 A fagyöngy alatt blogturné - Insane Life blogja
(kiadvány: A fagyöngy alatt)
A könyv befejeztével legelső reakcióm az volt, hát ez nagyon cuki volt. Valódi karácsonyi, fűszeres és édes történet. Már-már megadta a karácsonyi hangulatot. (Ami nálam nem is szokott elmúlni... :P )
A történet több szálon játszódik, több karaktert ismerhetünk meg, de lényegében Erich és Addie páros viszi a fő vonalat. Harry őrangyal, akit Addie felügyelésével bíztak meg és szeretne segíteni a lányon, mindezt úgy, hogy az angol tanárjaként adja ki magát az iskolában. Másfelől Harry szála is fut tovább, hiszen megismerkedik egy tanárnővel... Addie és Erich kiskoruktól fogva gyűlölik egymást és Addie különösképpen nem bírja elviselni a fiút. Ennek az oka, hogy szomszédja Erich, aki egyébként testvére haverja már darabokra törte a szívét. Érthető miért taglózza le a hír, hogy neki kell majd "vigyáznia" Erich-re, hiszen szinte ősi ellenségek. Ahogy egymással összezárva vannak és gondoskodik a fiúról, fokozatosan rájönnek, nem is olyan rossz a másik. Addie pedig kénytelen szembesülni a ténnyel, Erich nem az a negatív típusú személy, amilyennek beállította, pusztán az emlékek sötétítik el a benyomásait. helyesebben az összetört szív sok mindenre máshogy emlékezik.Természetesen Erich élete sem volt csupa móka és kacagás. Néhányszor arcul csapta a valóság és ebből fakad az ünnephez való tartózkodó hozzáállása, valamint eleinte a lánnyal sem viselkedik túl kedvesen. Odaszólásaival idegesíti a lányt és érezhetően nem érzi Erich körül kényelmesen magát. Másfelől Addie-nak is van néhány félresikerült kapcsolata, tehát az évek múlása és tapasztalatai kapcsán volt ideje mérlegelni a srác nem is volt akkora szemét, mint ahogyan emlékszik. Rettentő aranyos történet, igazán ünnepi hangulatot tud előidézni, minden elem meg van benne. Szeretet, összetartás, egymás iránti tisztelet, fa, fagyöngy és szinte orromban érzem a karácsony illatát. (Lehet erről az olajmécses is tehetett. - Nincs 5 fajta és nem, nincs mellé fenyőillatú...) Sokszor megálltam és elgondolkoztam egy pillanatra, inkább csak a karakterek érzelmeit elemeztem. Mindenki másmilyen, más háttérrel rendelkezik, megkockáztatom ez az egyik mozgatórugója a történetnek. Pillanatra beleképzeltem mindig magamat az adott személy helyzetében, néha azért nehezebb volt, például Harry esetében, valahogy nem ment. Minden szereplőnek külön története van, más előélettel és nem is mindenki szent. Ez ad a sztorinak másik keretet, ami tulajdonképpen Addie és Erich esetében is feljön, az elfogadás. Fogadjunk el másokat olyannak, amilyenek és ha lehet ne ítélkezzünk felettük oktalanul. A könyv rövidke, hamar kiolvasható és szórakoztató. Azt mondom két sütés között, amíg kel a tészta, esetleg sül a beigli kiolvasható. A legtökéletesebb fotelben hátradőlve, karácsonyi égőket bekapcsolva meleg tea mellett olvasni, esetleg karácsonykor. Természetesen rövidségének meg van a saját hátulütője, mert így nem minden karakter lett egyformán kifejtve. Kicsit lehetett volna hosszabb és mélyebbre ható. Ettől függetlenül ez a stílus is rendelkezik egy sajátos bájjal, több mindent tudsz beleadni saját képzeletedből. Összességében nagyon cuki karácsonyi könyv. Ajánlom mindazoknak, akik picit át szeretnék érezni a karácsonyi hangulatot és esetleg ezt az érzést némi romantikával fűszerezni. Igazán édes eredményt kapunk. Most mondanám elmegyek mézeskalácsot sütni, de szerintem kicsit még korai. :) 2015-12-01 15:39:20
|
 |
|
