 A Gyilkos ajánlója Könyvszeretet oldalán
(kiadvány: Gyilkos)
Miért pont ez? Ami thriller, krimi és még pszichológus is van benne, az jöhet.
Fülszöveg: Alex Delaware pszichológus meg sem moccan, azután hanyagul keresztbe teszi a lábát, és igyekszik nyugodtnak mutatkozni. Mindezt úgy, hogy a páciens, aki vele szemben ül, megütögeti a mellette lévő táskáját, és az egyik ujjával körülrajzol egy dudort a bőrön. Megütögeti még egyszer, tompán puffan, az ott lapuló tárgy kemény és tömör. Nem mond többet, csak annyit: "Nem fogom lelőni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem." Ettől a pillanattól kezdve a Los Angeles-i gyilkossági csoport tanácsadója prédává válik. Pedig az ügy, amely idáig vezetett, mocskosnak ugyan mocskos volt, de nem ígérkezett ennyire baljóslatúnak. A fenyegetés azonban most elhangzott, és úgy tűnik, nem csak Alex élete van veszélyben. Az első gyilkosság áldozatát még maga a pszichológus sem tudta volna megtippelni... A Jonathan Kellerman (Rejtély, Bűntudat) eddigi regényeiből jól ismert nyomozópáros, Delaware doktor és Sturgis hadnagy különös ügybe csöppen, amelyben óhatatlanul a saját bőrüket is vásárra kell vinniük. Az ironikus humorú regény újabb és újabb fejlemények között lavírozva megdöbbentő végkifejlet felé halad. Vélemény: Mostanában újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadó könyveit és egyáltalán nem okoz csalódást. Sőt! Már általános iskolás koromban "két pofára tömtem magamba" a könyveiket, először a romantikusokat, majd a thrillereket és krimiket is. Emlékszem, hogy a Magyar Könyvklubtól minden hónapban érkezett egy színes katalógus, amiből minden családtagnak "engedélyezett" volt egy-egy könyvet (néha többet is) kiválasztani. A szüleim könyvmolyok voltak, és akkor még nem voltak ekkora nagy áruházláncok és könyvesboltok, meg ugye internet sem, így a havi örömünnep a katalógus megérkezése volt, majd a böngészgetés, a megrendelés és végül a postázás. Akkor ismertem meg a General Press Kiadó könyveit, mert rákaptak a szüleim: anyum a romantikusokat vette, apum meg a krimi és thriller kínálatot "fosztogatta". Egy idő után feltűnt, hogy egyre több a kemény borítós, színezett lapszélű könyvválaszték a lakásban, ami akkor a fiatal énemnek nagyon egyedi és újdonság volt a poros, megsárgult lapokkal rendelkező könyvtári és régi otthoni könyvekhez képest. A történetek meg pláne, főleg a krimi és a thriller, mert előtte maximum csak a klasszikus Sherlock sztorikhoz volt szerencsém. A szüleim kiadó iránti rajongásából nagyot profitáltam, hiszen kinyílt a világ - már olyanokról tudtam olvasni, hogy amerikai repülőgép katasztrófa, kutatócsoportok, pestisjárvány, ásatások stb. - és tulajdonképp a havi egy könyv helyett, így élből három lett az adagom. Ezért is fogadtam úgy Jonathan Kellerman könyvét, mint egy rég látott barátot, holott az írótól még sosem olvastam, de a Kiadótól sokat, így ez egyfajta garancia volt arra, hogy jó kis könyv lesz ez. Több mint egy évtizeden keresztül megtartották az egyediséget, a formát és a színezett lapszéleket, ami kedves fiatalkori emlékeket hozott elő. A Gyilkos a halványkék színével most bekerült a sötétkék, rózsaszín és narancssárga gyűjteménybe. De nem a külcsín miatt szerettem ezt a könyvet, hanem a tartalma miatt. Kellerman pedig egy keresett író lett nálam, szóval a következő bevásárló körutamon biztos, hogy beszerzek tőle egy-két könyvet. A nyomozópáros miatt elvileg lehetne egy sorozat része a Gyilkos, de önálló regényként teljesen jól megállja a helyét. Nem ismerem a többi részt, de ez nem is okozott problémát. Egy ügyet vezetett végig az író ebben a kötetben, a magánéleti vonalon pedig bőven megosztott annyi információt