Azt hiszem, nagyon régen volt már, amikor Júlia és egyéb romantikus füzeteket olvasgattam, de egy dologra tisztán emlékszem, arra, hogy minden realitást nélkülöztek. Természetesen ez nem gátolt meg abban, hogy őrületes mennyiséget olvassak el belőlük. Egy idő után azonban eltávolodtam a felnőtt, romantikus történetektől. Aztán jött ez a lehetőség, hogy Debbie Macomber egyik romantikus regényével turnézzunk és a fülszöveg elolvasása után azonnal előjött a romantikus énem. Lávsztori ráadásul karácsonnyal egybekötve? Így november végefelé igen, erre volt szükségem, úgyhogy azonnal lecsaptam a könyvre.

A történet pedig minden várható kliséje mellett mégis különleges. Adva van egy lány, Addie, aki az édesapja halálhírét meghallva, hat év távollét után hazatér. Addie sosem érettségizett le, úgy gondolta, hogy így is talál magának nagyon jó munkát, de sajnos az álmait nem koronázta siker. Az édesanyja örömmel fogadja vissza, viszont elmeséli neki, hogy a barátnőjével, Julie-vel együtt nem töltik itthon a karácsonyt, hanem elutaznak egy karibi-hajóútra.
Addie így egyedül maradna az ünnepekre, ha nem történne Julie fiával, Erich-kel egy csúnya autóbaleset, aki emiatt gondozásra szorul, így Addie kénytelen segíteni a férfinek. Ami persze nem túl könnyű a számára, hiszen Addie halálosan szerelmes volt kislányként Erichbe, aki viszont kihasználva ezt, pokollá tette a lány életét a sok szurkálódásával és szemétkedésével.

És itt lép képbe Harry Mills, aki nem más, mint egy angyal és akit a Mennyből küldtek le, hogy segítsen az embereken. Az első "munkája" Addie, akinek a sorsát kellene egyengetnie, ő pedig a mentorával közösen megpróbálnak egy boldog karácsony és talán egy még boldogabb jövő felé terelgetni a lányt.

Úgy éreztem, hogy az írónőnek is nagyon tetszik ez az "angyal-szál", mert úgy tűnt, mintha a valódi főszereplő nem is Addie lett volna, hanem Harry. Vele néha több időt töltött az írónő, mint a férfi és a női főhőssel.
Nem mintha gondom lett volna Harryvel, mert azzal, hogy most érkezett a Földre, szinte minden új volt neki. Sok mindenre felkészítették, de az emberi érzelmekre, szlengekre, viselkedésekre nem. Így elég sok vicces dolog történik vele, engem sokszor a Supernatural sorozat Castieljére emlékeztetett, neki voltak ilyen humoros szituációi először az emberekkel:).

Nagyon kedveltem az esti iskolát is, ahová Addie beiratkozott és ahol Harry volt a tanár. Nagyon különc kis társaság gyűlt össze, a börtönből frissen szabadulttól egészen a leszerelt, lelki sérült katonáig és érdekes volt látni, hogy kiből mit hoz ki az iskola és természetesen Harry.
Amit viszont hátrányként mondanák, az a történet rövidsége. Annyi, de annyi kibontandó történet lett volna, amire lett is volna hely és idő is, de sajnos az írónő nem használta ki a lehetőséget. Pedig az esti iskola tanulói mind, mind nagyon érdekes karakterek voltak, szívesen olvastam volna arról, hogy mi is történt velük a továbbiakban. Vagy akár ott van Addie és Erich, az ő száluk is lehetett volna kicsit jobban kidolgozott.
Addie nagyon kedvelhető főhősnő, tetszett az érzelmi fejlődése, ahogy eleinte tele van sérelmekkel, negatív gondolatokkal és szépen lassan kibontakozik egy másik Addie, aki képes meglátni a jót, képes fejlődni és persze szeretni.
A férfi főhősünk pedig Erich. Róla sajnos nem sokat tudunk meg, csak annyit, amennyit az írónő az adott szituációhoz mérten megosztott velünk, pedig kíváncsi lettem volna az ő történetére is. Annyi kérdésem lett volna vele kapcsolatban is! Viszont a kettőjük közötti kémia szinte tapintható volt, nagyon élveztem a közös jeleneteiket, ahogy eleinte meg tudták volna ölni egymást egy kanál vízben is, de a férfi balesete lassan összehozza őket.

Összességében az apróbb hibái ellenére is nagyon szerettem ezt a regényt, ami egyszerre volt romantikus és humoros, egy könnyed, karácsonyi olvasmány. És kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki egy kicsit is romantikus lelkületű és a karácsony közeledtével szeretne hinni a csodákban, a szerelem és a szeretet erejében és természetesen az őrangyalokban!

A teljes recenzió itt olvasható