A Douglas Preston és Lincoln Child szerzőpáros több sikeres évtizedet tudhat maga mögött, ami a munkásságukat illeti. Írásaik nagyrészt a krimi, thriller és fikció kategóriákba sorolhatóak, és mindkettőjüknek vannak egyéni alkotásaik is. Meglehetősen sok regényük egy-egy sorozat része, ilyen például a Pendergast-sorozat, amely egy kitalált FBI-ügynököt személyesít meg, és a Gideon Crew-sorozat is, amelynek harmadik kötete Az elveszett sziget.

Gideon Crew meglehetősen rejtélyes személyiség és kétség sem férhet hozzá, hogy nem egy hétköznapi figura. Nem tudjuk, milyen munkát végez, de az hamar kiderül, hogy munkaadója sem az a személy, akivel a metrón összefuthat az ember. Bizonyos tekintetben egyenes és nyílt, azonban úgy tűnik, mégis titkok veszik körül, leginkább a jelenlegi küldetés kapcsán. Gideon épp elég okos és képzett, hogy megelégedjen az ebből fakadó előnyökkel és elégtétellel, ezért a küldetés elején hatékony, zseniális, meglepő módszereivel a tőle megszokott formáját hozza. Amikor azonban arra kérik, hogy lopja el a híres és unikumnak számító Kellsi Kódex egyik lapját, a küldetés teljesítése után a szokásos diszkréció helyett a kérdezést választja. Glinn, a kerekesszékbe kényszerült megbízója elárulja, hogy ő maga is egy megbízott, és a kódex lapja nem csupán egy illegálisan fellépő műkincs-rajongó hóbortos birtoklási vágyának a tárgya, hanem valami, ami ennél sokkal nagyobb jelentőséggel bír. Gideon azzal is szembesül, hogy a küldetése itt nem ért véget, sokkal inkább most veszi kezdetét, ugyanis a kódex kézzel festett lapjai alatt a festékréteg egy ókori görög térképet rejt. Egy olyan térképet, ami a valaha volt lehető legfontosabb kincshez vezet és nem csupán néhány ember, hanem az egész emberiség sorsát befolyásolja majd.

Alapos és részletekbe menő kivizsgálás és tanulmányozás után a térkép, még ha rejtélyesen is, de felfedi önmagát. Egy útvonalat jelez, feltehetően a Karib térségben, de sem a konkrét helyszín sem a kincs természete nem egészen világos. Vagy mégis…? Amint a kezdeti érdektelenséget felváltja a lelkesedés, Gideon azonnal megkapja a további lépésekhez szükséges eszközöket és elegendő információt ahhoz, hogy kincsvadászatra induljon a világ talán legrejtélyesebb vizein egy könnyű kis hajóval és egy képzett útitárssal együtt. Aki nem mellékesen egy nő, és legalább annyira büszke arra, amit elért, mint Crew. A kérdés mindkettőjük számára az, hogy képesek lesznek-e együttműködni és hatékony csapatot alkotni, vagy összeférhetetlen személyiségük akadálya lesz majd a küldetés sikerének? Glinn azonban semmit nem bíz a véletlenre, így bárki okkal gondolhatja azt, hogy speciális programja, amit a különböző személyek váratlan helyzetekben való viselkedésének legvalószínűbb változatának megjósolására fejlesztettek ki, ezúttal is tisztában van a helyzettel.

A történet kezdetén Gideon Crew valóban egy különleges személyként bukkan fel, aki bárkinek túljár az eszén, a legváratlanabb helyzetekben is nyugodt és cselekvőképes marad, és tetszés szerint képes megszerezni azt, amire a megbízója – bárki legyen is az – a legjobban vágyik. Úgy ismerjük meg, mint egy zsenit, akinek olyan lehetőség képezi a valóságalapját, amely más földi halandónak eszébe sem jut. A hajóút azonban módszeresen felülírja mindezt. Kiderül, hogy ő is ember, aki igyekszik a lehető legkevesebb konfliktust szítani maga körül, és motivációja is meglehetősen plasztikus lesz, amikor megsejti, hogy az ő életét is gyökeresen megváltoztatná a keresett kincs. Ha mással nem is, jó néhány év többlettel biztosan. A kalandozást ugyan nem sikerül teljesen veszélytelenül és bonyodalommentesen átvészelni, de úgy tűnik, a véletlenek vagy sorsfordulatok folytán mégiscsak a közelébe kerülnek annak, amit már az ókori görögök, sőt maga Odüsszeusz is személyesen ismert: a szigetnek, ahol a rejtélyes kincs megtalálható.

[...]

A teljes cikk itt olvasható >>