Én már tudom, hogy fény derül-e és természetesen, nem árulhatom el. Azt viszont igen, hogy aki ismeri és szereti Jeffrey Archert, az ebben a könyvében sem fog csalódni. Fiatalkorom kedvenc írója, akkoriban szinte minden könyvét elolvastam. 

Nem tudom, hogy valóban a szerencse fiai voltak-e főszereplőink, hiszen elszakították őket egymástól, külön nőttek fel, de mivel nem tudtak erről, így nem is okozott gondot egyikőjük életében sem. A könyv fordulatokban gazdag, szórakoztató, hamisítatlan Jeffrey Archer stílusban. A cselekmény magával ragad, és csak olvasod, olvasod... Nagyon szeretetreméltó főszereplőkkel, és természetesen egy gonosz karakterrel, hogy szerethessünk és utálhassunk is. Nem kell belemélyednünk senki lelkivilágába különösebben, egyszerűen anélkül is élvezzük a történetet, szinte végigrobogunk rajta. Ám emiatt volt  most egy esetben   hiányérzetem, egy bizonyos eseménynél nagyon hiányoztak számomra az igazi érzelmek és nem tudtam elképzelni, hogy az amerikai emberek tényleg így működnek. De úgy általában, nagyon élvezhető így a történet, és nem untam a politikai csatározásokat, választásokat sem. Sőt! Izgultam a jelöltekkel együtt a szavazatszámlálásoknál, és tetszett, hogy az író nem mélyedt bele mégsem annyira a politikai témákba,  hogy unalmassá váljon.   Nem maradt ki a regényből a bírósági tárgyalás sem, amit különösen kedvelek. Romantika,  szerelem,  titkok,  családi és baráti összetartás,  ezeket a témákat mind nagyszerűen vonultatta fel az író ebben a könyvében is. 

A könyv olvasása során értek meglepetések, voltak váratlan fordulatok és kiszámítható, megjósolható események is, ami azonban Jeffrey Archernél nem szokatlan, ettől éppen annyira otthon érezhetjük magunkat a történeteiben, mint a saját szereplői.

 

Forrás: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/12/jeffrey-archer-szerencse-fiai.html