a szereplőkről, hogy ne érezzem az ismeretlenség miatti fennakadásokat. Aki viszont már ismeri őket, annak pedig ez még a "nem zavaró" ismétlés kategóriája. Alex Delaware doktor egy nagyon szimpatikus figura, amit azért fontos megemlíteni, mert ő az, aki elmeséli a történetet, az ő szemszögéből látunk mindent. Ha őt nem kedvelem meg, akkor a regényt sem. Okos, de nem okoskodó, nyugodt, higgadt és kimért természete van. Először egy kicsit túl sterilnek éreztem a karakterét, érezni lehetett azt a fajta fásultságot, amikor már túl sok időt töltött el valaki a szakmájában és túl sok rosszat látott, már kevésbé lelkes, de azért kitartóan végzi a feladatát. Tipikusan magányos farkas lenne, de kiegyensúlyozott házasságban él. Később azonban néha megcsillant a humora és voltak olyan meglepő jelenetei, amikor kijött belőle az a tökös és harcos típus, aki még a pályája elején lehetett. Alex "társa" Milo hadnagy, aki egyben az egyik legjobb barátja is. Milo nyomozó létére testes, állandóan eszik, de olyan nagy elánnal és kitartással veti bele magát az ügyekbe, mintha a legfittebb formájában lenne. Egy úthenger, de tele van humorral és emberséggel. Amennyire nyugodt Alex, annyira izgága Milo. A köztük lévő viccesebb jeleneteknek pont ez volt a mozgatórugója. Alex gyakran már előbb jutott valamilyen következtetésre egy részlettel kapcsolatban, mint Milo vagy mint én, az olvasó, és emiatt kb. ugyanannyira voltam türelmetlen, mint a nyomozó. Tetszett, hogy az esetek többségében együtt tudtam gondolkodni a pszichológussal, de közben voltak olyan részek, amikor még engem is megvezetett a doki vagy úgy titkolt el előlem is valamit, hogy észre sem vettem. Egy thriller és krimi legyen is ilyen, ettől válik jóvá. Szeretek együtt gondolkodni és nyomozni a szereplőkkel, de közben azt sem szeretem, ha túlságosan kiszámítható a gondolatmenet vagy ne adj isten előbb rájövök valamire, mint a főhősök. Hát itt nem jöttem rá semmire, meglepő csavarok voltak a regényben. Maga az ügy egy sima gyerekelhelyezési ügynek látszik, közüle is az egyszerűbb fajtának, ahol tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy az anya kapja a gyereket, hogy ezért kár is volt elindítani a pert. Connie Skyes, a tanult (maga is doktor), jómódú, de egyedülálló és gyermektelen nővér beperli a butácska, de kedves húgát, Ree Skyes-ot, hogy nem jó anyja a kis Ramblának, a gyerek veszélyben van nála, ezért igényt tart a gyerekre, mint nevelőszülő. Ree Skyesnak már voltak drogos ügyei, az alkohollal és a férfiakkal is adódtak problémái a múltban, ráadásul még azt sem tudja, hogy ki a gyerek apja. Ree egy alig ismert bandával, akik a barátai, turnézni megy és addig a kis Ramblát a nővérénél hagyja. Tehát elhagyta a gyerekét, mert visszatért a nem megfelelő életmódjához. Legalábbis ez az, amit Connie el akar hitetni a bíróságon. Ugyan voltak Reenek problémái és van valami igazságalapja a vádaknak, de közel sem olyan súlyosak, hogy ezért alkalmatlan lenne szülőnek. Delaware doktort kérik fel, hogy mint pszichológus és független szakértő mérje fel a felek pszichikai állapotát, különös tekintettel arra, hogy a gyermek kihez kerüljön. A doktor mindenkivel elbeszélget, meglátogatja őket és megállapítja, hogy Ree ugyan nem olyan tanult és gazdag, mint a nővére, de megfelelő anya és semmi sem szól amellett, hogy elvegyék tőle a gyermeket. Megírja a jelentését és az ügy lezárul.  