Minden október közepén eluralkodik rajtam a karácsonyi láz, amit kénytelen vagyok még hetekig elfojtani magamban. Idén sem volt ez másként, s miközben ádáz küzdelmet vívtam a bal vállamon ülő szarvacskás lénnyel, hogy még nincs itt az ideje a karácsonyi dalok hallgatásának, díszítésnek, szembejött velem ez a gyönyörű csomagolásba bújtatott, instant kis karácsony csomag. Képtelen voltam ellenállni neki, de hát: karácsony + macska-egér viszonyból kibontakozó romantika = Lilla szeme izzóként gyullad ki. És persze az is benne volt a dologban, hogy már régóta szerettem volna olvasni valamit a kiadótól.
A fagyöngy alatt azt adja, amire ilyenkor a legtöbb ember vágyik: egy kis szívet melengető csodát. Tulajdonképpen pont olyan, mint maga a karácsonyi időszak. Ahogy kinyitod a könyvet, eltölt a várakozás izgalma, majd minden egyes oldallal újabb dísz kerül a helyére, mígnem már benne vagy a karácsonyban, ami olyan gyorsan véget ér, mintha nem is lett volna, de a lelkedben még ott lobog az a bódító kis lángocska, ami egész lényedet melengeti, és jó érzéssel töltenek el a közelmúlt emlékei.
"- (...) Az emberek hajlamosak falakat építeni, amikor éppen ajtókat kellene kinyitniuk."
A történet főszereplője Harry Mills egy frissen a Földre érkezett angyal, aki végre megkapja első küldetését Addie személyében. Az ő feladata, hogy újra a jó irányba terelje a makacs, húszas évei közepén járó lányt, aki hat évvel korábban abbahagyta a sulit és elköltözött a családi fészekből, hogy saját lábára álljon. Ám Harry-nek elég korlátozottak a lehetőségei, és helyzetét az emberi lét, valamint az azzal járó érzelmek sem könnyítik meg.
Noha odafent felkészítették a legtöbb dologra, az emberi testtel járó bonyodalmakról senki nem beszélt számára, így az újonc angyalra az újdonság varázsával hat a düh, a harag, vagy éppen a vonzalom érzése. Ebből kifolyólag rengeteg galibába keveredik munkahelyén, a helyi fősulin, ahol minden lépését árgus szemek lesik, szerelmével üldözni kezdi a franciatanárnő, és a mogorva igazgató állandóan az irodájába hívatja.
Harry csetlései aranyosak, állandóan mosolyt csalnak az olvasó arcára. Én teljes mértékben el tudtam hinni róla, hogy tényleg egy újonc, testet öltött angyal, aki folyamatosan új kihívásokkal találja szembe magát, s tiszta lelke végett rácsodálkozik a halandói élet furcsaságaira. És pont a szeplőtlenségéből fakadó jóhiszeműsége az, ami folyton folyvást bajba sodorja. Emiatt még azt is elnéztem neki, hogy tulajdonképpen nem sokat tett küldetése érdekében - bőven elég volt leszerelnie a hormontúltengéses tanárnőt.
Mindeközben Addie, a regény másik főszereplője belátva, hogy évekkel korábbi elképzelését nem sikerült megvalósítania, visszaköltözik édesanyjához, és beiratkozik esti suliba, hogy letehesse az érettségijét. Úgy tervezi, hogy az apja halála utáni első karácsonyt együtt tölti édesanyjával. Csakhogy az asszony a szintén özvegy szomszédjával befizetett egy egzotikus hajóútra, ami kis híján meghiúsul a szomszéd hölgy goromba fiának balesetével. A lánynak kell némi angyali lökés ahhoz, hogy végül magára vállalja Erich gondozását, minthogy a jóképű srác egyben gyerekkori szerelme, és élete megkeserítője. Utálják egymást, mint kutya és macska.
A fiatalok kényszerű helyzete tehát ezen a szálon is gondoskodik kellő mennyiségű humorról. Addie és Erich mély megvetéssel, pusztán a legszükségszerűbb kommunikációra szorítkozva indít. Állandóan beszólogatnak egymásnak, mindenért zsörtölődnek. De igaz a mondás, miszerint a gyűlöletet csak egy hajszál választja el a szeretettől, és esetükben az egymás utálásába ölt erős érzelmi töltet szép lassan átbillenti a mérleg nyelvét. Az odáig vezető út azonban elég rögös, tele van gúnnyal, viszolygással, félelemmel és féltékenységgel, amin az sem segít, hogy két rettenetesen konok emberről van szó.
A könyv hosszúságából adódóan nincs időnk arra, hogy mélyebben is megismerjük őket, ám az szemmel látható, hogy Addie és Erich is szeret kiállni a maga igazáért. Tele vannak tüskékkel, amiket részben egymásnak okoztak, részben pedig az élet döfte beléjük.
Addie folytonos félelemmel fordul a srác felé, retteg tőle, mikor tol ki vele újra, ám ezt leszámítva végtelenül pozitív lány, aki készen áll a változásra, hozzon az bármit is. Nem mellesleg pedig rajong a karácsonyért, és az azzal együtt járó dolgokért. Míg vele ellentétben a mufurc Erich tűzként kerül mindent, ami az ünneppel kapcsolatos. Ugye mondanom sem kell, hogy Addie számára ez felhívás keringőre? Eltökéli, hogy ha törik, ha szakad, kinyitja a férfi szívét, és megszeretteti vele ezt a varázslatos ünnepet.
Kettejük csatározásai aranyosak, és sokszor több rejlik bennük, mint, amit a felszínen láthatunk. Szívesen olvastam volna róluk többet is, mert bőven lett volna még mit boncolgatni akár több száz oldalon át is. De tudom, ez nem egy lélektani-, hanem szórakoztató, karácsonyi regény. Ahhoz mérten pedig jó volt. Sőt az írónőnek sikerült még a kémiát is megfelelő mértékben belecsempésznie. Hiába gyors ütemű, a vonzalom első perctől érezhető.
Összességében tehát azt kaptam, amit vártam. Néhány óra önfeledt, karácsonyi hangulatú kikapcsolódást - amit az olyan háttérelemek, mint a havas táj, fenyőfadíszítés, sütisütés, villódzó karácsonyi fények, angyali csodák tettek még varázslatosabbá. De mindemellett nagyon tetszett még a különleges összetételű, ilyen-olyan problémákkal küzdő, ámde nagyon is szerethető osztály (szívesen olvasnék velük egy-egy saját regényt is), valamint a könyv alapját is alkotó Karácsonyi ének c. mű bevonása (bevallom, engem ezidáig elkerült Dickens története, de Addie annyira felcsigázott, hogy idén ezen változtatnom kell). Szóval minden hibája és hiányossága ellenére megmelengette a lelkemet. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy cseppnyi csodára vágyik. Ideális olvasmány a karácsonyfa mellé gubózva.
Ui.: ha ismeritek az Angyali érintés c. sorozatot, akkor ez pont olyan, mint egy rész abból.
A teljes recenzió itt olvasható
