Szeretek új szerzőket megismerni és kicsit kimozdulni a komfortzónámból, amit a krimik terén lefed a skandináv szerzők regényei. Angela Marsonsnak gondoltam adok egy esélyt, mert a fülszöveg alapján tetszett a történet, és szerencsére az írónő be is váltotta a hozzá fűzött ígéretét. De nem szaladjunk előre ennyire.

Kim Stone, a könyv főhősnője a harmincas évei közepén jár már sok mindent megtapasztalt nyomozónő. Ő és kollégája érkezik először az egyik tetthelyre, ami egy betöréses gyilkosságnak tűnik. Persze, ahogy annak lennie kell a gyilkosságok elkezdenek szaporodni és egy régi gyermekotthon felé tereli Kimet és dolgos csapatát, amit Bryant, Kevin és Stacie alkot, és persze Kim főnöke, aki néha megfeddi a nő nyomozási eljárásait. Kim ugyanis nem hallgat senkire, és semmire. Megy a maga feje után, de sosem csinál ostobaságot. Végtelenül okos nő, és kollégái tudják ezt, és vakon követik. Amikor a lányotthonnál járnak Kimnek megérzése támad, és tudja, hogy az egykori dolgozók hirtelen elhalálozásai valami súlyos dolgot rejtenek (a föld alatt).


Maga a nyomozás és a gyilkosságok izgalmasak voltak és szerencsére nem jöttem rá a könyv legelején, hogy ki lehet a gyilkos, ráadásul a könyv vége még egy olyan csattanót is tartogat, ami nagyon érdekes megoldásnak tűnt nekem. Sajnos spoilerek nélkül nem tudok nyilatkozni, mert szeretném ha elolvasnátok a regényt, mert több van ebben, mint egy átlagos nyomozgatunk, megvan a gyilkos, elítélik krimiben.

Az Elfojtott sikoly egy olyan nőt mutat be, aki maga is sokat szenvedett anno, nevelőszülőktől-nevelőszülőkig vándorolt, így lelki okokból is fontos Kim Stone-nak az ügy és a gyilkosságok. A múltbéli szörnyű titok elfedői, és a jelenkor gyilkosa összefonódnak, és ezzel szépen össze is zavarják a nyomozást. Kim és csapata viszont érti a dolgát, a nyomozónő módszerei nem túl humánusak, de ez nem is baj. Kim az a karakter volt, akit úgy szerettem meg, ahogy van. Szarkasztikus poénokkal és igazi eltökéltséggel, és bár úgy tűnhet a külvilág számára, hogy érzéketlen, az írónő mégis megmutatta az érzékeny oldalát is.

Angela Marsons jól felépítette a regényét. Tetszett a főszereplő stílusa, és kollégáival való viszonya, és az érzelmi töltetek, amik a visszaemlékezésekkor előjöttek. Ezekből lehetett volna több is, hogy még jobban megértsem Kim motivációját, de annyira pont elég volt, hogy megvillantsa a miérteket.

Nem jöttem rá az elején, hogy ki a gyilkos, és az írónő végig úgy alakította a szálakat, hogy az utolsó pillanatig ne legyen semmi sem biztos. A gyilkos elkapása után még tartogat a könyv egy olyan csavart, ami szerintem nagyon érdekes, de erről nem beszélhetek, szépen olvassátok el.

Az Elfojtott sikoly című könyvnek van néhány kemény jelenete, de korántsem annyira, mint amikhez edződtem, ez a regény inkább az érzelmi dolgokra hat, de arra keményen. A gyerekotthonban élők  kiszolgáltatottsága, a borzasztó körülmények közül kimentett gyerekek történetei, az őket gondozók élete és motiváció mind-mind tanulságosak voltak. A jelenkori gyilkosságok nem voltak annyira kegyetlenek, mint a múltbéli dolgok, ennek a könyvnek az az erőssége, hogy visszafelé tekint.

A gyilkosnak is jutott egy-egy röpke rész, amiből egy kicsit jobban megérthető a fejében lejátszódó folyamatok. Ezeket a részeket nem éreztem annyira erősnek, de jól elkülönítették a nyomozás közti részeket és illetek is a könyvbe. A bűntény felgöngyölítése végig figyelemmel tartott, drukkoltam Kimnek és csapatának. Egy-két mellékszereplő, akik részt vettek még a könyvben különösen szimpatikussá váltak. Az egyik az antropológusnő Cerys volt, a másik pedig Lucy, a tolószékes és magatehetetlen lány, aki fontos szerepet kap a könyvben.

Angela Marsons egy olyan sorozat (remélem, hogy jön majd a többi része is a Kim Stone sztorinak) alapjait tette le, amit érdemes lesz nyomon követni, mert szórakoztat és egyben elgondolkodtat is. Az emberi lélek sötétjéről, a kiszolgáltatottságról és a bűnök elkövetésének miértjeiről és feloldozásáról biztos, hogy agyalni fogsz majd olvasás közben. Én ajánlom!

A teljes recenzió itt olvasható