Miért pont ez? Ami thriller, krimi és még pszichológus is van benne, az jöhet. Fülszöveg: Alex Delaware pszichológus meg sem moccan, azután hanyagul keresztbe teszi a lábát, és igyekszik nyugodtnak mutatkozni. Mindezt úgy, hogy a páciens, aki vele szemben ül, megütögeti a mellette lévő táskáját, és az egyik ujjával körülrajzol egy dudort a bőrön. Megütögeti még egyszer, tompán puffan, az ott lapuló tárgy kemény és tömör. Nem mond többet, csak annyit: "Nem fogom lelőni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem." Ettől a pillanattól kezdve a Los Angeles-i gyilkossági csoport tanácsadója prédává válik. Pedig az ügy, amely idáig vezetett, mocskosnak ugyan mocskos volt, de nem ígérkezett ennyire baljóslatúnak. A fenyegetés azonban most elhangzott, és úgy tűnik, nem csak Alex élete van veszélyben. Az első gyilkosság áldozatát még maga a pszichológus sem tudta volna megtippelni... A Jonathan Kellerman (Rejtély, Bűntudat) eddigi regényeiből jól ismert nyomozópáros, Delaware doktor és Sturgis hadnagy különös ügybe csöppen, amelyben óhatatlanul a saját bőrüket is vásárra kell vinniük. Az ironikus humorú regény újabb és újabb fejlemények között lavírozva megdöbbentő végkifejlet felé halad. Vélemény: Mostanában újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadó könyveit és egyáltalán nem okoz csalódást. Sőt! Már általános iskolás koromban "két pofára tömtem magamba" a könyveiket, először a romantikusokat, majd a thrillereket és krimiket is. Emlékszem, hogy a Magyar Könyvklubtól minden hónapban érkezett egy színes katalógus, amiből minden családtagnak "engedélyezett" volt egy-egy könyvet (néha többet is) kiválasztani. A szüleim könyvmolyok voltak, és akkor még nem voltak ekkora nagy áruházláncok és könyvesboltok, meg ugye internet sem, így a havi örömünnep a katalógus megérkezése volt, majd a böngészgetés, a megrendelés és végül a postázás. Akkor ismertem meg a General Press Kiadó könyveit, mert rákaptak a szüleim: anyum a romantikusokat vette, apum meg a krimi és thriller kínálatot "fosztogatta". Egy idő után feltűnt, hogy egyre több a kemény borítós, színezett lapszélű könyvválaszték a lakásban, ami akkor a fiatal énemnek nagyon egyedi és újdonság volt a poros, megsárgult lapokkal rendelkező könyvtári és régi otthoni könyvekhez képest. A történetek meg pláne, főleg a krimi és a thriller, mert előtte maximum csak a klasszikus Sherlock sztorikhoz volt szerencsém. A szüleim kiadó iránti rajongásából nagyot profitáltam, hiszen kinyílt a világ - már olyanokról tudtam olvasni, hogy amerikai repülőgép katasztrófa, kutatócsoportok, pestisjárvány, ásatások stb. - és tulajdonképp a havi egy könyv helyett, így élből három lett az adagom. Ezért is fogadtam úgy Jonathan Kellerman könyvét, mint egy rég látott barátot, holott az írótól még sosem olvastam, de a Kiadótól sokat, így ez egyfajta garancia volt arra, hogy jó kis könyv lesz ez. Több mint egy évtizeden keresztül megtartották az egyediséget, a formát és a színezett lapszéleket, ami kedves fiatalkori emlékeket hozott elő. A Gyilkos a halványkék színével most bekerült a sötétkék, rózsaszín és narancssárga gyűjteménybe. De nem a külcsín miatt szerettem ezt a könyvet, hanem a tartalma miatt. Kellerman pedig egy keresett író lett nálam, szóval a következő bevásárló körutamon biztos, hogy beszerzek tőle egy-két könyvet.  A nyomozópáros miatt elvileg lehetne egy sorozat része a Gyilkos, de önálló regényként teljesen jól megállja a helyét. Nem ismerem a többi részt, de ez nem is okozott problémát. Egy ügyet vezetett végig az író ebben a kötetben, a magánéleti vonalon pedig bőven megosztott annyi információt a szereplőkről, hogy ne érezzem az ismeretlenség miatti fennakadásokat. Aki viszont már ismeri őket, annak pedig ez még a "nem zavaró" ismétlés kategóriája. Alex Delaware doktor egy nagyon szimpatikus figura, amit azért fontos megemlíteni, mert ő az, aki elmeséli a történetet, az ő szemszögéből látunk mindent. Ha őt nem kedvelem meg, akkor a regényt