sem tettem, mert egyszerűen annyira izgalmas volt, hogy az hihetetlen. A regény állásfoglalást vár el az olvasótól: el kell döntenünk, hiszünk-e Marnie-nak, vagy gyanakszunk, mint a történet rendőrei. Én az előbbi mellett voksoltam, ez is dobott az izgalomfaktoron. A végkifejletet nem tudtam volna előre megjósolni, nagyon nagyon durva volt, szóval mindenképp olvassátok el!! :) Forrás: http://mostjo.blogspot.hu/2015/03/michal-robotham-fojtott-suttogas-joseph.html 2015-03-30 15:00:18
|
|