Elfojtott sikoly blogturné - Szembetűnő
(kiadvány: Elfojtott sikoly)
Mindjárt az elején leleplezem magam: egy kicsit talán elfogult recenzió következik. De mindent meg tudok magyarázni. Még az e regény iránt érzett rajongásom is. Ugyanis, a legkevésbé sem titok, hogy a krimi és a thriller világa, alaphangon is: komfortzónámon kívül áll. Így különösképp nem vagyok olvasott az irodalom e területén. Azt ugyan nem tudom, hogy mindezekkel együtt, mekkora a műfaj kedvelői számára megbízhatóságom, ha azt mondom: az Elfojtott sikoly maximálisan meggyőzött. Mindenesetre így történt: maximálisan meggyőzött!

"Ítélkezni könnyű, 
de mindenkiben rejlik valami jó, 
csak meg kell keresni."

Felmerülhet persze a kérdés, hogy a friss megjelenések tengerében, miért pont ezt a könyvet akartam kipecázni magamnak, mikor annyi romantikus, történelmi és önéletrajzi kötet érkezik napról napra a könyvesboltok polcaira...
 
 

Nos, magam sem értem pontosan. Egyrészt, mert roppant kíváncsi természet vagyok, másrészt, mert nagyon megtetszett a fülszöveg, harmadrészt, az idén eddig megkezdett sorozatok sikerén felbuzdulva többre és újabbakra is vágyom. Ó, és még valami:az is felhívta a figyelmem, hogy az eredeti megjelenéshez képest milyen gyors tempóban megérkezett hazánkba a könyv. Gyanús, gyanús. És nem is véletlenül. De lássuk, mivel is vett le a lábamról ez a thriller. Ha azt mondom, tetszett úgy, ahogy van, egyrészt elég rövidke lenne a recenzióm, másrészt pedig elég csapnivaló blogger és olvasó lennék. Göngyölítsük fel hát rajongásom okait!

"– Szakmailag megalapozott becslésem szerint a felnőttkort még el nem ért, 
tizenöt évesnél nem idősebb áldozattal van dolgunk.
– Szakmailag megalapozott becslés? Így nevezi a tudományos szakzsargon a találgatást?"

Az Elfojtott sikoly nagyon sok szálon fut. Az alaptörténet (roppant váratlan és meglepő módon) egy gyilkosság, melynek elkövetőiről, áldozatáról, körülményeiről és helyszínéről lényegében semmit nem tudunk meg a kötet elején. Csupán annyit, hogy a tetemet elássák.
 
 
 
 
Aztán snitt, és egy újabb gyilkosság, melynek legalább már némileg tisztában vagyunk áldozatával és helyszínével, és azt is megtudjuk, hogy köze van az imént említett, több évvel ezelőtti gyilkossághoz. A nyomozás ennek az esetnek a kapcsán indul meg, s válik egyre szerteágazóbbá, szövevényesebbé. Mindezt tovább bonyolítja egy ásatási helyszínen felbukkanó hulla, ami nem egyezik meg a történet elejivel, visszatekintünk a múltba egy árvaházhoz és az azt ért tűzvészhez, egykori dolgozóihoz és lakóihoz. Ne ijedj meg, ne navigálj el, nem folytatom a cselekményleírást. De azt már te is láthatod, a talpraesett Kim Stone nyomozónak a legkevésbé sincs könnyű dolga. A rábízott ügy mellett ráadásul saját szellemeivel, múltjával is meg kell küzdenie. Ami a nyomozást illeti: a Főnöknek kiváló munkatársai akadnak...

"Tisztában voltak vele, hogy az egész világot nem tudják megváltani, bármennyire szeretnék 
– de vannak pillanatok, amikor egyszerűen muszáj foglalkozni a világnak azzal a parányi részével, amelyikbe az ember éppen belebotlik."

...a fókuszba kerülő karakterek mindegyike kidolgozott, az írónő a krimi tipikus szereplőgárdáját vonultatja fel a regényben. Maga a főszereplő, Kim Stone szarkazmusa lehengerlő, a fordítás számomra igazán megnyerő, a poénok ülnek és átjönnek. S bár sokszor érződik az, hogy főhősnőnk mintegy gép ontja magából sziporkázó beszólásait, és jobbnál-jobb meglátásait, véleményem szerint, a történetfolyam patikamérlegen mért, tökéletesen elhelyezett szakaszaiban mutatja meg emberi oldalát is. Imádtam, hogy miközben minden idegszálammal igyekszem figyelni, és lekörözni őt, picit meg is ismerkedhetek vele, a múltjával.

"Aznap dönthetett volna úgy, hogy nem nyomja meg azt a gombot. 
Kapitulálhatott volna a betegség előtt, és elnyerhette volna az örök békét, 
de nem tette, mert meggátolta ebben valami: a remény."

De nem csupán vele, hanem a mellékszereplőkkel, valamint a régmúlt és a jelen gyilkosaival is. Közülük az egyikben (a régmúltéban) már-már biztos voltam, nem okozott különösebb meglepetést leleplez(őd)ése. Az ő levelei, áldozatairól írt "esettanulmányai" számomra megrázóak és érthetetlenek voltak. Szerencsémre, mert ha érteném, képes lennék velük azonosulni. De nem tudok, és nem is akarok. Mindazonáltal ezek a naplószerű beékelt fejezetek még színesebbé és még figyelemfelkeltőbbé tették számomra a sztorit. A gyilkos ott motoszkált a jelen eseményfolyamában, követte a fejleményeket, és igyekezett azokat befolyásolni is. Főleg -persze- akkor, mikor elérhető közelségbe került a lebukás lehetősége. A jelen gyilkosának kilétének felfedése viszont tényleg katarzist okozott számomra, és az is, hogy akiben némi titokzatosságot és gyanút véltem felfedezni, végül tisztára mosta magát. Szeretem ezeket a fordulatokat. És még valami: a legkedvesebb mellékszereplő számomra Lucy. Nem árulom el, ki ő. Ismerkedjetek meg vele!
 
2015-11-04 12:26:28
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Fordította: Fügedi Tímea
,,Emlékezz a halálra!" - Zerubabbel Barraclough órásmester ars poeticája A Brontë nővéreknek két szenvedélyük van: az írás és a nyomozás. Mivel az alkotói karrierjük háttérbe szorult,...
Fordította: Tihor Szilvia
Két gyerekkori barát és egy döntés, amely szétszakítja, mégis örökre összeköti őket
,,Éreztem, hogy ez a csend nem az üresség csendje. Hanem az iszonyat, a rettegés csendje. A gonosz csendje." Egy balul végződő eljegyzési vacsora után az egyik vendéget, az idős Fionát holtan...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