sem. Okos, de nem okoskodó, nyugodt, higgadt és kimért természete van. Először egy kicsit túl sterilnek éreztem a karakterét, érezni lehetett azt a fajta fásultságot, amikor már túl sok időt töltött el valaki a szakmájában és túl sok rosszat látott, már kevésbé lelkes, de azért kitartóan végzi a feladatát. Tipikusan magányos farkas lenne, de kiegyensúlyozott házasságban él. Később azonban néha megcsillant a humora és voltak olyan meglepő jelenetei, amikor kijött belőle az a tökös és harcos típus, aki még a pályája elején lehetett. Alex "társa" Milo hadnagy, aki egyben az egyik legjobb barátja is. Milo nyomozó létére testes, állandóan eszik, de olyan nagy elánnal és kitartással veti bele magát az ügyekbe, mintha a legfittebb formájában lenne. Egy úthenger, de tele van humorral és emberséggel. Amennyire nyugodt Alex, annyira izgága Milo. A köztük lévő viccesebb jeleneteknek pont ez volt a mozgatórugója. Alex gyakran már előbb jutott valamilyen következtetésre egy részlettel kapcsolatban, mint Milo vagy mint én, az olvasó, és emiatt kb. ugyanannyira voltam türelmetlen, mint a nyomozó. Tetszett, hogy az esetek többségében együtt tudtam gondolkodni a pszichológussal, de közben voltak olyan részek, amikor még engem is megvezetett a doki vagy úgy titkolt el előlem is valamit, hogy észre sem vettem. Egy thriller és krimi legyen is ilyen, ettől válik jóvá. Szeretek együtt gondolkodni és nyomozni a szereplőkkel, de közben azt sem szeretem, ha túlságosan kiszámítható a gondolatmenet vagy ne adj isten előbb rájövök valamire, mint a főhősök. Hát itt nem jöttem rá semmire, meglepő csavarok voltak a regényben.  Maga az ügy egy sima gyerekelhelyezési ügynek látszik, közüle is az egyszerűbb fajtának, ahol tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy az anya kapja a gyereket, hogy ezért kár is volt elindítani a pert. Connie Skyes, a tanult (maga is doktor), jómódú, de egyedülálló és gyermektelen nővér beperli a butácska, de kedves húgát, Ree Skyes-ot, hogy nem jó anyja a kis Ramblának, a gyerek veszélyben van nála, ezért igényt tart a gyerekre, mint nevelőszülő. Ree Skyesnak már voltak drogos ügyei, az alkohollal és a férfiakkal is adódtak problémái a múltban, ráadásul még azt sem tudja, hogy ki a gyerek apja. Ree egy alig ismert bandával, akik a barátai, turnézni megy és addig a kis Ramblát a nővérénél hagyja. Tehát elhagyta a gyerekét, mert visszatért a nem megfelelő életmódjához. Legalábbis ez az, amit Connie el akar hitetni a bíróságon. Ugyan voltak Reenek problémái és van valami igazságalapja a vádaknak, de közel sem olyan súlyosak, hogy ezért alkalmatlan lenne szülőnek. Delaware doktort kérik fel, hogy mint pszichológus és független szakértő mérje fel a felek pszichikai állapotát, különös tekintettel arra, hogy a gyermek kihez kerüljön. A doktor mindenkivel elbeszélget, meglátogatja őket és megállapítja, hogy Ree ugyan nem olyan tanult és gazdag, mint a nővére, de megfelelő anya és semmi sem szól amellett, hogy elvegyék tőle a gyermeket. Megírja a jelentését és az ügy lezárul. Ezek után burkoltan, de halálos fenyegetést kap Connie Skyestól, ezért is nagy a meglepetés, amikor a doktornőt nem sokkal ezután holtan találják, Ree pedig eltűnik a kis Ramblával. Milo is bejön a képbe, hiszen itt már gyilkossági nyomozásról van szó és az ügyben érintett Alex is, ugyanis a pernél ő volt a tanácsadó. Értetlenül állnak az eset előtt, hiszen nem Connie nyerte meg a pert, mégis ő halt meg. Ha fordítva történik, akkor meg lett volna az indíték, hiszen Ree szándéka egyértelmű lett volna: visszaszerezni a gyerekét, úgy, hogy kiiktatja a nővérét, Conniet. Mivel azonban Ree nyerte meg a pert, de ennek ellenére eltűnik a kis Ramblával, gyanúsítottá válik. Mi van, ha azért ölte meg a nővérét, hogy ne tegye újra és újra pokollá az életüket? Connie egy szemét dög volt, ráadásul gazdag, a végtelenségig mehetett volna a pereskedés és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor szerzi meg mégiscsak Ramblát. Az ügyet bonyolítja, hogy a lehetséges apákat is megtámadják. Mi van, hogyha az apa kezdett ámokfutásba és most őelőle menekül Ree a kisgyerekkel? Delaware doktor meg volt róla győződve, hogy helyes volt az ítélete és Ree egy jó ember, jó anya, de az eltűnés után kételkedni kezd a saját ítélőképességében, így én, az olvasó is. A nyomozás során végigjárják a bandatagokat, még a harmadik testvért is kihallgatják, így megismerjük a Skyes családot, ami már eleve egy elég érdekes történet, tele fura alakokkal és személyiségtorzulásokkal. Ahogy egyre jobban megismerik a családot, annál inkább gyanússá válik Ree, és Alex annál inkább elbizonytalanodik. Azonban történnek olyan dolgok, amik teljesen más irányba viszik a nyomozást és elszabadul a pokol, bérgyilkosokkal, régi páciensekkel és a jogi rendszer embereivel. Végig egy nagyon erős rendszerkritika is jelen van a regényben, ami elgondolkoztatja az embert a bírósági perek során megszületett döntések helyességén. Ki, mikor és miben döntött rosszul? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a regény, nem csak arra, hogy ki volt a tettes és miért ölt. Miért pont ez? Ami thriller, krimi és még pszichológus is van benne, az jöhet. Fülszöveg: Alex Delaware pszichológus meg sem moccan, azután hanyagul keresztbe teszi a lábát, és igyekszik nyugodtnak mutatkozni. Mindezt úgy, hogy a páciens, aki vele szemben ül, megütögeti a mellette lévő táskáját, és az egyik ujjával körülrajzol egy dudort a bőrön. Megütögeti még egyszer, tompán puffan, az ott lapuló tárgy kemény és tömör. Nem mond többet, csak annyit: "Nem fogom lelőni magát, Delaware doktor. Pedig meg kellene tennem." Ettől a pillanattól kezdve a Los Angeles-i gyilkossági csoport tanácsadója prédává válik. Pedig az ügy, amely idáig vezetett, mocskosnak ugyan mocskos volt, de nem ígérkezett ennyire baljóslatúnak. A fenyegetés azonban most elhangzott, és úgy tűnik, nem csak Alex élete van veszélyben. Az első gyilkosság áldozatát még maga a pszichológus sem tudta volna megtippelni... A Jonathan Kellerman (Rejtély, Bűntudat) eddigi regényeiből jól ismert nyomozópáros, Delaware doktor és Sturgis hadnagy különös ügybe csöppen, amelyben óhatatlanul a saját bőrüket is vásárra kell vinniük. Az ironikus humorú regény újabb és újabb fejlemények között lavírozva megdöbbentő végkifejlet felé halad. Vélemény: Mostanában újra felfedeztem magamnak a General Press Kiadó könyveit és egyáltalán nem okoz csalódást. Sőt! Már általános iskolás koromban "két pofára tömtem magamba" a könyveiket, először a romantikusokat, majd a thrillereket és krimiket is. Emlékszem, hogy a Magyar Könyvklubtól minden hónapban érkezett egy színes katalógus, amiből minden családtagnak "engedélyezett" volt egy-egy könyvet (néha többet is) kiválasztani. A szüleim könyvmolyok voltak, és akkor még nem voltak ekkora nagy áruházláncok és könyvesboltok, meg ugye internet sem, így a havi örömünnep a katalógus megérkezése volt, majd a böngészgetés, a megrendelés és végül a postázás. Akkor ismertem meg a General Press Kiadó könyveit, mert rákaptak a szüleim: anyum a romantikusokat vette, apum meg a krimi és thriller kínálatot "fosztogatta". Egy idő után feltűnt, hogy egyre több a kemény borítós, színezett lapszélű könyvválaszték a lakásban, ami akkor a fiatal énemnek nagyon egyedi és újdonság volt a poros, megsárgult lapokkal rendelkező könyvtári és régi otthoni könyvekhez képest. A történetek meg pláne, főleg a krimi és a thriller, mert előtte maximum csak a klasszikus Sherlock sztorikhoz volt szerencsém. A szüleim kiadó iránti rajongásából nagyot profitáltam, hiszen kinyílt a világ - már olyanokról tudtam olvasni, hogy amerikai repülőgép katasztrófa, kutatócsoportok, pestisjárvány, ásatások stb. - és tulajdonképp a havi egy könyv helyett, így élből három lett az adagom. Ezért is fogadtam úgy Jonathan Kellerman könyvét, mint egy rég látott barátot, holott az írótól még sosem olvastam, de a Kiadótól sokat, így ez egyfajta garancia volt arra, hogy jó kis könyv lesz ez. Több mint egy évtizeden keresztül megtartották az egyediséget, a formát és a színezett lapszéleket, ami kedves fiatalkori emlékeket hozott elő. A Gyilkos a halványkék színével most bekerült a sötétkék, rózsaszín és narancssárga gyűjteménybe. De nem a külcsín miatt szerettem ezt a könyvet, hanem a tartalma miatt. Kellerman pedig egy keresett író lett nálam, szóval a következő bevásárló körutamon biztos, hogy beszerzek tőle egy-két könyvet. A nyomozópáros miatt elvileg lehetne egy sorozat része a Gyilkos, de önálló regényként teljesen jól megállja a helyét. Nem ismerem a többi részt, de ez nem is okozott problémát. Egy ügyet vezetett végig az író ebben a kötetben, a magánéleti vonalon pedig bőven megosztott annyi információt a szereplőkről, hogy ne érezzem az ismeretlenség miatti fennakadásokat. Aki viszont már ismeri őket, annak pedig ez még a "nem zavaró" ismétlés kategóriája. Alex Delaware doktor egy nagyon szimpatikus figura, amit azért fontos megemlíteni, mert ő az, aki elmeséli a történetet, az ő szemszögéből látunk mindent. Ha őt nem kedvelem meg, akkor a regényt sem. Okos, de nem okoskodó, nyugodt, higgadt és kimért természete van. Először egy kicsit túl sterilnek éreztem a karakterét, érezni lehetett azt a fajta fásultságot, amikor már túl sok időt töltött el valaki a szakmájában és túl sok rosszat látott, már kevésbé lelkes, de azért kitartóan végzi a feladatát. Tipikusan magányos farkas lenne, de kiegyensúlyozott házasságban él. Később azonban néha megcsillant a humora és voltak olyan meglepő jelenetei, amikor kijött belőle az a tökös és harcos típus, aki még a pályája elején lehetett. Alex "társa" Milo hadnagy, aki egyben az egyik legjobb barátja is. Milo nyomozó létére testes, állandóan eszik, de olyan nagy elánnal és kitartással veti bele magát az ügyekbe, mintha a legfittebb formájában lenne. Egy úthenger, de tele van humorral és emberséggel. Amennyire nyugodt Alex, annyira izgága Milo. A köztük lévő viccesebb jeleneteknek pont ez volt a mozgatórugója. Alex gyakran már előbb jutott valamilyen következtetésre egy részlettel kapcsolatban, mint Milo vagy mint én, az olvasó, és emiatt kb. ugyanannyira voltam türelmetlen, mint a nyomozó. Tetszett, hogy az esetek többségében együtt tudtam gondolkodni a pszichológussal, de közben voltak olyan részek, amikor még engem is megvezetett a doki vagy úgy titkolt el előlem is valamit, hogy észre sem vettem. Egy thriller és krimi legyen is ilyen, ettől válik jóvá. Szeretek együtt gondolkodni és nyomozni a szereplőkkel, de közben azt sem szeretem, ha túlságosan kiszámítható a gondolatmenet vagy ne adj isten előbb rájövök valamire, mint a főhősök. Hát itt nem jöttem rá semmire, meglepő csavarok voltak a regényben. Maga az ügy egy sima gyerekelhelyezési ügynek látszik, közüle is az egyszerűbb fajtának, ahol tulajdonképpen annyira egyértelmű, hogy az anya kapja a gyereket, hogy ezért kár is volt elindítani a pert. Connie Skyes, a tanult (maga is doktor), jómódú, de egyedülálló és gyermektelen nővér beperli a butácska, de kedves húgát, Ree Skyes-ot, hogy nem jó anyja a kis Ramblának, a gyerek veszélyben van nála, ezért igényt tart a gyerekre, mint nevelőszülő. Ree Skyesnak már voltak drogos ügyei, az alkohollal és a férfiakkal is adódtak problémái a múltban, ráadásul még azt sem tudja, hogy ki a gyerek apja. Ree egy alig ismert bandával, akik a barátai, turnézni megy és addig a kis Ramblát a nővérénél hagyja. Tehát elhagyta a gyerekét, mert visszatért a nem megfelelő életmódjához. Legalábbis ez az, amit Connie el akar hitetni a bíróságon. Ugyan voltak Reenek problémái és van valami igazságalapja a vádaknak, de közel sem olyan súlyosak, hogy ezért alkalmatlan lenne szülőnek. Delaware doktort kérik fel, hogy mint pszichológus és független szakértő mérje fel a felek pszichikai állapotát, különös tekintettel arra, hogy a gyermek kihez kerüljön. A doktor mindenkivel elbeszélget, meglátogatja őket és megállapítja, hogy Ree ugyan nem olyan tanult és gazdag, mint a nővére, de megfelelő anya és semmi sem szól amellett, hogy elvegyék tőle a gyermeket. Megírja a jelentését és az ügy lezárul. Ezek után burkoltan, de halálos fenyegetést kap Connie Skyestól, ezért is nagy a meglepetés, amikor a doktornőt nem sokkal ezután holtan találják, Ree pedig eltűnik a kis Ramblával. Milo is bejön a képbe, hiszen itt már gyilkossági nyomozásról van szó és az ügyben érintett Alex is, ugyanis a pernél ő volt a tanácsadó. Értetlenül állnak az eset előtt, hiszen nem Connie nyerte meg a pert, mégis ő halt meg. Ha fordítva történik, akkor meg lett volna az indíték, hiszen Ree szándéka egyértelmű lett volna: visszaszerezni a gyerekét, úgy, hogy kiiktatja a nővérét, Conniet. Mivel azonban Ree nyerte meg a pert, de ennek ellenére eltűnik a kis Ramblával, gyanúsítottá válik. Mi van, ha azért ölte meg a nővérét, hogy ne tegye újra és újra pokollá az életüket? Connie egy szemét dög volt, ráadásul gazdag, a végtelenségig mehetett volna a pereskedés és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor szerzi meg mégiscsak Ramblát. Az ügyet bonyolítja, hogy a lehetséges apákat is megtámadják. Mi van, hogyha az apa kezdett ámokfutásba és most őelőle menekül Ree a kisgyerekkel? Delaware doktor meg volt róla győződve, hogy helyes volt az ítélete és Ree egy jó ember, jó anya, de az eltűnés után kételkedni kezd a saját ítélőképességében, így én, az olvasó is. A nyomozás során végigjárják a bandatagokat, még a harmadik testvért is kihallgatják, így megismerjük a Skyes családot, ami már eleve egy elég érdekes történet, tele fura alakokkal és személyiségtorzulásokkal. Ahogy egyre jobban megismerik a családot, annál inkább gyanússá válik Ree, és Alex annál inkább elbizonytalanodik. Azonban történnek olyan dolgok, amik teljesen más irányba viszik a nyomozást és elszabadul a pokol, bérgyilkosokkal, régi páciensekkel és a jogi rendszer embereivel. Végig egy nagyon erős rendszerkritika is jelen van a regényben, ami elgondolkoztatja az embert a bírósági perek során megszületett döntések helyességén. Ki, mikor és miben döntött rosszul? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ a regény, nem csak arra, hogy ki volt a tettes és miért ölt. A Gyilkos egy okosan megírt, lendületes, izgalmas sztori volt, csavarokkal, erős kritikával és humorral fűszerezve. A nyomozópárost nagyon megkedveltem, már alig várom, hogy a többi ügyüket is olvashassam, a mellékszereplők sem voltak klisések. Érdekes melléktörténeteket is megismertem a fő szál mellett, illetve betekintést nyerhettem egy kicsit a bírósági rendszer működésébe. Minden olyat megadott a regény, amit elvárok egy jó thrillernél: jó karakterek, érdekes ügy, együtt gondolkodás a szereplőkkel, csavarok és sok-sok izgalom. A műfaj szerelmeseinek nagyon ajánlom! 2015-12-08 09:47:17
|
 |
|
